Ahhoz képest, hogy nem is olyan régen még sérült volt, remekül sikerült a Korinthosz. Mi történt a felkészülés alatt?
Éppen a június végi Bács-Kiskun Ultrára készültem, az lett volna a főpróba a Korinthoszra – mondta Morovics Tamás a Csigafutás EFK- Esztergomi Futóközösség versenyzője, aki 07:16:00-s idővel nyerte meg a Korinthosz 80-at. – Minden szempontból jó választás volt, nyolcvan kilométer, de mégis könnyebb pálya, ám a verseny hetében begyulladt a térdem. Elképesztő, de nem a futástól, hanem a klíma miatt… Nem tudtam fájdalommentesen futni, de végig bizakodtam, hogy ott tudok lenni a Bács-Kiskun Ultrán. Még a rajtszámot is felvettem, de arra gondoltam, hogy nem kockáztathatok a Korinthosz előtt. Így kihagytam a versenyt, de segítőként ott voltam. A következő napokban próbálgattam a lábam, majd július közepén kezdtem el edzeni. Egy négyórás edzéssel próbáltam lemodellezni a Korinthoszt, remekül sikerült, akkor elfogott egy jó érzés.
Igaz, összességében három hét kiesett, nem tudtam, mire számítsak a Korinthoszon.
Ilyen előzmények után milyen célokkal vágott neki a versenynek?
Csak azt tűztem ki magam elé, hogy hatossal kezdődjön az időm, de a sérülésem és az időjárás miatt ezt gyorsan elengedtem.
Milyen volt a futás?
Az edzőmmel, Drabik Krisztinával felkészültünk becsülettel, és próbáltam az ő utasításait követni. Belőttük a száznegyvenes pulzust, efölé nem akartunk menni, sőt ennek közelébe is csak a verseny második felében. Sokáig százhuszonnyolcassal haladtam, majd szépen lassan nőtt.
5:05 és 5:10 közötti tempót mentem egészen negyven kilométerig nem láttam senkit magam előtt. Aztán a forduló után láttam néhány száz méterre az előttem lévőket, majd Bogyiszlónál az élre álltam.
Ekkor is csak a pulzusomra koncentráltam, nem akartam elfutni magam. Aztán jött egy murvás rész, amely úgy mozgatta meg az izomzatomat, amihez nem vagyok hozzászokva. Öt kilométerrel a cél előtt be is görcsöltem, egy kilométert sántikáltam, valamelyest bepánikoltam, hogy a vége előtt nem sokkal jött ez a probléma… Aztán dupla adag sótablettát vettem be, aminek hatására elmúlt a görcs, és a hajrára vissza tudtam gyorsulni. Ekkor már éreztem, nem lesz probléma és meglesz az aranyérem.
A nagy hőséget hogyan kezelte?
Végig jegeltem magam. Vacilláltam, hogy atlétában vagy hosszú ujjúban fussak-e, végül utóbbit választottam, egyrészt véd az UV-sugárzástól, másrészt tudok alá tenni jeget. Vizeztem és hűtöttem magam, a sapkámba és a ruhámba is jeget tettem.
Ki kell emelnem a segítőimet, akik remekül tették a dolgukat, ezúton is köszönöm nekik.
Mi volt a legnehezebb a versenyen?
A füves, murvás rész, amely már terepfutásnak számít. Az aszfalton nem kellett annyira koncentrálni, hogy hova teszem a lábam, de a füvön muszáj volt. Nem tudtam eldönteni, hogy a keréknyom mellé tegyem, vagy bele. Persze a meleg sem volt egyszerű, sokan napszúrást kaptak, ez is nagy kihívást jelentett. Óránként hét deci vizet ittam, és félóránkét bevettem egy gélt. Úgy néz ki, hogy jó taktikát választottunk, nem volt egyszerű, de büszke vagyok a győzelemre.
