Talán ma már egy csecsemő is tisztában van azzal, hogy a Facebook milyen algoritmusok, érdeklődési körök, klikkelések alapján árasztja el személyes adatlapunkat hirdetésekkel.
Hogy miként kerültem kapcsolatba Kína haditengerészetével, a financial markettel, az Észak-atlanti Szerződés Szervezetével, a Szaturnusz-gyűrűk, a Tudattalan és az Aszfalt témakörökkel, sejtésem sincs, de azon egyáltalán nem csodálkozom, hogy miért jön szembe nap mint nap futócipőről, pulzusmérőről, versenyekről szóló hirdetés…
Nem tagadom, sokatokhoz hasonlóan kezd engem is beszippantani a futás világa
– legyen szó versenyekről szóló élménybeszámolókról, futótechnikákról, felkészülési tervekről, táplálkozási tanácsadásról vagy éppen a vásárlásról, ami ugyebár nekünk, nőknek már-már erotikus élményt nyújt igazán feldobja a napunkat. Főként – nyilván most a Szex és New York Carrie-rajongói mellszélességgel állnak mellém –, ha cipővásárlásról van szó.
Ne is tagadjuk, perceket (van, hogy órákat) beszélgetünk a megfelelő sarokmagasságról, színről, aktuális trendről, s a női magazinok (ál)tudományos cikkei meg is magyarázzák ezt a jelenséget:
egy-egy tökéletes lábbeli láttán a nők szívverése megnő, amelynek hatására endorfin szabadul fel, egyesekben talán feniletilamin is, amely a szerelemérzetet generálja. (Talán így kezdődik a cipőfetisizmus?)
Az én polcomon egy futó- és két fitneszcipő található, de megtaláltam a két kulcsszót ahhoz, hogy próbazoknival a ridikülömben róhassam a boltokat, és szemlézhessem a nem kicsi futócipő-kínálatot.
Jeligém jelenleg a PRONÁLÓ LÁB (befelé dőlő lábfej),
ami a vasárnapi ebédlőasztalnál körülbelül annyira érthető, mint az eukarióta (valódi sejtmagvas élőlény) vagy a gömbhalmaz (csillagok gömb alakú halmaza), de ha a megelőzés, egészségmegőrzés szót is mellé teszem, a vércukorszintmérővel ébredő és koleszteringyógyszerrel lenyugvó családom elismerően biccent, lám, mégiscsak közülük való vagyok.
Én már kevésbé tudok lelkesen bólogatni, amikor a kedves, csinos, „futómagazin-testű” (higgyétek el, van ilyen!) és valóban szakértő eladólány mosolyogva elém libben, s a pronáló lábra gyártott stabil cipők során végigfuttatja kecses kezét. Merthogy az hagyján, hogy kinézetre nem mindegyik nyálcsorgatós „Vaúúú!” kategória, de az áruk is predesztinálja a hó végi spórolósabb bevásárlást…
Ha a másik sorra, a dizájnosabb, naturális cipőkre sandítok, egyből jön a fejcsóválás, s az udvarias tekintetéből kiolvasható a feddő kérdés-javaslat:
„Most mi van Anyukám, divatozni akarsz vagy normálisan futni?!” „Higgye el, hogy a boka- és térdfájdalmak megelőzése szempontjából ez a legjobb választás, ez adja a legjobb megtámasztást.”
És akkor nincs mese: támaszkodjunk!
A szakemberekre, a szaktudásra – és a stabil cipőkre!
A cipővásárlással kapcsolatos endorfinélmény pedig megérkezik majd a futással.
Breaking news: kétheti töprengés és utánamászkálás után megszületett a döntés, ami egy Asics GT 1000 6-os – fütyülős barack színben. Hát akkor, barátkozzunk…
Választásom erre a cipőre esett
