500 kilométer: a novemberi csapat

Bár már hidegebb van, több kiváló sportember, köztük három doktor fejezte be novemberben az 500 kilométeres futókihívásunkat. Már csak egy hónap van az évből, decemberben még lehet csatlakozni!

Bár kis fáziskéséssel, de beköszöntött az ősz, a futók nem lankadnak: Vajda Gizella emlékezetes félmaratoni versenyen van túl, és már az egész családja követi őt az edzésekre, Paulovicz Gábor pedig egy év alatt eljutott odáig, hogy már a maratoni teljesítést tervezgeti. A család miatti kisebb kihagyás után szintén a maratoni a célja Stomp Gábornak, míg Vonza Tibor immár rutinból teljesíti a havi száz kilométer fölötti etapokat. Lendvai Balázs már túl is jutott a maratonin – és a látszattal ellentétben nagyon boldog volt!

December 2-án sorsolunk teljesítőink között, és hamarosan jön az év végi nagy-nagy sorsolás is a fődíjakkal. Azaz, aki már elkezdte a kihívást vagy nem kezdte el, de meg sem kottyan neki decemberben az 500 kilométer, bátran csatlakozzon a játékhoz!

dr. Lendvai Balázs (Környe)

Most éppen 43 éves vagyok. Nagyjából bő öt éve kezdtem el futni, feltéve, ha a néhány száz méteren megtett, ormótlan, elefántléptű, indokolatlanul sok izzadással járó mozgást futásnak lehet nevezni. Mivel nekem még ez is tetszett, folytattam a futást, azért is, hogy levezessem a stresszt, legyen rendszeres testmozgás az életemben, kicsit lefogyjak, legyen állóképességem, büszke lehessek magamra, hogy elérek valami célt, megmutassam magamnak és másoknak, hogy akár több kilométert is le tudok futni. Nem kevés elvárás, de nem csalódtam, sőt a futás mindezeknél sokkal, de sokkal többet adott. Megtartottam jó szokásom, és hetente legalább egyszer futottam, idővel egyre hosszabb távokat. Így aztán kitaláltam, hogy majd 42 évesen lefutom a 42 km-t, a maratoni távot. Mindez korábban elképzelhetetlennek és teljesíthetetlennek tűnt, idővel álom lett, aztán vággyá szelídült, végül valósággá is vált. Idén májusban legyűrtem a távot, igaz, a hőn áhított és remélt 4 órát 1 perc 1 másodperccel túlléptem, de a cél után két-három lépéssel, feleségem és két gyermekem által körbevéve, összeroskadva, könnyek között mondtam, hogy a látszattal ellentétben én most boldog vagyok. Csodálatos érzés volt. Kis kényelmi szünetet követően továbbra is futok rendszeresen, átlagban heti 20 kilométert. Köszönhetően annak, hogy már májustól lehet számolni a kilométereket, novemberre össze is hoztam az 500 km-t. Jövőre az a terv, hogy ismét lefutok egy maratonit, mert amit a hosszú távú futás ad, arra semmi más nem képes, és ehhez csak egy kis elszántság kell.

Paulovicz Gábor (Pilis)

Tavaly augusztusban kezdtem rendszeresen futni, mivel úgy éreztem, hogy ki kell szakadnom a mozgásszegény életmódomból. Tudtam magamról, hogy az állóképességem kihívásokkal küzd és a futásban láttam a megoldást. A klasszikus 5 km, 10 km, félmaratoni váltó létrát végigmászva idén szeptemberben sikerült teljesítenem az első félmaratonimat, ráadásul az előre kitűzött időn belül, ami hihetetlen pozitív lökést adott a továbbiakra nézve. Lankadatlan lelkesedéssel, folyamatosan keresem az újabb és újabb célokat, amiket szeretnék ebben a sportban elérni, érzem, hogy egyre jobban magába ölel a futás iránti szeretet. Jelenleg a 2 órán belüli félmaratoni tavasszal, valamint a jövő őszi maraton is ott szerepel a céljaim között. Aszfaltos futóként kezdtem, de már belekóstoltam a terepfutás örömeibe is, így a távolabbi célom hogy ebben a műfajban feszegessem tovább a korlátaimat.

Stomp Gábor (Miskolc)

Az életem 2018 novemberében ismét fordulóponthoz érkezett: megszületett második kislányom, Linett. Szülőként egészségesebb életmódot folytatni, aktívabb sportéletet élni, netán versenyekre készülni egy kisgyerek mellett nem egyszerű feladat, két gyerek esetén igazi kihívás, a három vagy többgyerekeseknek pedig szinte lehetetlen vállalkozás, véleményem szerint ők az igazi hősök. Mérlegelve helyzetemet, tavaly novemberben – 2 év aktív futás, versenyzés után – úgy döntöttem, egy időre szögre akasztom a futócipőmet és apai szerepvállalásomat helyezem előtérbe. Júniusban az interneten böngészve véletlenül szembe találtam magam a „Fuss 500 kilométert a Csupasporttal!” felhívással, ami egyből megfertőzött és azonnali tettekre inspirált. Összeállítottam egy 19 hetes félmaratoni edzéstervet, vettem egy futóórát, előkerestem a szekrényből a futócipőmet, majd július 2-án – 8 hónap kihagyás után – újra elkezdtem a kilométerek gyűjtését. A gondolat, hogy szűk öt hónap múlva legalább 500 km lesz a lábamban és én is felkerülhetek a dicsőségtablóra, illetve hogy képes leszek újra lefutni egy félmaratonit, edzésről edzésre egyre több motivációt adott. Emlékszem, az első napon 2 km után nem kaptam levegőt és meg kellett állnom. Szeptemberben már a tizedik kilométereket tapostam, és hogy ne csökkenjen a lelkesedés, neveztem a 2020-as Zúzmara Félmaratonra. Nem volt megállás, nem volt kifogás, hogy korán/sötét/hideg/rossz idő van. A hajnali futást választottam, mert csak így tudtam összehangolni az edzéseket a családdal és a munkával. Az elmúlt öt hónap nagyon gyorsan eltelt, az eredmény: 54 futóedzés, 569 km, 47 óra futóidő és persze a tudat, hogy most már nyugodt szívvel odaállhatok egy félmaratoni verseny rajtvonalához, mert biztosan tudom, hogy sikerülni fog. Következő kihívás: 2020, maratoni.

dr. Vajda Gizella (Szeged)

Rendszeresen egy éve futok, ezt megelőzően csak futogattam. Mindig szerettem ezt a mozgásformát, csapatsportokban is olyanokat választottam, ahol futni kellett. A futás számomra fizikai és mentális tréning is: általa levezetem a feszültséget, feltöltődöm és ilyenkor születnek a legkreatívabb ötleteim. A jóleső futás számomra 12–15 km között van. Barátnőimmel maratoni váltót futottunk, ami hatalmas élmény és buli volt. Idén két félmaratonit teljesítettem. Az első félmaratonim emlékezetes marad: egyik versenyzőtársam rosszul lett verseny közben. Végig vele maradtam, együtt küzdöttük végig: végül egymás kezét fogva futottunk be a célba és együtt sírtunk örömünkben. Nagy álmom, hogy lefussam a maratonit is. A futás mellett a kerékpár és a spinning az abszolút favorit, illetve imádok túrázni és közben geoládákat gyűjteni. A futás szeretetét sikerült ráragasztanom a családtagjaimra is: a férjem is elkezdett futni, pedig ő mindig utálta a „csakfutást”. Mostanában a lányom is csatlakozik hozzám az első kilométereken. Két kisfiam is jelezte: hamarosan ők is szeretnének futni…

dr. Vonza Tibor (Nagykálló)

2015 nyarán fogyókúra miatt kezdtem el futni. Az azt követő három évben rendszeresen futottam hetente egy-két alkalommal 10 km körüli távokat. 2018 szeptemberében megdupláztam a heti kilométerszámot és ebben az évben a Spar Maraton 10 km-es versenyén belekóstoltam a futóversenyek világába is. Ezt követően kezdtem el gyakrabban és többet futni. 2018 novemberében teljesítettem az első félmaratonimat. Az idén sok versenyen indultam kis városi rendezvényektől a nagyobb versenyekig. Ezek közül kiemelkedik a Cipruson lefutott első maratonim. A kedvenc versenyem a siófoki K&H mozdulj! Balaton maratoni és félmaratoni, ahol tavaly 14 km-en sikerült életem legjobbját futni, idén pedig 2 óra alatt teljesítettem a félmaratonit. A célkitűzésem, hogy minden hónapban lefussak legalább 100 km-t, és örömmel jelenthetem ki, hogy ez most már 14. hónapja sikerül!

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.