Minden a 2016-os paralimpiával kezdődött. Történt ugyanis, hogy az akkor 47 éves brit Rich Willis hatéves kislányával, Cherryvel éppen az élő közvetítést nézte a televízióban, amikor egy törpe termetű erőemelő lány lépett a pódiumra. Willis kislánya egyszer csak felkiáltott: „Apa, ezt te is meg tudod csinálni!”
Willis diasztrofikus törpeséggel született, aminek következtében mindössze 111 centiméter magasra nőtt, testsúlya nem haladja meg az 50 kilogrammot.
A különböző beavatkozások miatt élete jelentős részét kórházban töltötte: összesen ötvenszer műtötték a csípőjét, térdét, vállát és bokáját, mindhiába. Ez cseppet sem zavarta a Kelet-Yorkshire-ben élő Willist, aki gyermeke ösztönzésére ment el edzőterembe. A 2016-os riói paralimpia után egy évvel már első lett súlycsoportjában a WPC szervezet által rendezett erőemelő-világbajnokságon, és 97.5 kilogrammal világcsúcsot ért el. Ma már ötszörös világbajnoknak és 12 világcsúcs birtokosának mondhatja magát. Ha azt hisszük, hogy történetét testmagassága és testsúlya teszi érdekessé, tévedünk. Willis ugyanis ép sportolókkal versenyezve is ér el sikereket.
„Nagyon bántott, hogy a kislányom egész életében csak azt látta, hogy állandóan kórházba járok – emlékezett vissza. – Olyasvalamit akartam tenni, amire büszke lehet, ezért elhatároztam, hogy nekiveselkedem az erőemelésnek. Persze nekem is jól jött az új elfoglaltság, mert addig a kislányom volt életem egyetlen értelme, de most már újabb célokért küzdhetek.”
Az előzmények természetesen nem voltak túl biztatóak. Orvosai azt mondták, hogy a 2004-ben diagnosztizált rendkívül súlyos reumatológiai betegsége, artritisze miatt mindkét lábát is elveszítheti. Willis két évvel ezután otthagyta állását a helyi önkormányzatnál, és rokkantnyugdíjas lett. Gerincferdülése miatt járása is megváltozott. Kislányát, Cherryt – aki nem örökölte édesapja rendellenességét – szoros szálak fűzik Willishez: mind a mai napig ő köti be cipőfűzőjét, húzza fel zokniját, készíti el fehérjeturmixát, és ha kell, el is mosogat.
„Hetente négy-öt alkalommal edzek keményen, de a szabadidőmet másik kedvenc »időtöltésemnek«, az apaságnak szentelem.
A kimerítő edzésmunka miatt rendkívül szigorú fehérjediétán vagyok, és rengeteg szénhidrátot kell fogyasztanom. Az edzéseken általában fekvenyomok, az evezőpadon gyakorlok, expanderezem, merev karos letolást végzek, és a nyakizmomat erősítem. Mindez rengeteg fájdalommal és izzadással, továbbá könnyekkel jár.”
Végül pedig beszéljenek az elképesztő számok: az 50 kilogrammos versenyző 130 kilogrammot nyom fekve, ami olyan, mintha egy elefántbébit emelne fel két ötéves gyerekkel a hátán.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
