Kerekesszékből a szobakerékpárra

A spinning az egyik legbiztonságosabb mozgásforma, ezért a fogyatékossággal élők is szívesen választják. Mint megtudtuk, sokszor kitartóbbak is, mint ép társaik, s versenyekre is neveznek.

Rendszeres spinningelési lehetőséget biztosít a fogyatékossággal élőknek a pécsi székhelyű Fittbike sportegyesület, amely több mint hét éve fogadja a sportolni vágyó sérülteket.

„Járt az edzőterembe egy szabadidő-sportoló, aki korábban elvesztette az egyik lábujját – kezdte Dinya Illés edző. – Ezt látva felvetődött az ötlet, érdemes lenne-e testi fogyatékossággal élőket bevonni a sportolásba. Átmentem a fitneszteremmel szemben lévő mozgássérülteket gondozó intézménybe, ahol körbekérdeztem, kinek lenne kedve átruccanni egy kis mozgásra. Bőven volt jelentkező.”

Dinya Illés ellenszolgáltatás nélkül vállalta, hogy a speciális igényű célcsoportnak spinning edzéseket tart, de eleinte neki is kihívást jelentett testi fogyatékossággal élőkkel foglalkozni.

„Amikor belevágtunk, az volt a kérésem az intézményhez, jöjjön át velük egy felügyelő, aki jól ismeri a bentlakók szokásait és lelkivilágát. Az idő múltával egyre jobban megismertem őket, és örömmel tapasztaltam, hogy a kerekesszékből kikelve magabiztosan használták a szobakerékpárt.”

A spinning előnye, hogy a kerékpár nem mozog, ami az edző szerint nagy szerepet játszott abban, hogy a fogyatékossággal élők hamar megbarátkoztak a sporttal. Mindezt látva és hallva a város másik felén található, értelmi fogyatékosokat gondozó intézet is megkereste az egyesületet, mondván, az ő betegeik is szívesen járnának edzőterembe.

„Meglepett, mekkora elánnal vetették bele magukat a spinningbe. Tizenöt-húszan kezdtek hozzánk járni, és mindmáig ennyien vannak. Rendkívül kitartóak, még ép társaikat is felülmúlják.”

Dr. Simon Lajos pszichiáter, a Moravcsik Alapítvány kuratóriumának elnöke úgy véli, a mentális betegségben élőket nehezebb bevonni a rendszeres sportolásba, mint a testi fogyatékossággal élőket. Ennek egyik oka, hogy a sportoló mozgássérülteknek folyamatos versenyzési lehetőséget biztosítanak.

„A paralimpia remek lehetőséget teremt, hogy a kitartóan sportoló, testi fogyatékossággal élő személyek megméressék magukat, ami óriási motivációt jelent. Ezért őket könnyebb mozgásra és sportolásra bírni, motiváltabbak, mint értelmi fogyatékossággal élő társaik. Ha az utóbbiakat nagyobb számban tudnánk rávenni a sportolásra, nemcsak testi, hanem lelki egészségükön is sokat lehetne javítani. A depresszióban vagy skizofréniában szenvedő betegeket például – többek között – mozgásterápiával kezeljük.”

Az értelmi fogyatékossággal élő személyek nemcsak edzésre, hanem – az ép versenyzőkhöz hasonlóan – versenyekre is szívesen járnak. Rendszerint 3-4 csapat indul el a pécsi Városi Sportcsarnokban rendszeresen megrendezett spinning maratonin, amelyen négy órát kell megállás nélkül tekerni.

„Sokkal érzékenyebbek, nem lehet rájuk erőltetni a mozgást. Ha éppen nincs kedvük a sportoláshoz vagy fáradtak, abbahagyják a tekerést. A kísérők szerencsére mindig eljönnek velük, sokat segítenek, hogy jobban megismerjük őket, így most már én is könnyebben megtalálom velük a közös hangot” – folytatta Dinya Illés.

Dr. Simon Lajos pedig hangsúlyozta, nem mindegy, hogy a fogyatékossággal élők egyedül vagy társaságban, egymás vagy ép személyek társaságában sportolnak.

„Az az ideális, ha a fogyatékossággal élők egy térben és helyiségben sportolhatnak együtt ép társaikkal. Így az egészséges emberek saját szemükkel győződhetnek meg arról, mire is képesek fogyatékossággal élő társaik, így az őket sújtó előítéleteken is könnyebb tompítani.”

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.