Kell-e szabályozni a hazai túravezetést?

Bár Magyarországon olyan, hogy gyalogtúra-vezető szakma nem létezik, egy képzést követően bárki megszerezheti a képesítést. Még itthon is érdemes képzett vezetővel útnak indulni.

Két éve az Alpok hetedik legmagasabb hegycsúcsán, a 4478 méter magas Matternhornon egy magyar amatőr hegymászó halálával végződött az a hegyi túra, amelyet egy szintén magyar, képesítés nélküli túravezető kísért. Mivel Magyarországon semmilyen vizsga nem kell ahhoz, hogy valaki pénzért gyanútlan amatőröket vigyen a hegyek közé, sokan igyekeznek kihasználni ezt a joghézagot. Ennek pedig ártatlan túrázók estek és még eshetnek áldozatul.

„Ebben az esetben leginkább az volt a meglepő, hogy a svájci hatóságok meg sem próbálták kivizsgálni az esetet – kezdte mondandóját Tassy Márk, a Magyar Természetjárók Szövetségének igazgatója. – Amennyiben bizonyítható lett volna, hogy a halálos baleset egy vezetett túrán következett be, akkor valószínűleg számon kérhető lett volna a csoport vezetője.”

Kérdésünkre, hogy hasonló eset előfordulhat-e a hazai gyalogtúrázásban, a szövetségből kaptunk választ.

Mint megtudtuk, alapvetően három esetet különböztethetünk meg. Egy családapa elviszi a családját vagy a baráti társaság egyik tagja – helyismerete okán – saját baráti körét túrázni.

Ez mindennapos jelenség, amelyre csak bátorítani tud mindenkit a szövetség. Ezeket az eseteket nem szabályozza semmilyen jogszabály vagy törvény.

A második eset az, amikor egy gyalogtúrázással foglalkozó civil szervezet tagjai túrázni mennek, a túrájukat pedig egy közülük választott túravezető kíséri. A szövetség képez ilyen túravezetőket, akik egy tanfolyam során elméleti és gyakorlati ismereteket szereznek. Ezt az önkéntességen alapuló, mind a tagsági, mind a túravezetői viszonylatban több mint száz éve önmagát szabályozó rendszert a szövetség szerint nem kell törvényi úton szabályozni.

A családi túrákat csak ösztönözni lehet

Harmadikként fennállhat az az eset, amikor természetkedvelők egy tetszőleges csoportját, magát túravezetőnek kinevező személy (vagyis bárki) szolgáltatási díj ellenében túrázni viszi. Ebben az esetben gazdasági tevékenység folytatása történik, amely feltételezi, hogy a tevékenységet valaki hivatalos formában, szerződéssel, jogilag és pénzügyileg is szabályos keretek között végzi. Ez esetben – vélhetően – a szolgáltató személyesen rendelkezik szakirányú végzettséggel (idegenvezető), amelynek megléte mellett jogszerűen visz csoportot. Magyarországon az idegenvezetői képzettség nem tiltja a túravezetést.

A szakmásított, üzletszerű túravezetésnek nincsen jogi szabályozása, így ez a terület kissé szabályozatlan, amelyet érdemes volna megvizsgálni és átgondolni. Ettől azonban Magyarországon a túrázók még nincsenek veszélyben.

„Már csak azért sem, mert nálunk leginkább dimbes-dombos, középhegységi viszonyok között folynak a gyalogtúrák, amelyek veszély tekintetében össze sem hasonlíthatóak a külföldi, magashegyi viszonyok között vezetett túrákkal” – emlékeztetett Tassy Márk.

Jelenleg a magyar „túravezetők” túra- vagy hegyi vezetői üzletszerű tevékenysége elsősorban külföldre irányul, így a problémák is ott jelentkeznek. Ennek szabályozása azért is bonyolult, mert figyelembe kellene venni az egyes országok ide vonatkozó szabályait, tudtuk meg a szövetségben.

Ha tehát itthon, baráti vagy családi körben magunk szeretnénk túrázni, alaposan tájékozódjunk a korszerű túrázós honlapok és applikációk segítségével, vagy ha vezetővel szeretnénk nekiindulni, akkor csatlakozzunk egy természetjáró egyesülethez, ott biztosan jó kezekben leszünk. Aki pedig külföldi, magashegyi kalandra vágyik, béreljen fel helyi túra- vagy hegyi vezetőt, aki jól ismeri az ottani viszonyokat.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.