Edzésterveket ír a négyszeres Ironman

Bár még csak 36 esztendős, csaknem négy éve edzősködik is Flander Márton, aki négyszer győzött a nagyatádi versenyen, s jelenleg két tanítványa is a hawaii Ironman-világbajnokságra készül.

Flander Mártonnal, a négyszeres hosszútávú magyar bajnok, korosztályos Európa-bajnok és világbajnoki második helyezett triatlonozóval beszélgettünk többek között a kései kezdetekről, az őt legnagyobb büszkeséggel eltöltő eredményről és az edzősködésről.

„Kétezerkettő óta triatlonozom, előtte is rendszeresen sportoltam – érdekes, mindegyiknek köze volt a vízhez, hiszen hat évesen úszással kezdtem, aztán négy-öt évet kenuztam is – kezdte a 36 éves Flander Márton. – Utóbbi sportban természetesen nemcsak eveztünk, hanem a téli felkészülés során az állóképességi felkészülésre is nagy hangsúlyt fektettünk, ami heti három-négy futóedzést jelentett. Már ekkor látszott, kicsivel több odafigyeléssel a futásban lehet keresnivalóm. A téli felkészülés a bajai uszodában történt, a szemközti edzőteremben pedig a triatlonosok edzettek, így közelről láttam őket nap mint nap. Mivel ez a sport három sportágból tevődik össze, gondoltam, sohasem lesz unalmas – ha az egyik éppen nem megy egy adott napon, a másik kettőben még javíthatok. Tizenhét évesen kezdtem el, ami triatlonos berkekben idős kornak számít, mivel sokan már nyolc-tíz éves korukban kezdik. Átugrottam a gyerek- és serdülőtávokat, egyből a felnőttek legrövidebb sprinttávjával kezdtem.”

Kezdetek óta a bajai Mogyi Sportegyesülethez tartozik, az idén már a tizenkilencedik versenyszezonját kezdte el.

A legsikeresebb eddig a 2014-es év volt neki. Először nyerte meg a hosszútávú magyar bajnokságot, a hawaii Ironman-világbajnokságon korosztályos második lett, a Frankfurtban rendezett korosztályos Ironman Eb-n pedig aranyérmet szerzett.

„A kezdetekkor nem gondoltam volna, hogy a mostani eredményeimet valaha is képes leszek elérni. A kenus időkben már jól látszott, a sportban a hosszabb távokon lesz több keresnivalóm. A kirobbanó gyorsaságom hiányzik, viszont jól tudok tartani egy viszonylag gyors utazótempót. Ebből adódóan a triatlonban is a hosszabb távokon értem el sikereket. Az Ironman-táv 3.8 kilométer úszásból, száznyolcvan kilométer kerékpározásból és negyvenkét kilométer futásból tevődik össze. Négyszeres magyar bajnoknak mondhatom magam ezen a távon, kétezertizennégytől sorozatban négyszer végeztem az élen Nagyatádon, ráadásul a legutóbbi alkalommal a pályacsúcsot is sikerült megdöntenem. Korosztályos versenyzőként kétezertizennégyben kijutottam a hawaii Ironman-világbajnokságra, amelyen második helyezést értem el a huszonöt és huszonkilenc év közötti korosztályban. Ide a frankfurti Európa-bajnokságon elért győzelemmel kvalifikáltam magam. A legbüszkébb azonban mégis a negyedik, kétezertizenhétben szerzett magyar bajnoki címemre vagyok, amikor gyakorlatilag vert helyzetből, a végén negyven másodperces különbséggel utasítottam magam mögé az akkor még hétszeres magyar bajnok Major Józsefet. Ezen a versenyen a férfi dobogósok mind a korábbi pályacsúcson belül értek célba.”

 

 

Adja magát a kérdés, vajon ezeket a nagy sikereket munka mellett érte-e el, vagy profi sportolóként?

„Kétezertizennégyben, amikor az első jelentősebb eredményeimet elértem, még napi nyolc óra munka mellett sportoltam. Ezután, a következő egy-másfél évben próbáltam ki a profi létet.

Hamar rájöttem, hogy a munkabírásom nem elég jó ahhoz, hogy a nemzetközi profikkal is teljesen felvegyem a versenyt, plusz az egzisztenciális hátterem sem engedte meg, hogy túl sokat próbálkozzak ilyen formában, külföldre pedig nem szerettem volna költözni.

Ezután visszatértem a munka melletti sporthoz, amelyet a kétezertizenhetes évadban pár hónapra megszakítottam, hogy a nagyatádi pályacsúcsot, ami az első győzelmem óta nagy vágyam volt, esélyem legyen megdönteni. Ha csak negyven másodpercen múlt is, de sikerült, azóta pedig ismét munka mellett sportolok. Az utóbbi években így is több dobogós hely összejött Nagyatádon, és a korosztályos versenyeken is rendre sikerül az első háromban végeznem. Kétezertizenkilencben megszületett a kisfiam, Matyi, így megváltoztak a prioritások, de a triatlon is fontos része maradt az életemnek.”

Hozzátette, nem érezte, hogy a felszerelését tekintve hátrányba került volna a külföldi profikkal szemben, ám a nemzetközi triatlon más világ.

„A szponzoraimnak köszönhetően mindig megvoltak a megfelelő felszereléseim, akár bicikli-, akár futócipő, akár úszófelszerelés. A külföldi versenyzőket a tárgyi eszközökön túl anyagilag is jobban tudják támogatni, de ehhez ott is el kell jutni egy bizonyos szintre. Az amerikai vagy a német piac sokkal nagyobb, így több profit tud eltartani, a külföldi szponzorok lehetőségei is mások. Néhány ország versenyzőin nincs akkora teher, nem kell feltétlenül minden egyes alkalommal bizonyítani a szponzoroknak.”

A bajai sportoló elmondta még, a kerékpározásban előfordult, hogy nagy hátrányt szedett össze.

„Ahhoz, hogy igazán jó triatlonos legyen az ember, minden távon háromszámos versenyzőnek kell lennie. Sajnos a kerékpározás mindig is gyenge pontom volt, ami a nemzetközi mezőnyben látszott meg leginkább. Hiába volt erős úszásom és futásom, a középső számban sokszor harmincperces hátrányt is begyűjtöttem száznyolcvan kilométeren, s ez ledolgozhatatlan már a futáson.”

A triatlonos szerint az amatőr sportolók versenynaptárát nem sújtotta túlzottan a koronavírus-járvány.

„Az amatőr triatlonosokra is kihatott a vírushelyzet, igaz, nem annyira viselt meg minket. Tavaly nekünk két hónappal később kezdődött a szezon, és a nemzetközi versenyek nagy része is elmaradt, igaz, személy szerint nem is terveztem sokat külföldön versenyezni. Az uszodák zárva voltak, de ez nemcsak Baján, mindenhol problémát jelentett. Edzettünk, ahogy tudtunk, annyira nem éltem meg negatívan a helyzetet. Ahogy hallani, jól alakul a koronavírus-járvány elleni oltáshelyzet, talán az idén időben elkezdődik a szezonunk.”

A közgazdász végzettségű triatlonos napjainkban már nemcsak versenyző, hanem edzősködik is.

„Kétezertizenhét őszén döntöttem úgy, hogy belevágok az edzősködésbe, amihez jól jött akkor a négy nagyatádi cím és a pályacsúcs megdöntése. Azóta a hétköznapi munkám mellett, mintegy másodállásként, edzésterveket is írok. Szerencsére mostanra sikerült eljutnom odáig, hogy már nemcsak versenyző vagyok, hanem a tanítványaim is letettek egy-két szép eredményt az asztalra. A személyiségem is segít, hogy az edző-tanítvány kapcsolat olyan szinten működjön, mint nálunk. Mivel nem az edzősködés a főállásom, nem vagyok belekényszerítve egyfajta mennyiségi szemléletbe. Csak annyi embert vállalok, amennyire érzésem szerint még tudok figyelni. Jelenleg két olyan versenyzőm is van, aki a hawaii Ironman-világbajnokságra készül, de ez nem azt jelenti, hogy ők kiemelt bánásmódban részesülnek. Természetesen minden sportolóm nem lehet korosztálya legjobbja, de nem is szeretném, hogy azok legyenek. Mindannyian hétköznapi emberek, akik munka és család mellett áldozzák fel szabadidejüket, hogy ezt a sportot művelhessék. Én csupán szeretném megadni nekik a maximális támogatást céljaik eléréséhez.”

Fotók: extreman.hu

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.