Kismillió cikk jelenik meg a téli futás örömeiről – és ez mai „adásunkban” sem lesz másképp. Nem mintha olyan felemelő lenne sötétben, hidegben futkosni (ennél már csak a világosban, melegben történő futás a rosszabb), de ez olyan, mint az eső. Attól még, hogy utáljuk, nem áll el, mint ahogyan a decemberi hideg sem múlik el, így próbáltam összehalászni a téli futás előnyeit, főleg a praktikus szempontokat előtérbe helyezve.
HIDEG VAN…
Ez tök jó! A nyári kánikulában egy szint után már nem tud jobban levetkőzni az ember, de télen mindig akad egy réteg cucc, amit fel-, illetve levehetünk. Amúgy sem kell túlmisztifikálni a dolgot, mert a bölcsek azt mondják, úgy érdemes kimenni, hogy kicsit fázunk, ami igaz is, mert utána átmelegszünk fajintosan, felesleges tollkabátot és két réteg cicanadrágot felhúzni.
Már ha épp nem kell kihívni a mentőt egy épp előtted a jégen összeeső emberhez, aztán állhatsz fél órát, és a kiérkező dokival közlöd két fogvacogás között, ha van még szabad hely, esetleg te is beülnél hipotermiagyanúval.
Mint ahogy ez megesett velem szerdán.
ÁPOL ÉS ELTAKAR
Növeszthetsz a hidegre való tekintettel akármekkora lábszőrt és hónaljkutyát, nem látja senki, nem úgy, mint nyáron, amikor állsz a piros lámpa előtt, és azt stírölöd, hogy a melletted álló húsz német turista vajon felfigyelt-e két hete epilálatlan lábszáradra, és éppen sutyiképeket posztolnak róla az Anspruchslose Menschen csoportba.
S ha netán észre is veszik, van egy indok, hogy hát aztán, kell még egy pluszszőrmeréteg; csak az ember olyan bolond az egész élővilágban, hogy logikusan a télre „szakosodott” dús bundáját lekapja (na látod, anyukám, te sem vacognál itt mellettem, ha a természetre hallgatnál!).
Aztán este buli van, természetesen te is lekapod a gyapjat, de az már egy másik sztori.
MINT AKI ZUHANY ALÓL PATTANT KI
Akadnak persze szélsőségesen izzadó embertársaink, akik full indokolatlanul képesek a szibériai időjárás közepette is „olvadni”, mint a bányaló, de ha összehasonlítod a nyári és téli rucid szagmintáját futás után, ég és föld a különbség. Előbbi esetben már a futás során megcsap saját, penetráns izzadságszagod, nem kímélve ezzel a gyanútlan civileket, de legalább lesz üres hely a buszon – sőt az is megtörténhet, hogy lesz egy teljesen üres busz. Majd az egész mehet egyszeri használat után a mosógépbe háromórás, kilencvenfokos progira, biztos, ami biztos.
Télen megengedhető az a luxus, hogy egy gatyát vagy pulcsit, főleg, ha nem hajtottad szét magad, akár kétszer is viselhetsz, ezzel tetemes mennyiségű mosószert és pénzt megspórolva.
Figyeled, már spóroltál a kozmetikuson meg a mosáson, jövőre meglesz a Lamborghini.
KEVESEBB KÖZELHARC
Boglárka tudja, mi a jó a téli futásban Fotó: Földi Imre
Már ahol! Mert a frekventált helyeken csúcsforgalomban ugyanúgy ökölharcot kell vívni olykor a gyalogosokkal a járdáért, de bármily zavaró is felfutni Gellértre sötétben a lefagyott úton, a sörnyitónál jóval kevesebb koreait kell átugrálni, illetve a kocsmák előtt is alig van valaki, mert bent vannak. Nem mondom, hogy nincsenek irigylésre méltó helyzetben.
BOR
Lehet sör is, de a téli, alattomos, futás utáni elhajlás legstílusosabb módja mégis csak a forralt bor. Rettentő alattomos cucc, vigyázni kell vele, mert itatja magát, és hirtelen beüt.
Szóval, ha utána épp készülsz rapportra a főnökhöz, semmiképp se a tízliteres fazekat vedd elő, hanem a legkisebbet, hogy az egyszemélyes igényedet kielégítsd vele.
Ami lehet, alapjáraton a tízliteres lenne, de szalonképes állapotunkat megőrizve maradjunk a kisebbnél. S hiába találjuk ki azt a kifogást, hogy azért kell a nagy adag, mert viszek belőle a mutternak meg a kollégáknak, felesleges – mire oda eljutnál, már nem marad belőle semmi.
Tudom, leteszteltem.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM
