Ahhoz képest, hogy ez volt az első olyan versenye, ahol A-ból B-be kellett futni, elég jól sikerült.
Nem tudom, milyen kulisszatitkokat mesélhetek el a felkészülésemről – nevetett Garai Ágnes Szonja, aki 07:08:38-as idővel nyerte meg a Korinthosz 80-at. – Az edzőmmel, Szabó Gáborral úgy készültünk, hogy a Korinthosz teljesen új esemény lesz, ugyanis nem futottam még A-ból B-be. Ez egy másik műfaj a körözős versenyekhez képest, ott minden körben tudok frissíteni. Itt inkább magamra voltam utalva, és a hatalmas hőség is nehezítő körülmény volt. Mindent megbeszéltem az edzőmmel, és a csapattársaimtól is sok tanácsot kaptam. Felkészítettek arra, hogy a meleg miatt nem tudom azt a tempót tartani, amire alapból képes vagyok, okosan és taktikusan kell futnom. Komoly mentális felkészülést végeztem.
Milyen céllal vágott neki a versenynek?
Természetesen felmerült bennem a győzelem gondolata, de sosem szeretem elbízni magam. Pláne úgy, hogy nekem ez új verseny volt.
Nyolcvan kilométer alatt bármi történhet, mindenre fel kell készülni. Azt tudtam, hogy esélyes vagyok a végső győzelemre, ezzel a hozzáállással vágtam neki a versenynek.
Milyen volt a futás?
Az első tíz kilométer könnyű, viszonylag sok árnyékos rész volt az erdőben, majd kijutottunk a töltésre, ahol sok-sok kilométeren keresztül a tűző napon kellett futni. Észnél kellett lenni, nem volt szabad túlhajszolnia magát az embernek. Arra koncentráltam, hogy úgy fussak, ami még kényelmes és jóleső. Ha, mondjuk, harminc kilométer után azt érzem, hogy nem esik jól a futás, az probléma, ugyanis van még hátra ötven. Szerencsére nem volt semmilyen probléma, amikor nehezebbnek éreztem, akkor egy kicsit visszavettem, a segítőm pedig mindenről tájékoztatott. Amikor tudtam, hogy magabiztosan vezetek, akkor egy kicsit kiengedtem, nem akartam teljesen kicsinálni magam. A hajrát lazára vettem, kifejezetten élveztem.
A közösségi oldalán többek között azt írta, ezen a versenyen nem csak a futóteljesítmény fontos, hanem a magányosságtűrés és a hőguta elkerülése is.
Nagyon féltem a melegtől, ám szerencsére jól megoldottuk. A verseny előtti nap minden órájában frissítettem az időjárás-előrejelzést, abban bízva, hogy nem harminchat fokot, hanem harmincötöt ír… Ám elfogadtam a hőséget, ennyit még nem futottam napon, de úgy tűnik, jól bírtam. A magányról annyit, nem volt egyszerű az, amikor se előttem, se mögöttem nem volt senki, de nyomni kellett neki, mivel mégiscsak verseny volt.
Motiválnom kellett magam, azt mondogattam magamnak, hogy „gyerünk, szedd össze magad, vissza kell gyorsulnod, hiszen ez egy éles verseny, nagy a tét”. Alig vártam mindig, hogy frissítőponthoz érjek, és találkozzak emberekkel.
Mi volt önnek a legnehezebb?
A meleg és néha a talaj borítása. Az aszfalt minősége néhol elég rossz volt, a talpamon ezt éreztem is. Voltak kemény szakaszai a versenynek, Keselyűsnél volt mentálisan a legnehezebb, de szerencsére ezen is túl tudtam lendülni. Boldog vagyok, hogy győzni tudtam.
