A tavalyi győzelme után idén ismét sikerült nyernie a Vadrózsa 160-on: a Spartathlon előtt mit jelentetett ez a siker?
Boldog vagyok, hogy sikerült megvédenem a címem – mondta Gáspár Péter, aki 24:26 órás idővel győzött a Vadrózsa 160-on. – Tavaly mentem végig először ezen a teljesítménytúrán, akkor rögtön pályacsúcsot döntöttem.
Idén nem voltak hasonló ambícióim, egyrészt azért, mert a Spartathlonra készültem nagy erővel, másrészt azért, mert az elmúlt időszak időjárását figyelembe véve durva körülményekre számítottam.
Mi volt a legnehezebb ebben a kihívásban?
Viszonylag sok eső esett a verseny előtt, így dús volt a növényzet, ráadásul akadt olyan szakasz, ahol elképesztő akadályokat alakított ki a természet. Hatalmas volt a viharkár, ráadásul eltévedésekkel, kerülésekkel együtt öt kilométerrel többet tettem meg a kelleténél. A sárga kereszt jelzés útján volt olyan egy kilométeres szakasz, amely átláthatatlan volt, rengeteg kidőlt fa, bokor és gaz nehezítette a dolgunkat. Ezt az egy kilométert egy-másfél óra alatt tettem meg, úgyhogy igazán nehéz volt a terep… A frissítést jól összeraktam, sikerült a terv szerint haladni, bár ez a rész egész évben jól működik. A Vadrózsán a tavalyi időmhöz képest egy óra pluszt gyűjtve értem be a célba, de így is remek idő, úgyhogy elégedett voltam. Az elsődleges célom az volt, hogy fussak egy jót, és sérülésmentesen teljesítsem a távot. Aannak is örülök, hogy jó állapotban voltam a végén is, ha mondjuk még negyven kilométert meg kellett volna tennem a célba érkezés után, talán még az sem esett volna nehezemre.
Elképesztő, hogy a százhatvan kilométeres Vadrózsa után és a kétszáznegyvenhat kilométeres Spartathlon előtt még a száztizenöt kilométeres privát Ultrabalaton Hegyestű Trailt is teljesítette.
Ez egy héttel a Vadrózsa 160 után és két héttel a Spartathlon előtt nem tűnt abszolút jó ötletnek, de… Jövőre mindenképpen szeretném teljesíteni A Kört, amelyre nem volt meg a kvalifikációm. A Vadlán Terep Ultra még ott lett volna lehetőségnek, de azt a versenyt egy héttel a Spartathlon után rendezik, így aztán szóba sem jöhet. A privát Ultrabalaton Hegyestű Trail volt az utolsó lehetőségem ebben az évben. Hétvégi futásnak fogtam fel, bár annak kicsit hosszú volt… Úgy voltam vele, hogy a Vadrózsa 160 nem vett ki belőlem túl sokat fizikailag, így mindenképpen megpróbálom. Az útvonal kevésbé nehéz, mint mondjuk a Mátrában vagy a Börzsönyben, nyugodtan ajánlhatom olyanoknak, akik kacérkodnak a hosszabb terepultrával, és nem túl nehéz pályán szeretnének száz kilométer körüli távot teljesíteni. Ráadásul a szintemelkedés is tökéletes, jól futható emelkedőkkel, plusz még gyönyörű helyeken vezet az útvonal a Balaton-felvidéken. Segítővel teljesítettem a távot, tudtuk, hogy nem sok vízvételi lehetőség van az útvonalon, így előre készültünk a frissítőkkel.
Hullámvölgy nélkül futottam, nem erőltettem meg magam, a célom az volt, hogy sérülésmentesen érjek be, és megszerezzem A Kör-kvalifikációt.
Szerencsére ez sikerült, ráadásul meglepetésemre pályacsúcsot döntöttem a tizenegy óra negyvenkilenc perces idővel.
Úgy tűnik, kiváló formában érkezik a hónap végén sorra kerülő Spartathlonra.
Várom a görög versenyt, mert valóban remek formában érzem magam. Sajnos, az elmúlt időszakban szomorú hírek érkeztek Görögországból, gondolok itt az erdőtüzekre és az árvizekre, a magam részéről nem vagyok benne száz százalékig biztos, hogy megrendezik a versenyt, de természetesen úgy készülök, hogy megtartják, és bizakodva várom a rajtot.
Milyen elvárásai vannak önmagával szemben: az Athén–Spárta közötti verseny legendásan kemény kihívás…
Az elmúlt két verseny azt mutatja, hogy jól sikerült a felkészülésem, és bízom abban, hogy nem ismétlődik meg a tavalyi forgatókönyv. Egy évvel ezelőtt ugyanis elrontottam a frissítést, így aztán most nyáron ezt próbáltam jól összerakni. A frissítés a kulcsa mindennek. Figyelembe véve azt, hogy tavaly százhetven kilométernél a hatodik helyről szálltam ki, nagyon szeretnék a top tízben végezni.
Nyilván bombaerős a mezőny, minden évben vannak meglepetések, ám itt szeretném megjegyezni, hogy a magyar résztvevők nevét, eredményeit nézve az éremre is lehet esély.
Ha valami csoda folytán a top öt összejönne, elképesztően boldog lennék, de reálisan nézve a legjobb tízbe kerülést tűzhetem ki magam elé.
Szeptember 30-án a magyar futók is nekivágnak a 246 kilométernek
Jelen állás szerint huszonhárom magyar futó lesz ott idén a Spartathlonon: Evetovics-Balla Hajnalka, Fogarasiné Veres Krisztina, Földi Zsuzsanna, Máté Mónika, Zétényi Szvetlana, Bazsó Tibor, Boros Richard, Cserpák Tamás, Csingár István, Erős Tibor, Gáspár Péter, Horváth Péter, Horváth Tamás, Mihalik Norbert, Nemes László, Prantner Gábor, Rottler Zoltán, Simon György, Simonyi Balázs, Szekeres Tibor, Toldi Péter, Vajda Zoltán és Virág Pál képviseli hazánkat a legendás görög versenyen. A rajt szeptember 30-án, szombaton magyar idő szerint reggel hat órakor lesz Athénban az Akropolisz lábától, a leggyorsabb futók pedig vasárnap hajnalban érnek Spártába, hogy megérintsék Leonidász király szobrának talpazatát. Sok-sok dobogós helyezés mellett magyar győzelmek is születtek a Spartathlon dicső történelmében, a nőknél Lubics Szilvia 2011-ben, 2013-ban és 2014-ben, Maráz Zsuzsanna 2018-ban és 2019-ben, az amerikai színekben versenyző Nagy Katalin 2015-ben végzett az élen, a férfiaknál Bogár János 1991-ben, Bódis Tamás pedig 2019-ben lett első.
A Csupasport Spartathlont felvezető sorozatának további részei:
Magyar éremre számít az 1991-es győztes
