Keveset hallani mostanság a duatlon-világ- és Európa-bajnok, triatlon-világbajnoki második, többszörös Ironman-győztes Csomor Erikáról, akinek neve a vasárnapi 25. ALDI Női Futógála nevezési listáján tűnt fel.
„Igazából nem hivatalosan visszavonultam az élsporttól, edzősködöm Százhalombattán – kezdte a 46 éves sportoló. – Hébe-hóba én is elindulok versenyeken, a szünet végén pihennek a gyerekek, így kicsit több időm van magamra. Az edzéseken nem az én tempómban haladunk, de huszonöt év élsportot nem felejt el az ember, szóval fitt vagyok, és velük tartva is kellően el tudok fáradni, különösen, ha a nagyobb gyerekekkel megyek, hiszen erősebbek, erősebb az iram is, így megvan az edzés.”
Mosolyogva hozzáteszi, lehet, visszatér, ám azért a hazai mezőnynek talán nem kell ettől „tartania”. Az Aldi női futógála 10 kilométeres távja is egy azok közül a kis versenyek közül, amelyekkel Csomor Erika pótolja az élsport adta élményeket.
„Ugyanolyan jólesik rajthoz állni, a magam szintjén megvan az izgalom. Motiválom magamat, kellenek a kis célok, ráadásul lássuk be, a pálya széléről elég unalmas egy verseny, hiszen onnan már nem lehet segíteni a tanítványnak. Szaladgálhatok ide-oda, de nem fáradok el úgy, ahogyan kell. Ráadásul mindig szerettem versenyezni, így megvan a pörgés, nem is lehet abbahagyni. Adrenalint ad, plusz a versenyeknek megvan az illatuk a melegítőkrémmel, az izzadtsággal. A pályafutásom amolyan görbe, az elején még lassúbb, sutább voltam, és most hajlik vissza az ív ebbe a szakaszba.”
Az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány miatt sokaknak szinte leállt az életük, ami Csomornak különösen nagy visszaesés lehetett, aki néhány éve még versenyzett, 2017-ben például sprinttávú duatlon országos bajnokságot, míg 2018-ban meg nyílt ob-nak is számító Vasi Vasember triatlonversenyt nyert.
„Az élsport után nehéz a visszaállás a mindennapi életbe, hiszen felfokozott szinten éltünk, nagy hullámzásban, rengeteg élménnyel, figyelemmel, szerepléssel, interjúkkal.”
Ahogy fogalmaz, a „mániákus depresszív” évek után kiegyensúlyozottabbak a mindennapok, amelyben kisebb a tét, ám az ember keresi a helyét – úgy érzi, sikerült megtalálnia. „Jól érzem magam, még ha néha mehetnékem is támad. Arra gondolok, hogy tanítványokkal vagy amatőr sportolókkal visszatérek azokra a helyszínekre, ahova vágyom.”
Csomor megemlítette Nina Kraftot, a német Ironman-győztest, aki néhány napja hunyt el. Haláláról nem sokat tudni, ám az biztos, depresszióval küzdött, továbbá felidézte a 2004-ben elhunyt olasz kerékpáros, Marco Pantani példáját is, akinek halálát agyi és tüdőödéma okozta, ám szobájában négy különböző antidepresszáns dobozát találták meg.
„Nagyon magasról lehet mélyre esni, nem egyszerű megtalálni a helyet a mindennapokban.”
Nála nincs ilyen gond, „időm se lenne arra, hogy depressziós legyek”. Mindig elfoglalja magát, a kutyákkal vagy a gyerekekkel fut, a fizikai „jólléthez” pedig az Aldi-futógálához hasonló versenyek kellenek.
„Nem a táv, hanem a minőség számít – folytatta. – Nem vágyom a fájdalomra, ezért nem is kezdenék például ultrázni, nem vagyok én mazochista. A pályafutásom vége felé talán pont a szenvedés volt már túl sok, a kilencórás versenyek utolsó szakaszában már nagyon kínlódtam, elfogyott a tűréstartalék.
Szeretem, ha megy alattam az aszfalt, a tíz kilométer tökéletes lesz ahhoz, hogy megtaláljam, amit keresek.”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
