Három bakancs az Appalachian Trailen

Paul Evans élete álma volt, hogy végigjárja a világ egyik leghíresebb útvonalát. Betegsége miatt sosem jutott el oda, de halála után a túrázó társadalom szívmelengetően adózott az emlékének.

Aki rendszeresen jár hosszútávú túrákra, jól tudja: a hátizsák súlya kritikusan fontos. Mivel a plusz grammok feleslegesen terhelik az ízületeket, és hamarabb fárasztanak ki, sokan órákat töltenek azzal, hogy megtervezzék, mit visznek magukkal, a készülődés és a ráhangolódás elengedés része a rituálé, amikor a túrázó mindent szép sorjában bepakol a hátizsákjába.

Éppen ezért is különleges, hogy Paul Evans három cipője is bejárta úgy az Appalachian Trail 3500 kilométerét, hogy a Paul Evans lábai egy pillanatra sem voltak bennük.

De kicsoda Paul Evans?

A kérdés pontosabb úgy, hogy ki volt Paul Evans? A férfi 2015 júliusában szívroham következtében hunyt el 53 évesen. A túrázással már gyerekként szerelembe esett, miután édesapja az ausztrál légierőnél szolgált, és a katonai élet sok költözéssel járt, az ország számos pontját bejárta családjával. Hétvégenként kempingezni mentek, végigjárták Ausztrália nemzeti parkjait, még helyi cserkészcsapathoz is csatlakozott.

Élete 42 évesen változott meg gyökeresen, amikor édesapjánál Parkinson-, édesanyjánál Alzheimer-kórt diagnosztizáltak. Paul a közelükbe költözött, akkor ismerkedett meg feleségével, M’Lynn Markellal.

„Egy rákos barátomat ápoltam, amikor megismerkedtünk – mesélte a backpacker.com oldalának M’Lynn Markel. – Nehéz időszakon mentem keresztül, és ő mindig felvidított. Az első randijainkon túrázni mentünk, a Lamington Nemzeti Park szinte minden útvonalát bejártuk. Boldogok voltunk, de amikor Paul szüleinek az állapota romlani kezdett, és mindkettőjüket elvesztette, nagyon maga alá került. Felhagyott a túrázással, elhízott, és az egészségi állapota egyre rosszabbá vált. Két szívrohamot is túlélt, azonban annyira gyenge lett, hogy ötven métert nem tudott kifulladás nélkül megtenni.”

Paul Evans mindezek ellenére visszatalált a túrázáshoz.

Ha ő nem is ment már az erdőbe, megígézve hallgatta a Dirtbag Diaries néven futó podcast műsorban elhangzó túrabeszámolókat. Egyre motiváltabb lett, és elhatározta, hogy minden nehézsége ellenére végigjárja a világ egyik leghíresebb útvonalát, a 3500 kilométer hosszú Appalachian Trailt. A készülést annyira komolyan vette, hogy számtalan Youtube-videót nézett a témában, és elkezdte megvásárolni a szükséges felszereléseket. Hátizsákot, térképet, instant ennivalót, és három pár bakancsot.

„Szerintem tudta, hogy úgysem jut el soha a túrára, de annyira jó hatással volt rá a tervezgetés, hogy együtt álmodtunk róla – folytatta a visszaemlékezést M’Lynn Markel. – A cipőket vette meg utoljára, a bejárati ajtó mellé tette őket, és odasúgta nekem, hogy kész az indulásra. Néhány héttel később, szívrohamban meghalt.”

Paul Evans felesége a gyászt követően sokat gondolkodott, mihez kezdjen férje túrázós holmijaival. A többségét a helyi cserkészeknek adományozta, de az ajtó mellett pihenő három pár 48.5-es cipő megmaradt. Hirtelen ötlete támadt.

Levelet írt férje kedvenc podcastje, a Dirtbag Diaries szerkesztőségének. Megkérte őket, hogy segítsenek keresni egy túrázót, aki bejárja az Appalachian Trailt Paul túracipőivel, és az útról küld neki néhány fotót.

„Az egész szerkesztőség könnyekig hatódott, amikor megkaptuk a levelet, és elolvastuk Paul történetét – elevenítette fel az emlékeket a műsor producere, Becca Cahall. – Mind egyetértettünk abban, hogy segítünk a szervezésben. Megtaláljuk azokat a túrázókat, akik vállalják az Appalachian Trail végigjárását a plusz bakancsok cipelésével. A felhívásunk elképesztően népszerű lett, több mint négyszázan jelentkeztek.”

Az Egyesült Államok túrázós közössége elképesztő összefogást mutatott, és ahelyett, hogy az egyik cipőt végigvitték volna az útvonalon, a váltásokat megszervezve mind a hármat „megsétáltatták”. Főiskolás fiatalok, negyven éves vállalkozók, hetven éves veteránok összefogva segítettek benne, hogy Paul Evans álma valóra váljon.

„Télen kaptam meg a bakancsokat, amikor nincsenek sokan az Appalachian Trailen, így örültem a társaságnak

– mondta Alex Newlon, a túrázók egyike. – A vállamon hordtam őket, és állandóan beszéltem hozzájuk. Eleinte nem zavartak, de akadtak nehéz pillanatok, amikor kifejezetten nagy tehernek éltem meg a plusz súlyt, a feladás is megfordult a fejemben. Amikor aztán a South Kinsman Mountainnál jártam, eloldódott a cipőfűző és megütötte a bal térdemet. Felnéztem, egy szarvas bámult rám az ösvény végén. Olyan volt, mintha Paul figyelmeztetett volna, hogy figyeljek jobban a környezetemre, és szedjem össze magam.”

Alex Newlon végül megcsinálta a saját vállalt szakaszát, és mivel társai is hasonlóan teljesítettek, 2016 augusztusára Paul Evans mindhárom bakancsa bejárta az Appalachian Trailt.

„Hihetetlenül jó érzés, hogy a túrázók így összefogtak a férjem emléke előtt tisztelegve – mondta M’Lynn Markel. – Úgy kezelték a bakancsait, mintha egy közeli ismerősük lenne. Magukkal vitték mindenhova, bemutatták a barátaiknak, olyan képeket készítettek, mintha a férjem valóban járna bennük.”

Paul Evans készülődése az Appalachian Trailre végeredményben nem volt hiábavaló. Ha közvetve is, de tényleg végigjárta.

Nyitókép: backpacker.com / Duct Tape Then Beer

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.