Közeleg a Spartathlon!

Egy hét múlva kezdődik az egyik legnagyobb hagyományú ultrafutóverseny. Kisháziné Zombory Erika, a 24 órás ultrafutó-válogatott keret tagja idén segítők nélkül teljesítené a távot.

Mikor kezdett el sportolni és mit?

Tizenegy évesen kezdtem a tájfutást, egy régi futóismerősömet idézve: mi már akkor futottunk, amikor még nem volt divat. Ettől a sporttól máig nem tudtam teljesen elszakadni. Érdekes, akkoriban inkább a tájékozódási feladat, a terepen mozgás élménye, valamint nem utolsósorban a társaság motivált, és nem a hosszabb távok teljesítése. Sőt, a húszas éveim elején még mentálisan megviselt akár egy félmaratoni táv teljesítése is. A hosszabb távok később jöttek képbe, ahogy idősödtem, és fejben már nem okoztak gondot a távok, illetve az idő.

Mióta nevezhetjük ultrafutónak?

Körülbelül hat évvel ezelőtt kezdtem el ultratávokon is versenyezni. Hajtott a kíváncsiság, hogy hogyan birkózom meg egy ilyen kihívással. Próbáltam fokozatosan növelni a távokat, nem belecsapni a közepébe.

 

 

Melyik volt az eddigi legkönnyebb és legnehezebb versenye?

Erre nehéz válaszolni, mert egy-egy versenyen vannak könnyebb és nehezebb szakaszok. Mindig magamhoz mérem a teljesítményemet, és ritkán vagyok maximálisan elégedett, mindig találok hibát, javítanivalót. Olyan nem volt, hogy könnyű lett volna egy verseny, az egyébként is elvette volna az értékét, valamint semmiképpen sem lehet könnyű, ha valaki négy műszaknyi időt futással tölt. Különösen nehéznek talán egy három évvel korábbi tizenkét órást mondanék, a melegben annyira kiszáradtam, hogy végül infúzióra volt szükségem.

Melyik eredményére a legbüszkébb?

Inkább úgy fogalmaznék, arra vagyok büszke, hogy tavaly huszonnégy órán és száz kilométeren is tagja voltam a magyar válogatottnak. Nincsenek kiugróan jó eredményeim, de kimondottan stabil versenyzőnek mondanám magamat.

Milyen program szerint készül?

Jelenleg edző nélkül készülök. Nyilván szakmailag nem a legmagasabb szintű a felkészülésem, de hiszem, hogy az ösztöneim és tapasztalataim is eredményhez vezethetnek. Egyéni terv szerint készülök, amelyet én határozok meg a tapasztalataimat, terveimet és állapotomat figyelembe véve. Törekszem a minőségi edzésekre, valamennyi szabadságot azért hagyva magamnak.

Hogy sikerül összeegyeztetni a munkát, a futást és a családi életet?

Általában fix munkaidőben dolgozom, így beszoríthatom az edzést a mindennapjaimba. A gyerekeim elég nagyok, tizennégy és tizennyolc éves, önállóak, ezért nem okoz nekik problémát a távollétem. Az edzés lefedi szinte az összes szabadidőmet, így például évek óta nem tévézek, amivel rengeteg időt nyerek.

Kétezertizenhét után milyen reményekkel áll rajthoz az idei Spartathlonon?

Remélem, most is célba érek Spártában, és nem kell paráznom a szintidő miatt. Ennyi a tervem, nem több. Esetleg jobb időt futni, mint múltkor. Idén nem lesznek kísérőim, mert ezt most így akarom teljesíteni.

Két évvel ezelőtt milyen emlékekkel tért haza?

Óriási élmény volt végigmenni az úton. A tavalyira a száz kilométeres világbajnokság miatt nem neveztem be, és nagyon hiányzott. Ezért eldöntöttem, idén mindenképpen megyek, főleg, hogy volt még fix indulásom.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.