Sűrű heteken van túl, de kezdjük a legutóbbi versennyel, hiszen az egyik legnívósabb és leghosszabb egynaposon vett részt Olaszországban. Milyen volt a Milánó–Sanremo?
Nem okozott különösebb meglepetést, sőt terhelésben annyira nem is volt kemény, mint amilyenre számítottam – kezdte a Jumbo-Visma 24 éves kerékpárosa, Valter Attila. – A lábaimat nem vette annyira igénybe, annak ellenére, hogy háromszáz kilométerről van szó, sokkal inkább mentálisan volt nagy kihívás, mert bár lehet, hogy nem látszik, de körülbelül száz kilométert pokoli tempóban tettünk meg, kvázi sprintfelvezetésben.
Ez a verseny harmadik harmadában történt?
Igen, lehet, a televízión keresztül nem volt igazán érezhető, de kíméletlen helyezkedés megy a pozíciókért. Főleg az utolsó két és fél óra volt kemény ebből a szempontból, a nyakam nagyon beállt. Összességében tényleg nem ez a naptár legfárasztóbb viadala, a Tirreno–Adriaticóhoz vagy a Strade Bianchéhoz hasonlítva tényleg nem volt olyan vészes. Tipikusan olyan verseny, amelyet könnyű teljesíteni, viszont borzasztó nehéz megnyerni.
A hat óránál is hosszabb versenyen hogyan tartja éberen magát? A mezőnyben például ilyenkor sokszor látjuk, hogy a versenyzők beszélgetnek a szomszédjukkal.
Igen, egész sokat tudtam szombaton is beszélgetni, az évek során egyre több a barátom a mezőnyben. A Sanremón a volt csapattársaimmal, az FDJ-sekkel is társalogtam, meg persze a mostaniakkal, így azért nyilván könnyebb kommunikálni. Egy háromszáz kilométeres versenyen ráadásul száz kilométer után még fel sem vetődik az emberben, hogy hol a vége, de viszonylag gyorsan eltelt.
Lélekben fel szoktam készülni az előző napokban, ha tudom, hogy a szokásosnál többet fogok tekerni, akkor már előzetesen is úgy állok hozzá. A végén, a verseny intenzív részén már nem lehet ezekre figyelni, amikor beindul a „húsdaráló”, már csak arra tud koncentrálni az ember, hogy fenn maradjon a biciklin.
Az utóbbi hetekben sorban jött a Grand Camino, a Strade Bianche, a Tirreno–Adriatico és most a Sanremo. Hogy bírja a terhelést?
Közepesen vagyok fáradt, sőt inkább kellemesen. Nagyon jól telt a szezon első etapja, tele kemény versenyekkel és jó eredményekkel. Ennek ellenére mindenképpen jól jön néhány nap pihenő, próbálok is kikapcsolódni. Ilyenkor van egy-két bringa nélküli nap, jó program például a túrázás. Nekem az is feltöltődést jelent, ha elmegyek kávézni, és utána tekerek egy órát, ilyenkor felfrissül a szervezetem. Meg persze nagyon fontos a mentális rekreáció is, hogy tudjak a párommal foglalkozni vagy esetleg videójátékozni. Nem érzem, hogy megrogytam volna mentálisan, de az biztos, igencsak belecsaptunk a lecsóba az idény elején, és sok van még hátra, szóval, jól ki van számolva ez a kis pihenő.
Mikor folytatódnak a tréningek a csapattal?
Szerdától tér vissza a teljes terhelés a hat-hét órás edzésekkel, és a felkészülés a két hét múlva esedékes baszk körversenyre és az ardenneki klasszikusokra.
(Megjelent a Nemzeti Sport 2023. március 20-i számában)
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
