Lehmann Csongor harca Edmontonban

A híres magyar szabadidős és versenysportolók legemlékezetesebb napját felidéző sorozatunk legújabb részében Lehmann Csongor beszél az U23-as triatlon világbajnokságról, amelyen óriási csatát vívott az aranyéremért.

A hazai futók nagy pillanatait felidéző sorozatunkban már írtunk Szőnyi Ferencről, Csécsei Zoltánról, Bódis Tamásról, Lubics Szilviáról, Beda Szabolcsról, Sperka Tamásról, Nagy Péterről, Jenkei Péterről, Maráz Zsuzsannáról, Merényi Krisztináról és Bogár Jánosról, a folytatásban pedig Lehmann Csongor meséli el a 2021. augusztus 21-i edmontoni U23-as triatlon-világbajnokságon nyert aranyérme történetét.

Mint arra sokan emlékeznek, a tiszaújvárosi kiválóság 1:46:47 óra alatt teljesítette az olimpiai távot, amely 1500 méter úszásból, 40 kilométer kerékpározásból és 10 kilométer futásból áll.

„Semmiféleképpen sem nevezném zökkenőmentesnek a kiutazásunkat, hiszen a járványhelyzet miatt igencsak szigorú szabályokat kellett betartanunk. A megérkezést követő első három napot a hotelben töltöttük karanténban. Hogy túléljem a bezártságot, és hogy tartani tudjam a formámat, vittem magammal egy beltéri görgőt és egy mechanikus futópadot, és azon edzettem. Már alig vártam, hogy kiszabadulhassak a karanténból és kimehessek a pályára megnézni a helyszínt. A verseny előtti napon jól éreztem magam, interjút is adtam, amelyben elmondtam, a korábbi U23-as vb-ezüst után célom a dobogó felső foka. A viadal napja izgatottan indult, a verseny csak délután kezdődött. Mivel a rajtig nem hagyhattuk el a hotelt, a szálláshelyen kellett bemelegítenünk.

A lámpaláz ellenére sokat reggeliztem, ebéd közben pedig jót beszélgettem a versenytársaimmal.

Már alig vártam, hogy elkezdődjön a megméretés. Nem ért nagy meglepetésként, amikor a helyszínre érve kiderült, a víz hőmérséklete valamivel meghaladta a húsz fokot, ami azt jelentette, hogy nem vehettünk fel neoprén ruhát az úszáshoz. Átszellemülten vártam a rajtot, többször is végiggondoltam a verseny folyamatát és lehetséges kimeneteleit. Ekkor már nem izgultam, teljes mértékben az első versenyszámra összpontosítottam. Az első száz-kétszáz méteren megúsztunk az ausztrál sráccal, így szerencsére nem keverednem verekedésbe . A következő néhány száz méteren azonban mellém úszott egy fiú, akivel többször is egymáshoz értünk, így nem tudtam tisztán úszni. Az ezerötszáz méteres táv hátralévő részét is így tudtam le, ami nagyon sokat kivett belőlem.

A nyolcadik-tizedik hely környékén másztam ki a vízből, majd gyorsan a depó felé vettem az irányt.

A hideg víztől meglehetősen elgémberedtek a végtagjaim, ezért igyekeztem minél hamarabb magamhoz térni és felmelegedni. A gyors depózásnak köszönhetően a harmadik-negyedik helyen pattantam nyeregbe, és teljes erőbedobással vágtam neki a negyven kilométeres távnak. A pályát számos emelkedő és lejtő tarkította, a depó utáni első néhány száz méteren rögtön egy meredek emelkedővel kellett megbirkóznunk. Két kört követően a tíztagú élboly minden tagja utazótempót vett fel, és a táv hátralévő részében így tekertünk. Láttam, hogy a többiek a szemük sarkából figyeltek, éreztem, számolnak velem.

A depóhoz vezető út igen erősen lejtett, és mivel nyolcvan kilométer per órás sebességgel száguldoztunk ezen a szakaszon, oda kellett figyelnünk, hogy ne történjen baleset.

Lehmann Csongor Edmontonban lett U23-as világbajnok, de ez a kép még előtte, a tiszaújvárosi Európa-kupán készült – Fotó: Schmidt M. János

Jól sikerült helyezkednem, és dobogós helyen szálltam le a kerékpárról. Letettem gyorsan a bringát, felhúztam a futócipőt, de mivel fáradtnak éreztem a lábamat, a második depóm nem sikerült olyan jól, mint az első. Ausztrál ellenfelem mögött kezdtem el a futást, egy kisebb, hatos boly igyekezett tartani vele a tempót. Nem ijedtem meg, mert tudtam, sok van még hátra a távból, ezért még korai lett volna támadást indítanom. A második körben éreztem, ez a tempó mégsem lesz elég, ezért az üldözőboly élére álltam. Közben édesapám utasításokkal látott el, ami kifejezetten sokat segített. Az ausztrál srác még mindig messze volt tőlem, de én úgy voltam vele, be tudom érem. A harmadik kör elején ez meg is történt, az üldözőboly azonban ekkorra már szétesett. Élre álltam, és én vezettem a többieket. A harmadik kör elejétől hárman maradtunk az élen. Az utolsó előtti körben több támadást is indított ellenem ausztrál vetélytársam, de ezek inkább csak azt célozták, hogy felmérjük egymás erejét.

Igyekeztem tempót váltani és leszakítani őket, de nem sikerült. Láttam, hogy a döntés a hajrára marad.

Az utolsó körnek fej fej mellett vágtunk neki, éreztem, nem lesz egyszerű, ha aranyérmet akarok nyerni. A győzelem érdekében próbáltam mindent egy lapra feltenni. Azt gondoltam, beválhat, ha hosszú hajrába kezdek, és egy kilométerrel a cél előtt meglódultam. A ritmusváltásnak köszönhetően sikerült meglépnem a többiektől, nem is néztem a hátra, csak előre. Arra lettem figyelmes, hogy egyre kevésbé hallom a többiek lépteit mögöttem. Sejtettem, hogy nem tudják tartani az iramot, és

két-háromszáz méterrel a cél előtt a pálya szélén álló édesapám bekiabálta, hogy futni kell, mert kicsi az előnyöm.

A célegyenesben az utolsó ötven méteren már minden bajom volt. Csak akkor tudatosult bennem, hogy felértem korosztályom csúcsára, amikor átszakítottam a célszalagot. A célba érést követően annyira kimerültem, hogy le kellett feküdnöm a földre. A boldogság persze mindent felülírt, még órákkal a verseny után is fel voltam dobva, éjjel háromig le sem tudtam hunyni a szemem.”

TRIATLON VB-SOROZAT
FÉRFI U23
1. Lehmann Csongor 1:46:47 óra
2. Tim Hellwig (német) 1:46:51 óra
3. Matthew Hauser (ausztrál) 1:46:55 óra

Videós összefoglaló a versenyről:

(Nyitókép: Ádám János/Észak-Magyarország, archív)

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.