Pluszkilókkal küzdő, cigarettázó apácából olimpiáért küzdő futó?
Marion Irvine, ismertebb nevén a repülő apáca 48 esztendősen kezdett el futni, hogy hat évvel később (1984), a Los Angeles-i olimpiai részvételért küzdjön több mint kétszáz sorstársával.
Pedig a 91. életévét hétfőn, október 19-én betöltő nő egészen máshogyan tervezte az életét, fiatalon Domonkos-rendi apáca lett, aztán több mint húsz évig tanított és élte szelíd, Istennek szentelt életét.
Aztán 1978. május 31-én minden megváltozott, mivel éppen az Emlékezet napján elkezdett futni. Kevés helyen jegyezték meg róla, de a Salty Running igen, hogy olykor bizony több mint száz kilót nyomott, elszívott napi két doboz cigarettát, és sokat ült. Unokahúga, Jill nem figyelte tétlenül nagynénje önpusztító életmódját, és mozgásra biztatta.
Illusztráció. Fotó: Filippo Monteforte/AFP
Először úszással próbálkozott, de az nem hatott rá eléggé, ellenben az a bizonyos Emlékezet napi futás. Igaz, előzetesen az sem tetszett neki.
„Láttam őket izzadni, és nem tűnt szórakoztatónak a futás” – fogalmazott 1984-ben a Pittsburg Post-Gazette-nek.
A nagy melegben egyébként javarészt sétált, de célba érkezéskor azt érezte, hogy ismét elindulna. Lassan felfedezte különleges ajándékát, a gyorsaságát, szóval futott, napról napra egyre többet. Amikor Jill a barátaival készült a maratonikra, a nagynéni is – 1980-ban teljesítette az elsőt (Avenue of the Giants, 3:01). Fizikailag hatalmas változáson ment át, ráadásul a futás aranykorszakának izgalmas szereplője lett.
Akkortájt sokan mai szemmel nézve már-már megmosolyogtató amatőrséggel edzettek. Keveset tudtak a maratonihoz is szükséges gyorsító munkáról, a hidratálásról, a táplálékkiegészítésről, és futás közben nem ittak. Marion Irvine a legendás új-zélandi edző, Arthur Lydiard könyvéből tanult és fejlesztette magát, de nem bírt leállni, mindig több kilométert futott, mint amennyit a szakkönyv javasolt. Heti 80 mérföldeket tett meg (1 mérföld 1.609 km), előfordult, hogy reggel négykor, a hajnali imádság előtt húzott cipőt, délutánonként pedig a tanítás miatt nem is futott. Aztán 1983-ra, 53 esztendősen eljutott oda, hogy évente négy-öt maratonit teljesítsen, ekkortájt már edző segítette a munkáját.
Az apáca futni akart, gyorsan és mindig, csak a teste szabott határt: egyszer nem fejezte be a versenyt, ekkor értette meg, hogy trénere mindent megtesz, és hallgatnia kell rá, amikor a hosszú futásokon kívül pályaedzést is kér.
A California Nemzetközi Maratonit 1983 decemberében rendezték meg Sacramentóban, amelyen az akkori legjobbján nagyjából öt percet javítva 2:51:01-gyel ért célba, így 15 másodperccel a szintidőn belül kiharcolta a részvételt az 1984 májusi olimpiai válogatóra. Teljesítményével persze korosztályos rekordot döntött, ahogyan pályafutása során oly sokszor. Akkortájt 2:22:43 volt a női világcsúcs, és a női maratoni versenyszáma pedig éppen 1984-ben került az olimpia programjára.
Az olimpiai válogatón 268 női versenyző indult, természetesen Marion nővér volt a legidősebb.
„Nem nyerhetek, de itt vagyok, mert megtiszteltetés a legjobbakkal rajthoz állni” – idézte őt a verseny előtt a Pittsburgh Post-Gazette.
Bár 2:48-as időben reménykedett, a 2:52:02 a 131. helyre volt jó, és nem jutott ki a játékokra. Marion Irvine nem érzett csalódottságot, mert tudta, neki a válogató az olimpia. Fájdalom, az őt az úton elindító unokahúg mindezt nem élhette meg, mert 1982-ben autóbalesetben elhunyt.
Marion nővér 1993-ig versenyszerűen futott, egy félmaratoni után parancsolt megálljt magának, később pedig aktivistaként keményen küzdött például a halálbüntetés és az iraki háború ellen. A hétfőn 91. születésnapját ünneplő asszony tíz évvel ezelőtt arról beszélt a Runner’s Worldnek, hogy egészségügyi problémák miatt egy ideje már nem fut mindennap, sétával tartja karban magát, bár egyes hírek szerint még 87 évesen is részt vett az El Caminón.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
