Blogra futottunk – az élmény nem változott: ez a legboldogabb tókör

Mi más lehetne a téma az e heti blogszemlében, mint az UltraBalaton, vagyis a magyar tenger körbefutása, a 211 kilométeres futó- és bringás zarándoklat.

Túl vagyok rajta! Nem kell szervezni, készülődni, egyeztetni, rajtcsomagot felvenni, itinert gyártani, szakaszkalkulátort kitölteni; nem kell leadni a felelősségvállalási nyilatkozatot, összeírni, hogy mit vigyünk le, egyeztetni, ki mikor érkezik és megy.

Akkor most a következő nevezésig már nem is lesz téma az UltraBalaton?

De bizony lesz, még sokáig!

Megcsináltuk, körbementünk, körbefutottuk, küzdöttünk 22 óra 42 percen keresztül, ez nem múlik el egyik pillanatról a másikra. Erről még sokat beszélünk, sokat nevetünk a vicces szituációkon, a keményebb helyzeteket újra megbeszéljük, mert nem lehet csak úgy elengedni ezt az élményt. Ahogy minden évben, én még sokáig ott leszek fejben és lélekben. Beszívtam újra az UltraBalaton illatát, történéseit, életképeit, a sok vidám, sportszerető ember látványát. Ezen a néhány napon mindenki odateszi magát. A szervezők, a szpíkerek, a segítők, a sportolók, a Balatonnál lakók és nyaralók, a sok autós, kerékpáros kísérő. Senki sem ideges, türelmetlen, toleráljuk a váltópontról rohanókat, a mosdók előtt a sorban állást, a kialakuló forgalmi dugókat, mindent. Amikor már mindenki fáradt, akkor is. Ez futóünnep, s ennek a szentségét semmi sem csorbíthatja.

Fantasztikus élményen vagyunk túl, és boldogsággal tölt el, hogy ismét részese lehettem!

Már péntek este elkezdtük az élménygyűjtést, ugyanis este együtt elmentünk Füreden futni, gyönyörűen ki volt világítva a parti sétány, épp telihold volt, ami tükröződött a Balaton vízén. Utána pedig beültünk a remek Peron Pizzériába, ahol finomakat ettünk-ittunk – megtehettük, hiszen most kivételesen délutáni rajtunk volt. Idén végül tíz tagot számláló csapattal teljesítettük a távot (ilyen-olyan okból végül két futó mínuszban voltunk), kiegészülve imádott bringás kísérőnkkel, Zombori Andrással és a sofőrünkkel, Vajda Györggyel. Andris rutinosan, mindig jókedvűen, minket támogatva tekeri le a 211 kilométert, Gyurit pedig – szerencsénkre! – megáldották azzal a csodálatos tulajdonsággal, hogy bárhol, bármennyi időre képes bevágni a szunyát, ha van hely, ahol leterítheti a kisbuszba bekészített UB-matracát és plédjét a fűre, padra. Előfordult, hogy éjszaka, sűrűn szitáló esőben a nevét kiabálva próbáltuk előkeríteni, mikor is egy bokor alól bukkant elő, hogy tőle indulhatunk tovább. S így, aprócska alvásokkal regenerálódva végigvezette az utat . Három újoncot is avattunk, kifejezetten jól teljesítettek, nem volt nyafogás, kifogás, tették a dolgukat. Az idei taktika az volt, hogy sűrűbben, négy és tíz kilométeres szakaszokat futva váltjuk egymást, ezzel a pörgősebb módszerrel gyorsan eltelt az éjszaka is, viszont sok mindenre nem volt időnk két váltás között.

Így vágott neki az NS/Csupasport csapat az UB 211 kilométerének FOTÓ: NN BIZTOSÍTÓ

Négyszer indultam neki, először a kedvenc szakaszomon, a Varga pincészettől Badacsonyig, amikor is kiadós zápor kerekedett.

Majd futottam éjjel fél három magasságában Alsóbélatelep és Fonyód között; csapattuk egy bankos hölggyel, akitől ezúton kérek elnézést, ha netán zavarta, hogy beálltam mögé és felvettem a tempóját. A két bringás kísérőnk csendben mögöttünk tekert, az éjszakában csak a trappolásunkat lehetett hallani, mígnem a váltóponti csekkolás után elengedtem a gyors „nyulamat”. Reggel kilenc óra körül Balatonaligánál futottam azzal a szörnyű sejtéssel, hogy a magas partra itt vezet fel a brutális emelkedő – ez a hegyre futás már nem esett annyira jól. Viszont Kenesén volt egy kis időnk, leültünk a parton, körbenéztünk, s a látvány döbbenetesen mutatta meg, mekkora távot tettünk meg addig a pillanatig. Végül a befutószakasz volt még az enyém, Balatonfüreden is ismerek már minden emelkedőt, a lábaim már nagyon nem akarták ezt a futást, küzdöttem mint malac a jégen, de aztán csak beértem. Boldogan átvettük az érmet, még lőttünk egy-két közös fotót, és indultunk haza. Mindannyian elfáradtunk, hiszen szombat reggel óta talpon voltunk.

Bár nem ajánlott új cipőben futni ilyenkor, én mégis megkockáztattam. A füredi versenyközpontban a rajt előtti napon a Salomon sátrában lehetett próbálgatni, rövid ideig tesztelgetni. Nos, az újdonságokra kíváncsi látogatókat gardírozó kiváló terepfutónak, Nedjalkov Balázsnak és feleségének, Beának – korábbi csupasportos kollégánknak – elmondtam, hogy a nem is olyan régen vett futócipőmet nem tudom használni, mert fáj tőle a csípőm. Mivel a gond közel száz kilométer megtétele után derült csak ki, elment a kedvem attól, hogy újabb cipőt vegyek, így az UB-re inkább a korábbi, de már itt-ott lyukas cipőmet hoztam le. Nos, ismeretlen kalandba nem akartam volna belevágni (ahogy említettem fentebb, ősi szabály, hogy új cipőben nem futunk), de rábeszéltek egy Spectur W típus tesztelésére, ami aszfaltra való, könnyű és gördülékeny futást biztosít. Nos, belevágtam a kalandba, és ebben a cipőben nyomtam le az UB-t, de nagy boldogságomra semmim sem fájt sem útközben, sem a futások után, a Spectur W tökéletesen tette a dolgát, így nem kérdés, mi lesz a következő választás. Ezúton is köszönöm, hogy az éles, huszonöt kilométeres futást felölelő teszt megvalósulhatott, mint ahogyan az is klassz érzés, hogy már most várom, hogy kiderüljön, mikor lehet nevezni a 2024 UltraBalatonra – mert már most nekivágnék újra…

A LELKES AMATŐR (Youtube)

Már most rengeteg UB-élményről készült írás, videó jön szembe a neten, az egyik legkülönlegesebb ez a kicsivel több mint harmincperces vlog, amely az UB első ötven kilométerének stációit eleveníti fel, és remekül bemutatja, milyen küzdelmet élhettek át a versenyzők a távjuk alatt: emelkedők, lejtők, eső, kánikula, biztatás…

PREPPER PAPA (Youtube)

Szintén az egyik legnépszerűbb videómegosztó oldalon találni olyan kisfilmeket, amelyek az UB legjobb pillanatait elevenítik fel, ezek között az egyik a váltóponton dolgozó segítő összeállítása, amelyen remek egyéni futók is felbukkannak, így a francia UB-legenda, Gilles Pallaurelo.

ULTRABALATON (Facebook)

S ha már kisfilm, akkor nem maradhat ki a versenyt szervezők szokásos, emléknek is remek összefoglalója a fantasztikus tókerülésről – apró életképek elevenítik fel, hogy milyen fantasztikus futó- és kerékpáros zarándoklat részese lehetett május első hét végéjén huszonkétezer hobbisportoló.

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Nem mindenki lesz ultrafutó, de amit lefutsz, az a tiéd, nem veheti el senki!
Toldi Péter nyerte meg a világ egyik legkeményebb futóversenyét
Emberek a Dunában: több mint ezerötszázan úsztak Budapest szívében
Mészáros Tamás a Balaton-kör után dupla Spartathlont futna
Hasznos alkalmazások rövidebb és hosszabb túrákhoz

Videók

Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla
Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon

Hegymászás

A Mount Everest máig megoldatlan százéves rejtélye
Minden férfi szerelmes volt belé, ő viszont csak a hegyekbe: az első nő a K2-n
Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.