Lesz ötvenedik Kinizsi Százas is?
Ez a következő célom, akkor még csak hetvenkét esztendős leszek, szóval bőven belefér – mondta Vajda Zoltán, aki idén már negyvenedik alkalommal teljesítette a Kinizsi Százast, ezúttal 15 óra 12 perc alatt ért be a célba szokásos tíz kilogrammos hátizsákjával a hátán.
Ne szaladjunk még ennyire előre: milyen volt nemrégiben a negyvenedik?
Maga a túra a szokásosan zajlott, végig élveztem. A terv a biztos célba érkezés volt, nem figyeltem a tempót. A célban nagy meglepetés ért, a szervezők csokoládé tortával és névre szóló pólóval vártak. Mondanom sem kell, nagyon jól esett a kedvesség, de ez még nem minden, ugyanis az egyik barátom – aki szintén teljesítette a Kinizsi Százast – is meglepett egy Proseccóval és egy vegán gyümölcstortával.
Utóbbinak kifejezetten örültem, aznap este azt vacsoráztam.
Mennyire sikerült a terveknek megfelelően haladnia?
A rajt előtti napokban országszerte rengeteg eső esett, féltem, nagyon csúszós lesz a talaj. Ahogy mindig, úgy most is sokat gondolkodtam, hogy terepcipőt vagy aszfaltos sportcipőt húzzak. Végül utóbbi mellett döntöttem, s kiderült, jól választottam. Az első tíz kilométeren akadt egy-két nagyobb tócsa, de ezt követően jónak bizonyultak az útviszonyok. Habár olykor egy kicsit fáztam, a hőmérsékletre nem panaszkodom, s mivel nem mentem annyira gyorsan, a lábaimat sem csináltam ki.
Alföldiként nem tudok szintes edzéseket végezni, a lejtők megfutása ezúttal is komoly kihívást jelentett a combjaimnak.
A negyven Kinizsi Százas közül melyek emelkednek ki a többi közül?
Az első érdekesen alakult, ugyanis fogalmam sem volt arról, hogy mi vár rám – mentem az ismeretlenbe. Negyven esztendővel ezelőtt nem voltak olyan modern felszerelések, ráadásul sok felesleges dolgot is vittem, például egy nagy fényképezőgépet… Az első Kinizsi Százas húsz óra felett jött össze, majd, ahogy telt az idő, úgy lett egyre több rutinom a pakolással, az öltözködéssel vagy éppen a frissítéssel kapcsolatban. Emlékszem olyan túrára, amikor szinte végig szakadt az eső, komoly kihívást jelentett a sáros, esős körülmények között a teljesítés. Illetve előfordult, hogy a saját hibám miatt majdnem feladtam. Minden alkalommal viszek váltócipőt, hiszen nem lehet tudni, hogy mi történik, de akkor éppen nem volt nálam… Nyilván éppen akkor feltörte a cipő a lábam, hatalmas hólyag lett rajta, nagyon fájt hetven kilométertől, így az utolsó harminc kilométert sántikálva tettem meg.
De akkor is beértem, így csak teljesített Kinizsi Százas szerepel a nevem mellett.
Fotó: EvaryRun
Milyen célokat tűzött ki maga elé a közeljövőre?
Júliusban az Asolo100 olasz versenyen futok, ennek az érdekessége, hogy az első ötven kilométerben felfelé megyünk, majd a következő ötven kilométerben lefelé, így tudva le háromezer méter szintemelkedést. Ennek a testvérversenyén, az Etna Extreme – 100 kilometer del Vulcanón már részt vettem, nagyon élveztem, így most a másikra is kíváncsi vagyok. Ez egy országúti verseny lesz, nagyon motivál, remélem, minden a tervek szerint alakul.
