Már egy évtizede annak, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter örökre a hegyen maradtak

Egy évtizede, 2013. május 21-én maradt örökre a Kancsendzöngán Erőss Zsolt és Kiss Péter, tragikus haláluk véget vetett a magyar expedíciós hegymászás legsikeresebb korszakának. A világban, így a Himalája nyolcezres hegyein is sok minden megváltozott azóta, egyvalami nem: emléküket őrizzük, és nem csak a hazai hegymászó-társadalom tekint már rájuk példaképként.

Tíz évvel ezelőtt történt a magyar hegymászás egyik legsúlyosabb és legemlékezetesebb tragédiája, a 8586 méter magas Kancsendzönga megmászása után, 2013. május 21-én ereszkedés közben életét vesztette Erőss Zsolt, Magyarország legeredményesebb és legismertebb, valamint Kiss Péter, hazánk legígéretesebb magashegyi hegymászója.

Az előző napi csúcssiker után még semmi sem jelezte, hogy hamarosan minden rosszra fordul, a hegy legmagasabb pontjáról május 20-án, délután hat óra előtt mindketten vidáman jelentkeztek be és meg is kezdték az ereszkedést. Négy órával később – az akkor már lábprotézissel mászó – Zsolt újra hívta az alaptábort azzal a rossz hírrel, hogy jócskán legyengült, lemaradt Pétertől, nem tud továbbmenni, és maga is meglepődött az állapotán, mert még sohasem fordult elő vele hasonló.

A lassú haladás és a kimerültség miatt 8300 méter magasan töltötte az éjszakát a „halálzónában”, ahol az ember minden egyes percben a túlélésért küzd. Félóráként beszélt rádión Kollár Lajossal, az alaptáborban tartózkodó expedícióvezetővel, összeszedte magát és hajnalban újra elindult lefelé.

Erőss Zsolt és Oscar Cadiach a Kancsendzönga csúcsán

Egy óra múlva megint beszéltek és meglepetésre az első himalájai expedícióján részt vevő Kiss Péter újra ott volt Zsolt mellett, amire nincs más magyarázat, mint hogy visszamászott érte, ami nagyon szokatlan bajtársiasság a Himalájában. Próbált életet masszírozni belé, és együtt folytatták az utat lefelé. Közben Kollár lentről a mentést szervezte, beszélt serpákkal és a fent lévőkkel is, de senki sem tudott vagy akart segíteni. Közben lavina vitte el a kettes tábort az ott tartózkodó koreai expedíció egy részével együtt, így a figyelem és az erők megoszlottak, ami ugyancsak megnehezítette a mentést.

A rádiózás igazán csak reggel nyolc órakor indult be, Péter akkor már előre ment, ám valószínűleg elfáradt, kicsúszott és lezuhant, Zsoltnak pedig már a látás és a beszéd is nehezére esett, s 8100 méter magasan egy sziklánál elaludt. Később felébredt és elindult a négyes tábor felé, de soha többé nem látták. Miután a felkutatásukra induló serpák a 7600 méteren fekvő négyes táborban és környékén nem találták meg őket, biztossá vált, hogy mindkettejükkel tragédia történt, és május 22-én befejezték a keresésüket.

„Egyesek szerint nem lett volna szabad Pétert ilyen magasra vinni. Pedig az egész táborrendszerből ő volt az egyik legjobban teljesítő mászó. A szerződése is úgy szólt, hogy ha hétezer méter után nem bírja, nem megy feljebb. Sok magyar és külföldi hegymászót mégis zsebre vágott a teljesítményével. Őt a szíve vitte vissza: olyat tett, amit nem lett volna szabad. Ha akkor bekapcsolja a rádiót, lebeszélem róla. De nem kapcsolta be” – mondta Kiss Péterről Kollár Lajos a hazatérése után.


Húsz évvel ezelőtt indult a Magyarok a világ nyolcezresein expedíciósorozat, amelyet Erőss Zsolt, Kollár Lajos és Mécs László hívott életre 2003-ban azért, hogy pótlólagos oxigén használata és serpakíséret nélkül mind a tizennégy nyolcezres hegy csúcsát meghódítsa magyar mászó.

Kiss Péter a Kancsendzönga csúcsán

A sorozat a legjobb és legtapasztaltabb magyar expedíciós mászókat „szólította meg”, és tíz éven át világszinten is sikeresnek számított. Összesen tizennégy sportembert juttatott fel nyolc himalájai csúcs valamelyikére: a Gasherbrum II-re (8035 méter, 2003), a Dhaulagirire (8167 méter, 2006), a Gasherbrum I-re (8068 méter, 2007), a Broad Peakre (8051 méter, 2007), a Makalura (8481 méter, 2008), a Manaszlura (8156 méter, 2009), a Lhocéra (8516 m, 2011) és a Kancsendzöngára (8586 m, 2013). A 2013-as tragédiával azonban lezárult a sorozat, ahogy Mécs László fogalmazott egy 2019-ben a Csupasportnak adott interjújában: „Erőss Zsolt nélkül már nem lehet ugyanúgy folytatni…”

Rávilágítva, hogy valóban Erőss volt az expedíciók potenciális csúcsmászója, még azután is, hogy 2010-es lavinabalesete után térd alatt amputálni kellett a jobb lábát.

De nem csak a hiánya hozott létre űrt a magyar expedíciós hegymászásban, egyszerűen nem volt itthon olyan kaliberű mászó, akivel a vállalkozást folytatni lehetett volna, a régi tagok más célt találtak vagy családot alapítottak, Kiss Péter pedig az új generáció egyik legtehetségesebb tagja volt, korai halálával végleg bezárult egy kapu.

Egy korszak is véget ért a magyar hegymászásban, később ugyanis esély sem volt rá, hogy hasonló vállalkozás szárba szökkenjen – és törekvés sincs rá. Vannak manapság is szép mászások, az Eseményhorizont és a Kalifa próbálkozott is expedíciósorozat összehozásával, amit egyrészt megakasztott a koronavírus-járvány, másrészt a nyolcezreseket tekintve egyre nehezebb hosszú távú célokat megfogalmazni.

Erőss Zsolt, Kiss Péter és Kollár Lajos az indulás előtt. Fotó: MTI /Kallos Bea

Főként azután, hogy Suhajda Szilárd 2019-ben feljutott a K2-re, a legnehezebb nyolcezresre, és jelenleg a Mount Everest pótlólagos oxigén nélküli megmászásával próbálkozik, folytatva a magyar hegymászás régi és szép hagyományát, a „tiszta mászást”. De Varga Csaba, Klein Dávid és Lengyel Ferenc nevéhez is szép nyolcezres csúcsmászások, ígéretes próbálkozások fűződtek az elmúlt években, ami azt is mutatja, hogy a hazai expedíciózás azért továbbra is létezik.

De a klasszikus vonal, amilyen a Magyarok a világ nyolcezresein sorozat volt, Erőss Zsolt és Kiss Péter kaliberű egyéniségekkel, a sportág minden nehézségével és szépségével együtt, nem csak hazánkban van kiveszőben. Az egyre nagyobb összegeket kérő és a himalájai hegyeket szinte kisajátító kereskedelmi expedíciószervező cégeknek „köszönhetően” már a világban is egyre inkább háttérbe szorul, ezzel párhuzamosan tűnnek el a régi hegymászóértékek is.

Az elmúlt évtized viszont itthon bebizonyította, hogy Erőss Zsolt és Kiss Péter emléke örökké velünk marad.

(A szerző öt éven át és hat expedíción /2008–2013/ keresztül volt a Magyarok a világ nyolcezresein sorozatának sajtófőnöke. A cikk megjelent a 2023. május 20-i Nemzeti Sport Képes Sport mellékletében)

Nemrég írtunk a magyar hegymászás egy másik tragédiájáról is, mely három évvel előzte meg a Kancsendzönga-exedíciót, és amelyben egy jégomlás temette el a Mount Everest hazai magassági rekorderét.

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

A pózolás művészetének elsajátítása nélkül nem lehet versenyt nyerni
Tekerj otthon, sportolj akár esőben is
Idén is minden adva volt a jó élményhez a Vivicittán
Edzeni legalább annyira szeret, mint versenyezni, nagy célokat tűzött ki maga elé az évre
23 569 résztvevő és magyar győzelmek a 39. Telekom Vivicittán

Videók

Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon
Ha a vadvízi kajakozásnak vannak fokozatai, akkor ez a legerősebb

Hegymászás

Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok
A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk
Amikor még a kaland volt a lényeg: egy könyv, ami közelebb hozza a hegymászást

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.