ESÉSEK
A legnagyobb talán a londoni olimpián történt bukásom volt. Kisebb agyi bevérzés, továbbá megrepedt két csigolyám, kificamodott az ujjam, a legrosszabb mégis az volt, hogy nem tudtam befejezni a versenyt.
Az orvosi sátorban tértem magamhoz, a mai napig alig emlékszem, hogy mi is történt pontosan.
Óriási kudarc volt, viszont valamiért így kellett történnie, hiszen utána következett a legjobb szezonom, akkor értem el a legjobb ranglistahelyezést. Egyszer volt vállcsonttörésem, ezeken kívül szerencsére semmi komoly. Horzsolás, amolyan „harci karc” mindig akad, az benne van a kerékpárban. A tavalyi Tour de Hongrie-n volt még egy nagyobb esésem, masszívan leégett a bőr egy tenyérnyi részen. Kellemetlen, rossz aludni olyankor, de tudsz vele versenyezni, része a sportágnak. Ami a láb borotválását illeti, saját bevallásom szerint hetvenöt százalék esztétika, huszonöt százalék praktikum. A masszázsnál is jobb, mintha a szőrömet tépné a masszőr, és a sérülések esetén is célszerűbb, ha nincs tele szőrszálakkal a seb…
Csütörtökön következik:
Hogyan lehet trükközni egy hegyikerékpárral?
