Dunavarsányban, a Rukkel-tónál rendezték meg néhány nappal ezelőtt a Plazma Pont jótékonysági futóversenyt, amelyen a Gyerefutni csapatból huszonkét fővel mérettük meg magunkat. A csapategységet szimbolizálta az egyenpólónk is, messziről kitűntünk a tömegből, főleg, mikor külön kört alkotva, Krátky Egon edző vezényletével közösen melegítettünk be a futamaink előtt. Több számban lehetett indulni, egyéniben, váltóban is, s bizony a csapattagok közül sokan lettek dobogósok, mi több, első helye(ke)t is sikerült megszerezni!
Dunavarsányhoz a nagyon kellemes gyerekkori nyaralások emlékei kötnek, s amióta tudtam, hogy indulok a versenyen, folyamatosan törtek elő a csodás nyaralások élményei: fantasztikus napokat töltöttem el a nagyszüleimmel egy horgásztanyán. A mai világ viszonyai között szinte szürreális emlék, ahogy a nagyszüleimmel – a szatyrokat cipelve – lebuszoztunk, majd a jegenyesoron besétáltunk a kis házhoz, de akkoriban azzal, hogy utazni, sétálni, cipekedni kellett, az égvilágon semmi probléma nem volt. A házzal szemben hatalmas búza- vagy kukoricamező volt, és fél délelőttöket töltöttem el egy szalmabálán ücsörögve az eget kémlelve, később pedig onnan vizslattam a falusi srácokat; én a pesti csaj, aztán ha beszóltak, én is visszaszóltam, mert nem féltem semmitől. Sokszor egész nap a stégen bandáztunk, nekifutásból ugrottuk a fejeseket, rengeteget úsztam a Dunában, és sokat csatangoltam az erdőben, egyedül is.
Akkor ez természetes volt, és örülök, hogy – köszönhetően a verseny helyszínének – visszajöttek az élmények.
Nos, most nem volt nyár – a Rukkel-tóhoz érve csípett a hideg, esett is, fújt a szél, megbántam, hogy nem vittem több meleg ruhát, pláne, mikor kiderült, hogy várni kell a rajtra. Azt tudtam, hogy a rövid ujjú Gyerefutni csapatpólóban futok, tíz kilométeren indultam, és reméltem, hogy javítok a legutóbbi eredményemen. Illetve… A makacs comb- és csípőfájdalom óvatosságra intett. Az első három kilométeren nagyon jól ment a futás, élveztem minden másodpercét, a negyedik és ötödik kilométeren visszább vettem, aztán a hatodik kilométer körül a combfájdalom lesugárzott a térdembe, onnan a sípcsontomba. Tudtam, hogy nem hajtom ki magam, véletlenül sem szeretnék az Ultrabalaton előtt megsérülni, éppen azért úgy futottam, hogy azt érezzem, nem lesz gond. A befutóidőm 1:01:05 óra lett, s ennek a körülményekre való tekintettel kifejezetten örültem. A táv és a verseny végére a nap is kisütött, így pedig kit érdekelt már, hogy verseny előtt kockára fagytam 🙂
A csapattársaimat az eredményhirdetéskor sorban hívták fel a dobogóra, jó volt látni, hogy ilyen jól teljesítettek. Remek élmény volt, elégedetten, és a kifejezetten szép éremmel térhettem haza!
BARATRUNNING.COM
A szerző a Vérkör 75 kilométeres távját szerette volna 10 órán belül teljesíteni, edzője, Barát Gabi szerint a 9.5 óra is megcélozható volt. A hatvanadik kilométerig remekül, tervszerűen ment minden, de az esőzések miatti elterelés jelentős zavart okozott, plusz kilométerek és szintek jöttek az eredeti kihíváshoz, így a remek kezdet ellenére végül nem sikerült az álomidő.
21097KK.WORDPRESS.COM
Koffein Kapitány végre egy jót versenyzett a Helló, Pilis! terepversenyen, meglepően jól nyomta, minden probléma nélkül dagonyázott és száguldozott, még az esés sem rontott sokat az idején. A verseny elején még kedvetlen futó a végére átváltozott jókedvű, lelkes atlétává.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
