Nem csak azért jó, mert nem töri a feneked – a fekvőbringa előnyei

A fekvőkerékpáros és Phd közgazdasági szakos Roll András rekordtávokat teker ritka biciklijén. A nyáron több ezer kilométert tett meg, de ennél sokkal hosszabb utakra készül. A különleges sporteszköz előnyeiről beszélgettünk.

Első ránézésre sokkal nehezebb és veszélyesebb, mint az országúti bicikli. Miért választotta a fekvőkerékpárt?

Rengeteg tévhit él a fekvőkerékpárral kapcsolatban, ilyen a biztonság vagy a kényelem kérdése. Gondoljunk bele: ha választanunk kell, a fotelba ülünk vagy a fotel karfájára? Egyértelmű, mit mondunk, és ez sok mindent elárul a két kerékpártípus közötti különbségekről. Tíz éve láttam először fekvőkerékpárt, és kíváncsi lettem, majd amikor megismertem az előnyeit, már komolyabban foglalkoztatott a műfaj. Az egyik első érdekes tapasztalatom a légellenállással kapcsolatos, hiszen míg egy hagyományos biciklin vitorlaként fogtam a szelet, a fekvő verzión nem akadályozott a szembeszél, miután sokkal alacsonyabban fekszik az eszköz az úton. A biciklis legnagyobb ellensége a légellenállás, de nem a fekvő kerékpárosé… A másik különlegesség a technika. Elsőre valóban nehezebbnek tűnt a fekvőbiciklizés, ugyanakkor a tanulási folyamat semmiben sem különbözött attól az élménytől, amikor gyerekkoromban kerékpározni tanultam. Van, aki azonnal megérzi, hogyan kell mozogni rajta, és van, akit egy óráig kell kísérni, de végül mindenki megtanulja, mert minden az egyensúlyérzéken múlik. Ami pedig a biztonságot illeti, a sztereotípiákkal ellentétben sokkal nagyobb védelmet nyújt a fekvőkerékpár, mint az országúti, elvégre a testsúly lejjebb kerül az ülési szint miatt, így az eszköz könnyebben irányíthatóvá válik. A fékek is egészen másképp fognak, sokunknak van rossz tapasztalata arról, hogy mi történik, amikor egy hagyományos biciklin hirtelen meghúzzuk az első féket.

A fekvő változaton nem kell fékezés közben az orra bukástól tartani, gyakorlatilag lehetetlen olyan erősen fékezni vele, hogy arccal előre boruljunk. Ezért nem szoktam esésekről beszélni a műfajon belül, hanem borulásokról. Valamint léteznek három és négykerekű változatok is, amelyekkel egyszerűen nem lehet elesni.

Mi a helyzet az autókkal, a forgalommal? Hiszen nehezebb észrevenni a fekvőbiciklit az utakon.

Tíz év alatt nem volt balesetem fekvőkerékpárral, míg korábban országúti biciklivel jobb- és bal kéz-, valamint kulcscsonttörést szenvedtem. Általánosságban sokkal kevesebb balesetet szenvedünk mi, fekvősök, és a tévhittel szemben az autósok sem jelentenek ránk különösen nagy veszélyt. Gyakran hallom, hogy fekvőkerékpárosként engem könnyebb elütni, ráadásul sportolás közben csak a kipufogógázt szívom be. Valójában ritkán tekerek közutakon, inkább a kisebb mellékutakat keresem, ahol ritkán járnak autók. Amikor mégis forgalmasabb szakaszhoz érek, a fekvőbicikli egyik sajátosságának, egyben alapfelszerelésének, a visszapillantó tükörnek köszönhetően folyamatosan látom, hogy mi történik mögöttem. Gyakran tapasztalom, hogy engem nagyobb ívben kerülnek az autósok, hiszen nem pontosan tudják, mi megy előttük; szokatlannak tartják az alacsony közlekedési eszközt, ezért óvatosabbak velem. Ugyanakkor én is igyekszem minden módon felhívni a figyelmet a jelenlétemre láthatósági mellénnyel, villogókkal és színes zászlóval. Kifejezetten olyan fekvőkerékpárt vettem, amelynek a kerékátmérője megegyezik a klasszikus versenybicikli szabványméretével, ezért még a személyautók és kamionok is biztonsággal látnak.

Milyen fő különbségek vannak az országúti és fekvőkerékpár között a versenysport tekintetében?

Alapvetően kevesebb eszközt igényel, mint az országúti versenybiciklik. Míg a hagyományos üléshez kell egy jól kipárnázott nadrág, a fekvőkerékpárnál elég egy sportnadrág, hiszen sokkal kényelmesebb az ülés. A cipő lehet speciális és klasszikus sportcipő is, természetesen a biciklis cipővel jobb eredményt érek el. Ami az alapfelszerelést illeti, a váz, a fék és a kormány kialakítása különbözik a klasszikus kerékpárétól, de a kerekek, a lánc, a pedálok egyformák, csupán másképp helyezkednek el. A versenysport tekintetében a legnagyobb különbséget maga a sportforma jelenti.

A fekvőkerékpáros-versenyek még gyerekcipőben járnak, és itt nem az idő a fő szempont, hanem a távolság. Tehát aki versenyszinten fekvőbiciklizik, valójában hosszútávrekordokat dönt.

Ennek oka, amit korábban is említettem, hogy nem lehet összehasonlítani a két kerékpársport gyorsaságát. Ebből adódik, hogy egészen más izommunkát igényel. Például hegymenetnél én nem tudok előredőlni, hogy a testsúlyom segítségével nagyobb erőt fejtsek ki, ilyenkor csak az izomzatra támaszkodhatok. Ezért hosszú távon sokkal fárasztóbb a fekvőbicikli, viszont kifizetődőbb. Mert bár nagyobb erőfeszítéseket kell tenni, 14–16 óra kerékpározás után is ugyanolyan komfortosan szállok ki az ülésből, mint fél óra után, hiszen nagyon kényelmes az eszköz. Bár dombon felfelé sohasem lesz olyan gyors mint az országúti társa, de a lejtmenet mindenért kárpótol, és a biztonságérzet is magasabb. Nem véletlen, hogy a hosszútávú bringások is előnyben részesítik.

Mi volt az eddigi legnagyobb teljesítménye?

Szeretem az extrém hosszú túrákat, és a legutóbbi a legjelentősebb: júliusban kétezer-ötszáz kilométeres távolságot tettem meg, Pécsről indulva Szicíliáig tekertem, napi kétszáz kilométeres átlagteljesítménnyel, így tizenkét nap alatt értem célba. Nagyon jó tapasztalataim vannak az úttal kapcsolatban, akárcsak a korábbi hosszútávú túrákkal. Az interjú előtti napokban Szarajevóból bicikliztem el Pécsre, ami négyszáz kilométer távolságot jelent húsz óra alatt, illetve nemrég mentem Dubrovnikba ugyanezen az elven ezernégyszáz kilométeres távon; de említhetem a Pula–Pécs ötszázhatvan kilométeres utat, amit egy nap alatt tettem meg. Jelenleg a Pécs–Nepál túrát fontolgatom. Ezeket az utakat megkönnyíti a felkészülés, a szervezetet támogató italok, például az izotóniás folyadék vagy a fehérjepótlás, illetve maguk a körülmények.

Minden túrabiciklisnek ajánlom, hogy egyszer próbálja ki a fekvőkerékpárt. Kellemes meglepetés lesz, hogy milyen sok mindent lehet a kormányra vagy a hátsó részre pakolni!

Én akár egy hétig mehetnék megállás nélkül, köszönhetően annak, hogy sok holmi fér a biciklire, beleértve a húszezer mp amperes power bankot, amivel a telefont töltöm. Vagyis érdemes ráfeküdni! Aztán lehet egy hét alatt körbetekerni a Balatont a barátokkal, vagy kellő elszántsággal akár egy nap alatt kétszer.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

 

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Tekerj otthon, sportolj akár esőben is
Idén is minden adva volt a jó élményhez a Vivicittán
Edzeni legalább annyira szeret, mint versenyezni, nagy célokat tűzött ki maga elé az évre
23 569 résztvevő és magyar győzelmek a 39. Telekom Vivicittán
Végig azt hallgatta, hogy a negyedik helyen halad, ám magabiztosan győzött a VTM-en

Videók

Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon
Ha a vadvízi kajakozásnak vannak fokozatai, akkor ez a legerősebb

Hegymászás

Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok
A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk
Amikor még a kaland volt a lényeg: egy könyv, ami közelebb hozza a hegymászást

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.