Gábriel Gábor két éve kezdte a futást, ám ezalatt az idő alatt önálló felkészüléssel magas szintre jutott. Túl van már két ötven kilométeres és egy tizenkét órás versenyen, idén pedig többek között a Korinthosz 160-on is megméreti magát.
„Kétezerhúsz elején kezdtem a futást – mondta a Csupasportnak a 42 esztendős Gábriel Gábor. – Akkor élénken érdeklődtem a Spartan iránt, majd az egyik kedves rokonom benevezett egy áprilisi Sprint-versenyre. Elkezdtem rá futással készülni, ám jött a koronavírus-járvány, és elmaradt az esemény. A futás azonban megmaradt, és egyre növeltem a távot. Mivel áprilisban nem tartották meg a Spartan-versenyt, cserébe lefutottam életem első félmaratoniját, ami után másfél hónap szünet következett, majd ismét belevágtam.”
Még abban az évben teljesítette élete első maratoniját is a Spar Maratonon. Előzetesen nem bízott benne, hogy menni fog, pedig előtte edzésként harminc kilométert teljesített, ami remekül sikerült. Az első maratoniján négy és fél óra alatt ért be a célba, elmondása alapján tanulságos volt a futás, sok mindenre megtanította a maratoni táv.
„A maratoni előtt kísérőként ott voltam a Korinthosz 80-on, akkor még nem tudtam, mit értünk ultrafutás alatt. Ott találkoztam ultrafutókkal, az ő szemükben láttam, mit is jelent pontosan ez a világ. Teljes mértékben átjött az érzés, ott eldöntöttem, hogy én is ki akarom próbálni.”
Folyamatosan edzett, készült a kihívásokra, majd a múlt évre betervezte az Ultra Tisza-tó 65 kilométeres távját és a Korinthosz 80-at. Az első ultratávját márciusban, a Balaton Szupermaraton virtuális keretein belül futotta, ami ötven kilométer volt, de úgy érzi, túlhajszolta magát, megsérült, begyulladt az IT-szalagja, így áprilisban mélypontra került.
Többhetes pihenő következett, le kellett mondania az UTT-t és a Korinthoszt is, és csak a nyár első felében tudott ismét normális futóedzést végezni. Július végén az ötven kilométeres Don Quijotén, majd a szeptemberi Szőlőskörön is rajthoz állt, ami eredetileg nyolcvan kilométeres lett volna, ám egy baleset miatt ötven kilométer után leállították a versenyt.
„Szomorú voltam, mert jól ment a futás, úgy éreztem képes lettem volna a nyolcvanat jó idővel teljesíteni – fogalmazott. – Az ősszel már nem volt ilyen jellegű esemény, ám mindenképpen meg szerettem volna méretni magam, ezért a veszprémi V12 tizenkét órás versenyre neveztem. Kicsit mumusnak is éreztem a nyolcvanas számot, hiszen a Korinthosz 80-ra sérülés miatt nem tudtam elmenni, majd a nyolcvan kilométeres Szőlőskört sem tudtuk befejezni.”
Gábriel Gábor ezelőtt sohasem futott még annyit, mint a V12-n, így nagy kihívásként élte meg az eseményt. Fejben sikerült összeraknia, hogy mit szeretne, s ami fontosabb, ezt meg is tudta valósítani a pályán. Jó napot fogott ki, az eredeti terve az volt, hogy száz kilométert teljesít, ám ezt jócskán túlszárnyalta, a végére 111.399 kilométert futott. Lábfájdalmak hátráltatták, a bal bokája bedurrant, ezek néhány kört elvettek tőle, de elégedett volt a teljesítményével.
„Az egyik idei főversenyem a májusi MyWay 240 lesz, ahol a célom megfelelően teljesíteni a távot – mondta idei terveiről a futó. – Erre hat- és tizenkét órás, valamint száz kilométeres eseményekkel készülök, figyelek a terhelésre, és fontos, hogy milyen jelzést ad majd a testem. Sok versenyen szeretnék részt venni, hiszen nem régóta futok, még tapasztalatlan vagyok az ultrázás világában.”
Gábor ott volt a tapolcai hatórás és a száz kilométeres ob-n is, előbbire előzetesen hatvan kilométert tűzött ki célul, végül hatvannégyet sikerült teljesítenie. Mint mondja, nehéz körülmények voltak, hideg volt és erősen fújt a szél, ráadásul a pályán lévő emelkedő is hátráltató tényező volt. Visszagondolva úgy érzi, a hibái miatt maradt benne néhány kilométer.
A száz kilométeres országos bajnokságon 9:56:04 alatt ért célba, ezzel bőven felülmúlta az előzetesen kitűzött célt. A verseny hetében megsérült a bal combhajlítója, a rajtra nem is volt valami jó állapotban, így aggódott, hogyan bírja majd.
„Jó darabig nem éreztem semmit, ám hetven kilométernél előjöttek a fájdalmak, s nyolcvanöt kilométerig mélyponton voltam. Majd láttam, hogy mivel nem sok van hátra, akár tíz órán belül beérhetek a célba. Szerencsére ez sikerült, a nagy meleg miatt a frissítésem ugyan nem működött, de összességében elégedett vagyok.”
A Korinthosz 160-ra sikerült bejutnia, arra is nagy erővel készül, valamint ősszel egy huszonnégy órás versenyt is teljesíteni szeretne. Tavaly óta a BAC-Balatonfüredi Atlétikai Club igazolt futója, így méltón szeretné őket képviselni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
