Jornet motivációja: indiánok üldözik!

A Csupasporton is többször írtunk már az ultrafutásban, túrasíben egyaránt jeleskedő, a Mount Everestet 17 óra alatt megmászó Kílian Jornetről. A 31 éves spanyol sportoló az Expansión című lapnak adott interjút.

Az Everest megmászásához képest mekkora kihívás elé állítja az apaság?
Az Everest megmászására minden addiginál keményebben készültem, az apaságra viszont nem lehet felkészülni, nincs rá tökéletes edzésmódszer. A legfontosabb célunk, hogy a kislányunk boldog legyen, és magával vigye az általunk is képviselt természetes értékeket.

Idén kihagyja a Mont Blanc-on rendezendő ultramaratonit. Családi okokból hozta meg ezt a döntést?
Egyáltalán nem, és biztos vagyok benne, hogy a feleségem, Emelie részt vesz a versenyen. A fő ok, hogy az utóbbi tizenöt évben rengeteget versenyeztem, idén viszont igyekeztem minél rövidebb versenynaptárat összeállítani. A zegamai verseny után részt veszek még egy versenyen Zinalban és a Pikes Peak-maratonin az Egyesült Államokban, mindkettőn augusztusban.

Idén kilencedik alkalommal nyerte meg a mitikus zegamai maratonit – honnan meríti a motivációját?
Az első alkalommal, kétezerhétben brutális adrenalin dolgozott bennem, jóval fiatalabb voltam, és csak az eredmény érdekelt. Idővel ez változott, az eredmény már messze nem olyan fontos, mint korábban. Idén is csak azért vettem részt a versenyen, mert kedvelem az ottani tájat, a környezetet, és így felmérhettem, milyen állapotban vagyok.

Májusban kétszázan jutottak fel az Everest csúcsára, nem sokkal később tízen haltak meg a hegyen. Mit szólt ezekhez a hírekhez?
Külön kellene választani, mit jelent felmászni a csúcsra, és meghódítani csúcsot. Megmászni a csúcsot számomra azt jelenti, hogy saját erőből felérünk az alaptáborból a hegy tetejére. De létezik számos más módszer arra, hogy valaki meghódítsa a csúcsot, sokakat egy darabig felvisznek helikopterrel, és utána már keveset kell mászniuk. A kettő nem ugyanaz, szerencsére a magamfajta hippiknek sok lehetőségük van, hogy átéljék azt a szabadságot, amit szeretnek a hegymászásban. Az Everestről alkotott kép az utóbbi időben sokat sérült, de ez nem újdonság. A kilencvenes évek óta sok kereskedelmi expedíció indult, és azóta megszaporodtak a tragédiák. Ezeket általában ugyanabban a rövid időszakban rendezik, és idén kevés olyan nap volt, amikor igazán jó volt az idő, ezért próbáltak sokan ugyanazon a napon mászni, ám sokan közülük sajnos nem készültek fel eléggé.

„A gyorsaság inkább a genetikán múlik. Egy olyan sprinter, mint Usain Bolt fantasztikus genetikai adottságokkal rendelkezik, ezzel szemben az ellenállóképesség már olyasvalami, aminek az alapja a sok edzés.”

Mit érez az ember fenn a csúcson?
Élvezi a tájat és ráébred, mennyire kicsi ő a világban. Ugyanakkor nem szabad, hogy az eufória és a félelem túlságosan eluralkodjon az emberen, mert ez hibás döntésekhez vezethet.

Nem tudom, vallásos-e, de ott fent valóban meg lehet lelni Istent?
Nem vagyok vallásos, és ott fent racionálisabban gondolkodom, mint bárhol máshol, mert tudom, hogy minden egyes apró döntés élet és halál sorsáról dönthet.

Inkább a született adottságainak vagy a sok edzésnek és az elhivatottságának köszönheti a sportsikereit?
Mindkettőnek, de a gyorsaság inkább a genetikán múlik. Egy olyan sprinter, mint Usain Bolt fantasztikus genetikai adottságokkal rendelkezik, ezzel szemben az ellenállóképesség már olyasvalami, aminek az alapja a sok edzés. Megfelelő fizikummal születtem, és hároméves korom óta sportolok a hegyeken, a testem hozzászokott az efféle kihívásokhoz.

Szokott még csellózni?
Nagyon sokat gyakoroltam, de tizenhét évesen abbahagytam. Ebben az időben megszaporodtak a versenyeim, és választanom kellett. Néha ahhoz, hogy kinyíljon egy ajtó, be kell csukni egy másikat.

Köztudott, hogy a sok sikere ellenére egyáltalán nem tartja magát különlegesnek, miközben rengetegen példaképként tekintenek önre.
Most is egyfolytában azon gondolkodom, miért érdekes egy velem készült interjú. Nem vagyok sem tudós, sem feltaláló. A sportolóknak az lenne a feladatuk, hogy közvetítsék a legfőbb értékeket, és bátorítsák a többieket, hogy feszegessék a határaikat. Hedonistának tartom magam, azért sportolok, mert ez okoz örömöt, míg más, mondjuk, a zenében találja meg ezt a fajta boldogságot.

Mi a trükkje, hogy egy hosszú távú verseny alatt ne unja magát halálra?
Ez nálam pont fordítva működik, azért futok, hogy ne unatkozzak. De ha az a kérdés, mivel motiválom magam, akkor például arra gondolok, hogy épp üldöznek az indiánok, és a Led Zeppelin zenéje is nagyon felpörget futás közben.

Gyakran kritizálják, amiért mindenféle segédeszköz nélkül vág neki a futásnak vagy a hegymászásnak.
Számomra mindkettő a bennünk élő állat megtalálását célozza. Fizikailag nem vagyunk annyira erősek és gyorsak, mint a többi emlős, ezért van szükségünk cipőre és némi ruhára. De igyekszem minimalizálni a szükséges felszerelést, mert így tudok minél közelebb kerülni a természethez és a bennünk lakozó állathoz.

Paradox módon haszontalan hódítónak tartja magát. Pontosan mit ért ezalatt?
Szerintem talán ez írja le leginkább a hegymászók világát. A csúcsok meghódítása valójában semmiféle fontos célt nem szolgál, és éppen ez ad neki értelmet, mert valójában az egészben önmagad meghódítása, és a félelmeid leküzdése a lényeg.

(Forrás: expansion.com)

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.