Plasztikai sebész terepen

Az év tájfutója címet háromszor elnyerő, szakmájában tekintélynek örvendő dr. Pavlovics Gábor a futva gondolkodásról, az erek és ellenőrzőpontok összekötéséről, a női szimbólum elvesztéséről.

Túl van már a mai futáson?
Igen, hétvégeken reggel nyolckor a barátokkal fent vagyok a Mecseken, de ha van időm, hét közben munka után is nekiveselkedem. Ha egyedül fut az ember, jobban el lehet merengeni, és kicsit más megvilágításba kerülnek a dolgok, a közös futásban meg az a jó, hogy könnyebb elindulni.

A mai futóőrület első számú motívumaként emlegetik a jó stresszoldó hatást. Ön is így van vele?
Én egyszerűen szeretek futni, de kétségtelen, a futás segít kiszellőztetni a fejet, rendezni a gondolatokat.

Nem esünk már át a ló másik oldalára a sok ultrateljesítéssel, az egymást túllicitálni akaró versenyekkel?
Jó látni, hogy egyre többen futnak, és egyre több a verseny, ugyanakkor valóban vannak, akik túlzásba esnek. Az ultrateljesítmények már átlépik az egészséges testmozgás határát, és inkább extrém sportról beszélhetünk. A stresszoldáshoz nem kell napi három-négy órát futni, tízórás versenyeken elindulni – napi harminc-hatvan perces testmozgás már nagyon hatékony feszültségoldó.

Ön sohasem akarta – ahogy gyakran hangoztatják – feszegetni a határait?
A távot illetően nem. A leghosszabb táv, amit teljesítettem, negyvenöt kilométer volt. Húsz évvel ezelőtt, amikor még nem jöttek divatba az ultratrailek, az egyik sporttársunk kitalálta, hogy minden évben fussuk át a Mecseket keleti-nyugati irányban. Mecseknádasdtól indultunk, és Óbányát, Kisújbányát is érintve érkeztünk meg Hetvehelyre, a Mecsek nyugati végébe. Volt benne ezerkétszáz méter szintkülönbség.

A TÁJFUTÓ
Az 1972-ben világbajnoki aranyat szerző, 1976-ban a legendás svédországi O-Ringent megnyerő Monspart Sarolta után a Pécsi VSK versenyzője, Pavlovics Gábor volt a második magyar tájfutó, aki nagy versenyen maga mögé utasította a skandinávokat: megnyerte az 1988-as junior Európa-bajnokságot. Úgy tartják, hogy Kiss Zoltán 1983-ban szerzett világbajnoki 9. helyezése után övé a második legértékesebb magyar vb-produkció a férfiaknál: 1993-ban Amerikában brutális terepviszonyok között mindössze hét perccel a győztes mögött végzett a 16. helyen (tíz évvel korábban Kiss kilenc perccel maradt le az aranyérmes mögött). Három nappali, hat éjszakai, két középtávú egyéni bajnoki címet szerzett, váltóban négyszer, csapatban ötször diadalmaskodott. Háromszor (1988, 1991, 1993) választották meg az év hazai férfi tájékozódási futójának. Ma is rendszeresen indul a szeniorversenyeken.

Hányszor csinálta meg?
Akkor először és utoljára. Engem nem motiválnak a hosszú távok. Tájfutásban a hosszú távú magyar bajnokságon úgy tűzik ki a pályát, hogy a győztes idő két és fél óra legyen, vagyis a terep nehézségétől függően változik a megtett táv: hegyes-dombos terepen ez lehet tizennyolc, az Alföldön meg mondjuk harminc kilométer. Edzésen maximum huszonnyolc kilométert futottam, a téli alapozó időszakban ez egy standard kör volt minden második hétvégén a Mecsekben.

A nyolcvanhat tagú mezőnyben legendásan nehéz terepen szerzett tizenhatodik helyet az 1993-as amerikai világbajnokságon. Visszaidézné a körülményeket?
Volt ott minden… Köves, mocsaras, bozótos terep, leégett részekkel tarkított erdő, ösvény csak elvétve. De jó formában voltam, elkaptam a fonalat. Nagyon büszke vagyok az első vébémre is, amelyet 1989-ben a tájfutás hazájában, Svédországban rendeztek, és kilencvenhét induló között huszonharmadik lettem húszévesen.

Háromszor választották meg az év férfi tájfutójának, és kitűnik, hogy ez az időszak az orvosegyetemi éveire esett. Netán a tanulmányait is igyekezett hasznosítani a futásban?
Persze! Tudatosan pótoltam az izzadsággal elvesztett káliumot és nátrium-kloridot, vagyis a konyhasót, figyeltem a pulzusszámra, a maximális terhelésre. Van egy idevágó sztorim is. A kardiológia új berendezéssel bővült, és alanyokat kerestek terheléses vizsgálatokhoz. Én is jelentkeztem. Egy egyre nagyobb meredekségű futószalagon kellett futni, és amikor kétszáz per száz lett a vérnyomásom, illetve százkilencven fölé ugrott a pulzusom, az orvos leállított, hogy ne tovább. Holott jól voltam. Hiába mondtam, hogy a Misina-tetőn is addig futok fel a sípályán, amíg csak bírom…

Meg lehet fogalmazni, mi a legszebb a tájékozódási futásban?
Az, hogy egyszerre fizikai és szellemi sport is, Monspart Sarolta mondta, hogy az atlétika terepfutóága és a sakk keveréke. A versenyző a rajt pillanatában kapja meg az ellenőrző pontokat is feltüntető térképet, és ezeket a pontokat kell a megadott sorrendben elérnie úgy, hogy az odavezető, leggyorsabbnak tetsző útvonalat neki kell kitalálnia. El kell döntenem, hogy a két pont között magasodó dombon átfussak-e, vagy inkább kerüljem meg; átvágjak-e az erdőben lévő bozótoson, vagy kifizetődőbb, ha megkerülöm. Folyamatos sakkozás, miközben kemény fizikai erőpróba is.

A SEBÉSZ
Empatikus hozzáállását, kiemelkedő szaktudását nemcsak a betegek, hanem a szakma is elismeri. A Pécsi Orvostudományi Egyetemen cum laude minősítéssel 1993-ban diplomázott, 1998-ban általános sebész szakorvosi, 2002-ben plasztikai sebész szakorvosi szakvizsgát tett. Amerikában és Ausztráliában vett részt tanulmányúton, oktat, publikál, tudományos konferenciákon ad elő, évente 350-400 nagyobb, 150-200 kisebb műtétet végez a helyreállító, az általános, valamint az emlő onkológiai sebészet területén a pécsi egyetemi klinikán; az ország egyik legmodernebb magánklinikáján esztétikai beavatkozásokat végez. A PTE sebészeti klinikájának főorvosa, a plasztikai és emlősebészeti részleg vezetője, a tavasszal megválasztották a Magyar Plasztikai, Helyreállító és Esztétikai Sebész Társaság alelnökének.

Fotó: Laufer László

Utóbbi pedig hatással van az előbbire…
Éppen emiatt kell okosnak lenni. Mert a fizikai teljesítőképesség határához közeledve egyre nagyobb a hibás döntés kockázata. Ha sétálok, nincs gond, ha futok, kevesebb az oxigén, nagyobb a hibalehetőség. Verseny után, már kiengedve, értetlenkedik az ember, hogy de hülye voltam, ott miért balra s nem jobbra fordultam. Nem könnyű megtalálni azt a lehető legnagyobb futósebességet, amikor még gondolkodni is jól tudunk.

Említette, a futás fel tudja oldani a sok munkával telő napok nyomán felhalmozódó feszültséget, ön pedig mindennap szinte megállás nélkül nagy felelősséggel járó műtéteket végez. Hogy lehet bírni?
Fiatalon egy-egy műtét is nagy stresszt jelentett, de egyre több tapasztalatot szerezve, egyre nagyobb tudásra szert téve képes lesz az ember hét-nyolc órán keresztül is koncentrálni.

Mikor döntötte el, hogy sebész lesz?
Másodéves hallgatóként határoztam el, és miután végeztem, a szívsebészeti osztályon dolgoztam. Akkor kerültem kapcsolatba egy plasztikai sebész kollégával, ugyanis a mikrosebészeti beavatkozások kiválóan alkalmazhatók a plasztikai sebészetben is. Miután pedig a szívsebészeti osztályon vezetőségváltás történt, a plasztikai sebészet lett az utam. Immár húsz éve ezt csinálom.

Fotó: Máthé István

Mit ölel fel a szakmája?
Emlőonkológiai, helyreállító és esztétikai plasztikai, valamint mikrosebészeti műtéteket végzek a pécsi sebészeti klinikán, illetve egy magán egészségügyi intézményben. A helyreállító műtétek nemcsak az emlődaganatos pácienseknek, hanem más orvosi szakterületeken is nagy segítséget nyújtanak, például a fül-orr-gégészeten, idegsebészeten, traumatológián. Specialitásom – mondhatni, a kedvencem – a mikrosebészet, a szövetpótlás, amikor az emberi test egyik részéből a másikba szövetet ültetünk át úgy, hogy a vérellátást egy-három milliméter vastag erek összevarrásával biztosítjuk. Például hasi zsírszövettel pótoljuk a daganat miatt eltávolított melldomborulatot, vagy a nyelőcső nyaki szakaszát vékonybéllel lehet helyettesíteni. Nyílt törés esetén az elhalt bőrszövet miatt szabadon lévő rögzítő fémeket be kell fedni a fertőzés elkerülése, a végtag megmentése érdekében. Ilyen esetekben hátizommal pótoljuk a hiányzó szövetet.

Egy laikus megrökönyödik az esetek hallatán, de ön meg tud még döbbenni?
Természetesen nem szép látvány, mondjuk, egy „szétszedett” arc, egy roncsolt láb, de nekem a feladatot kell látnom benne. Ha kikapcsolni nem is lehet, kellő gyakorlattal háttérbe lehet szorítani a lelki oldalt. Ahogy itt, a tájfutásban sem lehet másra gondolni, s miként az erek összevarrásánál, egy részletgazdag terepen is nagyon oda kell figyelni. Különösen kedveltem az éjszakai bajnokságokat – amelyeken hatszor nyertem –, mert ott nagyobb súllyal esik latba a tájékozódási képesség, vagyis nagyobb szerepe van a „sakknak”.

Fotó: Máthé István

Mi tagadás, az emberi test meglehetősen részletgazdag terep… Vannak sportoló páciensei?
Nem jellemző.

Csak azért kérdezem, mert a korábbi világelső teniszező, Simona Halep tizenhét évesen kisebbre „szabatta” a mellét, hogy ne akadályozza a jobb eredmények elérésében.
Hasonló esetem nekem is volt, főleg futóknál okoz problémát a túl nagy mell. De van, aki egyszerűen kényelmetlennek érzi, mert fáj a háta, húzza a vállát a melltartó pántja. Mást meg a kis mell tesz gátlásossá, bizonytalanná, adott esetben még a párja előtt sem mer levetkőzni. Vagy ha már a sportot említette… Sokan csak túlsúlyosan kezdenek el mozogni, és a fogyás után megereszkedik a bőrük. Ilyen esetekben is gyakran fordulnak plasztikai sebészhez, túlnyomó többségben, mintegy nyolcvan százalékban hölgyek.

A nők egyik legnagyobb ellensége a mellrák, akinél felfedezik, rögtön kényszerpályán találja magát. Hatalmas traumát okozhat a női szimbólum elvesztése…
Természetesen nagy lelki megrázkódtatás. Adott esetben egy nyolcvanéves, idős nő is jól meggondolja, mit tegyen. A döntést persze jelentősen befolyásolja a daganat nagysága, hogy csak a tumort kell-e eltávolítani vagy az egész mellet. Szerencsére van lehetőség a mell helyreállítására teljes levétel esetén, ami megtörténhet azonnal vagy halasztott módon, a kezelések befejezése után.

Az általános felfogás szerint a plasztikai műtétek legfőképpen a celebekhez, popsztárokhoz, színésznőkhöz, a hiúsághoz köthető szépészeti beavatkozások. Ön is érzékeli?
Igen, holott a modern plasztikai sebészet mintegy százéves, és rengeteg ága van. Ugyanakkor az esztétikai beavatkozások is gyógyító hatásúak, hiszen javul a páciensek önértékelése, mentális egészsége. Nagy öröm, amikor valaki kontrollra érkezik, és látszik rajta, hogy felszabadultabb, másképp sminkel, másképp öltözik.

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Hosszabbítás 2019. november 16-i lapszámában jelent meg.)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.