Igazi sportimádó Kálmán Teréz, aki főállású oktatásszervezői munkája mellett aerobikedzőként dolgozik, s szenvedélyes futóként sokak példaképe.
„A testnevelőtanárok réme voltam, akik osztályozáskor csak azért kegyelmeztek meg, hogy az amúgy kitűnő bizonyítványomban ne ez legyen a sötét folt – mondta a Csupasportnak a Bárhogy is legyen című blog írója, Kálmán Teréz, aki párjával népszerű UB-felkészítő videosorozatot is vezet ChickenLegs címen a népszerű videomegosztó oldalon. – Nem szerettem a testnevelésórák kötelező elemeit, de családi túrákon is sokszor elmondtam egy-egy magasabb hegy alján, hogy akkor én most itt megvárnék mindenkit.”
Szülői ráhatásra így is mindig sportolt, de elmondása szerint sohasem volt igazán lelkes és szenvedélyes.
„Először úszni tanultam meg, mivel keresztapám úszásoktató. Persze nem volt könnyű velem, mert háromévesen üvöltöttem a medence közepén, hogy én ezt nem akarom, de végül több körzeti versenyen is rajthoz álltam, és dobogós helyen végeztem. Később röplabdáztam, s leginkább azt élveztem benne, hogy az ellenfél a túloldalon áll. Középiskolában sokat futottunk az iskola körül – nem volt sportpályánk –, mert mi voltunk a C-sek, akiknek nem jutott hely a csapatsportokban.”
Kollégistaként – a tanulás mellett – mégis a futásban talált magának célokat, s először a félmaratoni, majd a maratoni távot is teljesítette.
„Esténként kimentünk a kollégiumi társakkal futni a Duna-partra Szentendrén. Kétezertizenkettőben, újév napján fogadtam meg, hogy teljesítek egy félmaratonit, amit szeptemberben le is futottam, ennek ellenére a sporttal nem fűztem szorosabbra a kapcsolatomat. Futottam ad hoc módon, olykor rendszeresebben, olykor kevésbé, aztán kétezertizenhétben a szülinapomon megajándékoztam magam egy SPAR-maratoni-nevezéssel, és a BSI edzésterve alapján kezdtem készülni. Ebben az évben vált szenvedélyemmé a futás, s ettől az évtől kezdve nevezem magam futónak.”
A futás mellett másik szenvedélye, egyben munkája is, hogy személyi edzőként dolgozhat.
„Az egyetemi éveim alatt kezdtem csoportos aerobikórákra járni, s annyira magával ragadott a hangulat, hogy úgy éreztem, én is szeretnék örömöt csempészni az emberek mindennapjaiba. Ekkor iratkoztam be aerobikedző-képzésre, majd elvégeztem a személyiedző- és pilatesoktató-tanfolyamokat is.
A sport mellett igyekszem minden vendégemnek egyénre szabott válaszokat adni a felvetődő kérdésekre, vagy ha nem érzem magam kompetensnek, a megfelelő szakemberhez – dietetikushoz, sportorvoshoz, futóedzőhöz – irányítani őket.
Sokan az étkezéssel kapcsolatos kérdésekkel keresnek meg, éppen ezért életmódtanácsadó-képzés keretein belül igyekeztem ennek alapjait elsajátítani. De sok kérdés irányul a konditermi edzéstervezésre, a futócipő-választásra és a futás melletti keresztedzésekre, az erősítésre, nyújtásra, hengerezésre. A táplálkozás tekintetében odafigyelek, mit, mennyit és mikor eszem, de nem vagyok szigorú vagy kényszeres, semmit sem vonok meg magamtól, és semmire nem tekintek bűnként. Ugyanezt próbálom a blogomon és a vendégeimnek is közvetíteni. Mértékletesség és változatosság.”
Az Ultrabalaton-élmény varázsa
Kálmán Teréz sok közösségi fórumon is biztatja az embereket a mozgásra, s arra, hogy mérettessenek meg, ugyanakkor maga nem szeret különösebben versenyezni. Hoka-márkanagykövetként is inkább a szabadidős sportolókat képviseli, hogy a túlhajszolt, eredménykényszeres világban mértékletességre intsen. Elve, hogy nem kell feltétlenül hajszolnia az eredményeket, élményeket, egy-egy terepfutóversenyen is jó, ha valakit inkább a kirándulás, a pálya megismerésének érzése hajt, nem pedig a kimerülésig való „száguldás”. Ettől függetlenül Kálmán Teréz életében az Ultrabalaton meghatározó esemény, s egyik legszebb emléke a 2018-as UB-hez kötődik – amikor jó néhány komfortzónán kívüli futással a céges csapatversenyben ezüstéremmel ünnepelhetett. Az idén ugyebár októberre halasztották a versenyt, de legnagyobb álma a páros UB-teljesítés.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
