Mit kell tudni a párnázott futócipőkről?

A párnázott futócipők jobbak hosszútávfutáshoz? A kérdés természetesen jóval sokrétűbb annál, hogy egyértelműen kijelenthessük: igen vagy nem. A Plandurance edzője, Stokinger Zoltán szakmai cikke.

Vajon hogyan, mi alapján dönthetjük el, hogy nekünk való-e egy párnázott modell?

Kezdő vagy haladó?

Ha kezdő vagy, javaslom, hogy menj rá a párnázottságra. Az izomzatod, az ízületeid még nem szoktak hozzá a futás megterheléseihez. A megfelelő cipő kiválasztásánál számos egyéb szempontot is figyelembe kell venni, amelyekről részletesen ebben a cikkben olvashatsz: Cipőt vennél? Ezekre figyelj!

Táv

Alapvetően az a szabály érvényesül a párnázottság kérdésében, hogy minél hosszabbakat futsz, legyen a cipő annál párnázottabb.

Minél többször vered a lábad az aszfalthoz, annál több párnázottságot igényelsz. A haladó futóknál már más szempontok is előtérbe kerülnek.

Jó, ha tudod viszont, hogy a nagyon párnázott cipők sem feltétlenül nyújtanak megoldást. Ma már kutatások igazolják, hogy a helyzet árnyaltabb, erről a cikk utolsó bekezdésében olvashatsz bővebben.

Hol futsz?

A fenti szabály érvényes rád akkor is, ha szinte mindig aszfalton futsz. Az aszfalt szinte alig nyel el valamit abból az erőből, amit kifejtesz rá. Szinte biztos, hogy szerencsés, ha párnázottságot biztosítasz a lábadnak.

Ha terepen futsz, sokkal kevesebb szerepe van a párnázottságnak, sőt, hátráltathat vagy érezheted instabilnak a cipőd. Ilyenkor szóba jöhetnek a keményebb, reszponzívabb cipők. Persze ultratávoknál a komfort az elsődleges, így a párnázottság a legtöbb sportolónál előtérbe kerül.

Talajfogás

A futók három alapvető csoportra bonthatók a talajfogás szerint. Sarok, középtalp, lábpárna. Egyik sem jobb a másiknál, egyszerűen csak más, különböző ízületi és izomterhelésekkel. A talajfogás ráadásul nagyrészt tempó kérdése is. Érdemes elolvasni az ezt a témakört érintő kétrészes cikksorozatot: Talajfogás, lépésszám, lépéshossz 1. rész és Talajfogás, lépésszám, lépéshossz 2. rész!

Általánosságban elmondható, hogy a sarokkal való talajfogásnál szerencsés egy erősebb csillapítás. A középtalpra érkezésnél ez kevésbé lényeges, de még hasznos lehet.

Amikor sarokkal fogsz talajt, egy kemény, rugalmatlan ponttal érkezel meg a talajra – igaz, a térd, a csípő izomrendszerei jelentősen csökkentik és elnyelik ezt a becsapódást. Amikor középtalpra, akkor ezen felül a lábcsontok mozgása, a boltozat és a talpi izmok rugalmassága sokat elvesz a becsapódás energiájából. A lábpárnákra érkezésnél (ami a futók mintegy 15 százalékát érinti) a boka munkája további csillapítást nyújt, igaz, ez az Achillest és a vádli izomzatát terheli jobban. Így elmondható, a sarokra érkezéstől a lábpárnára érkezés irányába haladva egyre kisebb a puhább talp támogató szerepe .

 

Tempó

Értelemszerűen egyénileg és abszolút értelemben is összefüggésben van a távval, a futással eltöltött idővel. Egy sprinter 100 méteren kemény szögesben fog futni, hogy át tudjon adni minden energiát a talajnak. A komfort nem kiemelt cél. A hosszútávfutóknál, ultrásoknál a cipő párnázottsága segíthet a sok és hosszú ideig tartó mechanikai hatás érdemi csökkentésében. Az egyre fáradtabb izomzatnak komfortot, támogatást nyújthat.

Ahogy gyorsulsz és ahogy a szervezeted kezdi megszokni a terhelést, erősödsz, egyre inkább a könnyebb, laposabb cipők lesznek valószínűleg számodra az optimálisak.

Ez egy viszonylag hosszú folyamat, mely éveket vesz igénybe az esetek többségénél. A gyorsulással, fejlődéssel viszont egyénileg változhat, ki mennyire párnázott cipőben érzi jól magát és tud jó teljesítményt nyújtani.

De van itt még valami, ami felülírhatja a fenti, alapvetően a kérdés eldöntésében mérvadó szempontjainkat.

Természetesen ebben a témában is sok kutatás olvasható az utóbbi években, és ezek többnyire egy érdekes anomáliára mutatnak rá. Az évek során a cipőfejlesztők egyre erősítik a maximalista vonalat, azonban a talpak vastagodásával és puhulásával statisztikailag nem csökkent a futásból eredő túlterheléses sérülések száma. A józan logika szerint minél párnázottabb a cipő, annál jobban véd a becsapódástól – nos, nem egészen ezt mutatják a számok…

Összehasonlítva egy normál és egy maximalista, magas talpú cipőt, míg a lépésszámra, lépéshosszra és tempóra nem igazán voltak hatással, addig a jobban párnázott, magasabb cipőben magasabb terhelést és becsapódási csúcsot mértek. Ráadásul a tempó emelkedésével még inkább nyílik az olló. A puhább cipők esetében a „becsapódási csúcs” (impact peak) és a terhelés (loading rate) 10 km/h-nál 10.7%-kal, 14km/h-nál 12.3%-kal volt magasabb. Ezek következményeképpen az izmok is merevebbé válnak, ami még inkább hátráltathatja a futást. Ennek a tapasztalatnak több oka van, az egyik kézenfekvő: a magasabb, vastagabb talpú cipők valamivel instabilabbak lehetnek, így az plusz izommunkával járhat. A másik ok pedig éppen abból fakad, ami a párnázottság fő célja: eltávolítani a futót a talajtól és mechanikus védelmet adni.

Ennek okán viszont nem lesz jó direkt kapcsolat a talajjal, és a mozdulatsorból kikapcsol a futás természetes, rugószerű mozgása és ezáltal a láb természetes mozgásdinamikai csillapítása.

Ezek az információk máris árnyalják a képet, hisz nem biztos, hogy a futósérülések okát feltétlenül a csillapításban kell keresni, hanem sokszor a futómozgásban, a funkcionális gyengeségekben, a helytelen terhelésben vagy szimplán az edzetlenségben.

 

 

Summa summarum megállapíthatjuk, hogy bár a kutatások nem állapították meg a párnázottabb cipők hatékonyabb működését, azért a kényelem és az érzet fontos visszajelzések. Senki sem szereti az egyébként is sokszor küzdős, izzasztó futását egy kemény cipővel tovább nehezíteni, inkább fordulunk a puha komfort irányába, ha tehetjük. Ezt a puhaságot a lassan minden gyártónál megjelenő karbon talpelemek segítik, dinamikát és energia-visszaadást biztosítanak, ami remekül kompenzálja a puhasággal együtt járó energiaelnyelést.

Az utóbbi években a gyártók egyre nagyobb figyelmet fordítanak a talpak habanyagainak optimalizálásában, hogy kellő csillapítás mellett tartós, könnyű és dinamikus talprészeket alakíthassanak ki. Tehát azon túl, hogy vastag egy talp vagy vékonyabb a felhasznált habanyag-karakterek különbözősége miatt, a kérdés tovább bonyolódik. Hogy melyik a nekünk való cipő, a biomechanikusok szerint is az empirikus döntés a jó.

Az érzet, hogy melyik cipőben érezzük jól magunkat futás közben, sokszor jobb és biztosabb visszajelzés, mint egy lábállásfelmérés. Ráadásul a kényelem nemcsak a talpon, hanem a kaptafán és a felsőrészen is múlik.

Attól óva intelek, hogy hirtelen válts egy könnyebb, keményebb cipőre vagy akár fordítva, hirtelen kezdj el maximalista cipőkben futni, ha eddig nem ilyenben futottál. Ha szeretnéd csökkenteni vagy épp növelni a párnázottságot, érdemes fokozatosan bevezetni a változást.

Manapság a jobb futóboltokban lehetőség van a futószalagos próbára. Ilyenkor érdemes több modellt kipróbálnod. Fogod érezni, melyikben érzed jól magad. Arra készülj, hogy egy vastagabb, puhább talpú modell először kicsit furcsa érzés lehet. A cégek sokszor szerveznek tesztfutásokat is, ezek ideális alkalmak, hogy élesben kipróbálj, kóstolgass egy párnázottabb modellt.

A szerző Stokinger Zoltán, a Plandurance edzője

Ha kezdő vagy és szeretnéd tudni, mire figyelj még a cipőn kívül, olvasd el összefoglalónkat: 12 kritikus pont, amire figyelj oda, ha elkezdesz futni.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.