A rajtszámot viselve nincs holnap!

Németh Norbert hobbifutó, kezdő triatlonos, sikeres üzletember és családapa. Az élete azonban nem mindig forgott ennyire a sport körül, hiszen néhány éve még jó pár kilóval többet mutatott a mérleg nyelve.

A Mecsek Maraton Team futójával, Németh Norberttal a sport szeretete mellett arról is beszélgettünk, hogy mekkora ereje van a közösségnek az életmódváltásban.

Túlsúlyos gyerek voltál?

Eléggé. A családban sokszor elhangzott, hogy ne is törődj vele, a mi családunk ilyen testalkatú… Az egyetemig semmit nem is sportoltam, akkor volt egy salakos kispályás csapatunk. Védő voltam, nehéz volt megkerülni.

Milyen hatással volt rád az életmódváltás?

Heti négy-öt fix edzés elég meghatározó. De az üzleti életben is tudatosabb lettem, a komfortzónán kívüli ügyekbe hamarabb beleálltam. Kinek nem nőne az önbizalma, ha 36-os farmer helyett már 28-asat hord?

Mindig az első lépés a legnehezebb. Te hogy tetted meg?

Amikor 89.9 kilót nyomtam, átfutott bennem a kép, hogy a fiam a strandon felteszi majd a kérdést: „Apa, a többi bácsinak miért nincs akkora hasa, mint neked?” Ekkor jött az elhatározás, és elkezdtem futni, majd változtattam az étrendemen. Szigorúan írtam az étkezést. Egy táplálkozási tanácsadó a konyhánkban járatos alapanyagokról megállapította, hogy számomra mi kerülendő és mi ajánlott. Kompetitív természetem van, hamar jöttek a számok.

Rohamosan fogytam: 14 nap, 12 kiló. Egyre gyorsabban és egyre messzebb jutottam. Ezzel a környezetemet is lenyűgöztem.

De honnan merítettél erőt a változtatáshoz?

Kezdetben inkább ismerősök életmódváltásról szóló posztjai motiváltak. Feltettem magamban, hogy én mennyivel vagyok kevesebb, hogy ne tudnék valami hasonlót összehozni – mint említettem, eléggé versenyző típus vagyok. Később már edző, Szűcs Fatima segítette a felkészülésemet, és persze a családom is alkalmazkodott. Az edzés előtti és utáni teendőkkel bruttó 15 óra időt igényel a sport heti szinten.

A közösség jótékony ereje

„Ahogy fejlődtem, jöttek a tervek és kezdtem érezni, hogy egyedül nehezen fog menni, de nem tudtam, merre induljak. Az első hosszabb mecseki futásom posztja alá jött egy komment: „Ha már ennyit futosgálsz a Mecsekben, akkor gyere, fuss az MMT-vel. Kedd hajnali öt, Tettye. Ne késs, nem várnak.” Túlöltözve, egy horgász-fejlámpával próbáltam tartani a lépést. 15 kilométer alatt két és fél kilót fogytam, de tudtam, hogy nekem ez kell. Életem első futóversenyére is az MMT-s hajnali futásokon keresztül készültem fel. Szeretek ide tartozni, legyen szó közös edzésről, tanácsokról, elismerésről vagy épp egészséges rivalizálásról is.”

Szereted a versenyek hangulatát?

Versenyezni szeretek. Ha rajtszámot viselek, akkor nincs holnap. Nincs edzőverseny. Családos emberként, vállalkozóként nekem luxus, ha egy-egy versenyre szánt hétvégén csak alibizek a pályán. Erről sokan – helyesen – máshogy vélekednek.

Mi az eddigi legkedvesebb sportos emléked?

Egyértelműen az első maratonim. Amikor negyedóra után érzed magadban az erőt és a képességet, hogy álomeredményt tudsz elérni. Nem volt klasszikus flow, de a 4 órás zónából rajtolva 3 óra 13 perc múlva a családom nyakába borulni, az megfizethetetlen.

Az idén hol állsz rajthoz?

Van egy – a sport előtti életből hozott – sérülésem, ami miatt az idén nem nevezek sehová. Nehéz döntés volt, de nem ülök tétlenül. Sokat akarok fejlődni bringán és úszásban is. A tél már ennek jegyében zajlott. Heti hat-nyolc óra a görgőn és két uszodai edzés. Nyáron jönnek a kinti edzések és ősszel pedig remélhetőleg újra futhatok. Az majd jó móka lesz. A legnagyobb álmom az egyéni Ironman tisztességes befutóidővel. Az idén sajnos a testem még máshogy gondolja, de jövőre remélhetőleg összeáll a mozaik.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.