Soltész Attila Achilles-ín-szakadás miatt hagyta abba a futballt, majd felépülése után futni kezdett. Gyorsan fejlődött, tavaly már olyan eseményeken vett részt, mint a privát Ultrabalaton vagy az Ultra Tisza-tó, ám legfőbb vágya a Spartathlon, amelyre jelenleg is szponzorokat keres.
„Kétezertizenötben kezdtem a futást – mondta a 45 éves Soltész Attila. – Előtte húsz évig megyei szinten futballoztam, majd Achilles-ín-szakadást szenvedtem, ami miatt abba kellett hagynom. A rehabilitáció során felszaladt néhány kiló, ekkor döntöttem úgy, hogy elkezdek mozogni. Egyébként vicces volt, mert később egy futócsapatba kerültem azzal az orvossal, aki műtött, s mondtam is neki, hogy szép munkát végzett, mert remekül megy a futás.”
A sportoló először Hatvanban körözgetett a helyi futballpálya körül, majd később elmerészkedett hosszabb távokra is. Aztán csatlakozott a helyi futóegyesülethez, s ekkor lett magasabb szintű nála a futás. Az első versenye tíz kilométeres volt, majd következett a félmaratoni, s 2018 őszén az első maratoni. Nagy meleg volt, harmincnyolc kilométernél hullámvölgybe került, de végül sikeresen beért a célba.
„Ekkor még nem gondoltam az ultrára. Nagy vágyam volt, hogy teljesítsem az első maratonimat, majd amikor sikerült, ürességet éreztem. Ezután további három maratonin vettem részt, majd azon gondolkoztam, mi lenne, ha emelném a távot? Kétezertizenkilencben ott voltam a Margitszigeten a Spártai Százason, s igazából eszembe sem jutott, hogy teljesítsem a száz kilométert. Azt gondoltam, jó, ha ötven-hatvan kilométert lefutok, ám olyan jól éreztem magam futás közben, hogy szintidőn belül teljesítettem a száz kilométert. Ezután vágtam bele az ultrázásba.”
Felesége kíséri az ultraversenyeken, s ő segíti a felkészülését is. Attila sohasem dolgozott edzővel, mindent magától tanult meg, tapasztalatai alapján írta magának az edzésterveket.
Ezek mellett sok futós videót nézett, és Csécsei Zoltán munkásságából is elsajátított ezt-azt, ráadásul Bogár János példája is segített neki.
„Tavaly volt az első igazi ultrás évem, a legbüszkébb a kétszázötvenkét kilométeres Deseda ultramaratonra vagyok, amelyen második lettem. Összességében remekül sikerült a kétezerhuszonegyes év, amely egy privát Ultrabalatonnal kezdődött, harmincegy óra alatt végeztem. Volt néhány száz kilométeres edzésem, majd a virtuális Balaton Szuper Maratont teljesítettem. Az Ultra Tisza-tó versenyen tizennegyedik lettem, majd az Ultrabalatonon huszonöt óra alatt értem célba, ami azt jelentette, hogy jócskán sikerült javítani a privát Ub-időmhöz képest. Aztán a siófoki Szupermaratonon első lettem a korosztályomban, negyedik összetettben, ezzel a versennyel feltettem a pontot az i-re.”
A futó versenynaptára idén is hasonlóan néz ki, mint tavaly, ám a tervek szerint még több eseményen vesz részt. Hosszú távú nagy célja a Spartathlon.
„Ugyanezeken a versenyeken idén is részt veszek, ám új lesz a száz kilométeres Omszki Ultra, valamint májusban a kétszáznegyven kilométeres MyWay Balaton-kör.
Idén az Ultrabalatont nem egyéniben, hanem a hatvani futócsapattal teljesítem, az Ultra Tisza-tó viszont elmarad, mert egy időben lesz a Deseda Ultramaratonnal, és utóbbin indulok.
Júniusban ismét lesz egy privát Ultrabalaton, majd az ősszel egy privát UTT is. Nagy álmom a Spartathlon, ám egyelőre ha meg is lenne a kvalifikáció, akkor sem tudnék indulni, mert még most is szponzorokat keresek. Mivel ez a verseny sok költséggel jár, egyelőre nem tudnám kifizetni, de bízom benne, hogy ötvenéves koromig megvalósíthatom az álmom, és eljutok a legendás görög versenyre.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
