A csodás Dunakanyar és a vihar adott erőt

Breierné Huber Melinda rögtön megnyerte élete első ultraversenyét, az Ultra Lupa-tó 109 kilométeres távján győzött úgy, hogy addig nem futott hatvan kilométernél többet egy füst alatt.

Ez volt pályafutása legfontosabb győzelme?

Igen, sőt, ez volt az első ilyen hosszú futásom is, korábban sohasem teljesítettem ekkora távot – mondta a 41 éves Breierné Huber Melinda, három kislány édesanyja, aki 10:51:28 órás idővel nyerte meg az Ultra Lupa-tó 109 kilométeres versenyét. – Nem is fűztem túl nagy reményt a versenyhez, reméltem, hogy képes leszek sérülésmentesen teljesíteni – sikerült, és szerencsére eredmény is párosult hozzá. A felkészülésem sem volt zökkenőmentes, másfél hónapot kihagytam, emiatt nagy izgalommal és némi félelemmel álltam rajthoz.

Edzésen sem futott ennyi kilométert?

Nem, nagyon régen volt egy hatvanas, amikor kétszer körbefutottam a Velencei-tavat. Egy éve dolgozom együtt Maráz Zsuzsával, ő írja az edzéstervemet, és az irányítása alatt legfeljebb negyven-ötven kilométert futok, versenyen a maratoni táv volt korábban a leghosszabb.

 

 

Hatvan kilométernél nem érezte azt, hogy úristen, elértem a kritikus mérföldkövet?

Visszagondolva, akkor még elég jól éreztem magam, hetven és nyolcvan kilométer között ért el a holtpont, megfordult a fejemben, hogy még mennyi van hátra, de hamar felülkerekedtem rajta, és mentem tovább ugyanazzal a lendülettel, amellyel elindultam. Nem volt annyira rossz élmény, nem törtem meg ettől.

Sokat lépett előre Maráz Zsuzsa útmutatásainak köszönhetően?

Úgy gondolom, fejlődtem, egy éve edzek vele, és 14-15 éve futok „önszántamból”. Szépen épült fel a felkészülési program, Zsuzsi teljesen más tervet állított össze ahhoz képest, ahogyan én nekiindultam volna az egy-két órás köreimnek. Köszönöm a segítségét, ahogyan azt is, hogy a verseny előtt elmondta, mire figyeljek oda.

Az abszolút kategóriában is hatodik lett. Fontos önnek, hogy a férfiak közül csupán öten előzték meg?

Az egész nagy meglepetés volt nekem – és mindenki másnak is –, az is, hogy én győztem a női mezőnyben, és az is, hogy hatodik lettem összesítésben. Nagyon örültem mindkettőnek, el sem akartam hinni. Biztosan sokat számított, hogy a csodálatosan szép Dunakanyar környékén futottunk, amit világosban láthattam nagyjából a visszafordítóig. Erőt merítettem belőle, inspirált, ahogyan az is, hogy ötven-hatvan kilométer után én álltam az első helyen, akkor már nem akartam alább adni.

Negyedórán belüli különbséggel nyert, ami ilyen hosszú távon szorosnak számít. Mikor tudott elhúzni az üldözőktől?

A szobi visszafordítónál, 52 kilométer megtétele után előztem meg az addig első helyen álló lányt. A frissítőpontnál vele ellentétben nem álltam meg, mentem tovább, és sikerült előnyt szereznem. Nemcsak ott, egyetlen frissítőállomásnál sem álltam meg, a biciklin engem kísérő férjem segített előre összeállítani a frissítési tervet, az alapján haladtam, ő adott mindent a kezembe. Sokat számított, hogy az időmérő pontoknál csak odanyújtottam a csuklómat, hogy csippentsek, és futottam is tovább. Végig tudtam tartani azt a tempót, amit előzetesen megbeszéltünk.

Mennyire zavarta a viharos időjárás?

Nyolcvan kilométer tájékán kapott el a vihar, először megijedtem, hogy még három órán keresztül kell „élveznem” ezt, de utólag inkább úgy emlékszem rá, felfrissített, hogy kicsivel hűvösebb lett a levegő, és az eső is jó hatással volt rám, erőre kaptam tőle. Az lebegett előttem, hogy célba kell érnem, a szakadó eső sem volt annyira vészes, viszont a látási viszonyok nagyon kedvezőtlenek voltak. Figyelnem kellett, hová lépek, mi van előttem, s bár az sem volt kellemes, hogy bokáig érő vízben futottunk, mindent kitöröltem az agyamból.

 

 

Elindul majd a Korinthoszon vagy az Ultrabalatonon is?

Egyelőre nem tudom, nem is nagyon gondolkodtam a hosszútávfutáson. Igaz, nagy álmom, hogy egyszer végigfussam az Ultrabalatont, jövőre vagy később valamikor bekalkuláljuk. Most nincsen semmi konkrétum, inkább rövidebb távú, 50-60 kilométeres versenyeket nézek majd, az UB-hez még erőt kell gyűjtenem, hogy ha nem is szintidőn belül, de valahogyan körbefussam a Balatont.

Valamennyire megjött a kedve a versenyzéshez a fantasztikus bemutatkozás után?

Foglalkoztat, de magamnak futok, azért is kezdtem el, szívesen vagyok egyedül a szabadban, a természetben, tehát még nem vitt el a versenylendület, ám egy-egy eseményre biztosan benevezek, és megpróbálok eredményesen szerepelni. Lehet, hogy később komolyabban foglalkozom majd a futással, de még ezen sem töprengtem, meg kell beszélnem a folytatást a családommal és Maráz Zsuzsával is. Ha lesz rá lehetőség, biztosan odaállok, és elindulok néhány versenyen.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.