Nyolc év a börtönben, új élet ironmanként

Igazán tanulságos feleleveníteni John McAvoy történetét, aki a bűnözők bűnözőjévé akart válni, de az egyik legjobb amatőr triatlonista lett.

Nem állítanám, hogy olyan volt a családunk, mint a Maffiózók című sorozatban, de gyerekként sok veszélyes alak vett körül, a mostohaapám hírhedt bűnöző volt, hamar megtanultam, hogy nem sírhatok, nem mutathatom gyengének magam” – idézte fel a kezdeteket John McAvoy, akinek a nagybátyja bandatag és bankrabló volt, és ahogy ilyenkor lenni szokott, ő is követte a példát, amit látott, és hamar beszippantotta a bűnözés világa.

Tizenhat évesen megpróbált kirabolni egy pénzszállítót, tizennyolc évesen öt évet kapott fegyveres rablásért, ebből kettőt letöltött, majd a szabadulása után többedmagával bankrablásra készült, ám lefülelték. Összesen nyolc évet ült, ebből kettőt egy szigorúan őrzött börtönben.

„Ott ébredtem rá, mekkora bajban vagyok. Az ország legveszélyesebb bűnözőivel voltam együtt, köztük több pszichopatával. Visszagondolva, az volt életem legrosszabb érzése. Igaz, senki sem kényszerített rá, hogy ezt csináljam, de nem egyszerűen bűnöző akartam lenni, én akartam lenni a legjobb.”

Aztán ahogy ilyenkor lenni szokott, ő is gyúrni kezdett, ám arra csak öt év elteltével ébredt rá, hogy a bűnözés helyett inkább a sportban szeretne kimagaslót alkotni.

A börtönben vagy gyúrsz, vagy drogozol, vagy tanulsz. Napi két órát edzettem, újra úgy éreztem, hogy élek, és elkezdtem felfedezni, mennyire jó ez.

Korábban egyáltalán nem érdekelt a sport, de több versenyt megnyertem a börtönben, a többiek a nyomomba sem értek, ami nagyon klassz érzés volt.

Aztán öt év múlva a televízióban láttam, amint az egyik gyerekkori barátomat egy üldözés során lelövik. Egy sál takarta az arcát, de a szemeiről azonnal felismertem. Ott egy csapásra megváltozott bennem valami. Rájöttem, hogy nem élhetek tovább úgy, ahogy addig. A felnőttkorom nagy részét börtönben töltöttem, semmit sem tudtam felmutatni. Ha tovább bűnöztem volna, már halott lennék, vagy az egész életemet a rácsok mögött tölteném, ami gyakorlatilag ugyanaz. A sport megmentette az életemet.”

Sokszor hallott, már-már elcsépelt mondat, ám az ő esetében abszolút megállja a helyét. Egy evezőpadon 2011 februárjában még a börtön falain belül megdöntötte a beltéri evezés 24 órás – azóta már felülmúlt – brit rekordját (263.396 kilométer), és idővel az ismeretségi köre is gyökeresen megváltozott. Bűnözők helyett sportolókkal barátkozott, akik a múltja ellenére kimondottan kedvesen fogadták. Ám bármennyire is imádta az evezést, hamar ráébredt, hogy túl idős ahhoz, hogy világbajnok legyen, míg ironmanként közel a negyvenhez is lehet a világ egyik legjobbja. Egy apró bökkenő volt. Tizenkét éves kora óta nem ült kerékpáron, úszni pedig egyáltalán nem tudott. Ám ez sem tántorította el a céljától, hat héttel később már teljesítette élete első ironmanversenyét, később pedig az egyik legjobb amatőr triatlonistaként tartották számon. Több jelentős szponzori szerződést kötött, 2016-ban pedig kiadta az önéletrajzát, abban bízva, hogy sokan tanulnak belőle, amin keresztülment.

Amióta szabadultam, minden kapcsolatot megszakítottam korábbi barátaimmal és a család bűnöző tagjaival. Sajnálom, hogy nem próbálhattam ki hamarabb az evezést, és sok egyéb sportot. Ugyanakkor remélem, hogy sok hasonló helyzetben lévő srác okul majd a példámból. Egyszer egy őr azt mondta nekem, hogy a börtönben fogok megrohadni. Amikor rekorddöntésre készültem, neki is bizonyítani akartam, hogy mekkorát tévedett. De sokakkal ellentétben nem azért kezdtem el edzeni, hogy erősebb legyek, vagy hogy kockás hasam legyen. Egyszerűen élveztem akkor is, amikor szenvedtem. Ahogy izzadtam, ahogy vert a szívem, ismét embernek éreztem magam.

Az idő azóta elég relatív fogalommá vált számomra. Egy nyolc-kilenc órás ironmanverseny egyáltalán nem tűnik hosszúnak, és ezért van az, hogy sok profival ellentétben simán elvagyok akár két napot is egy evezőgépben.

Bent a négy fal között nem tehettem meg, hogy felállok és kisétálok, valamivel le kellett kötni az energiáimat. Ha pedig nem edzettem, akkor olvastam, és Lance Armstrong önéletrajzából nagyon megragadt egy mondat, amit egyből kiragasztottam a falra.”

És hogy mi volt az a bizonyos idézet?

A fájdalom ideiglenes, de ha feladod, az örökké tart.”

John McAvoy szerencsére nem adta fel…

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Hét nap alatt hét maratonit teljesített Miamiban a kreatív magyar futó
A gyógyulás hozta az életébe a rendszeres sportot, meg sem állt a maratoni távig
Aki egyszer kipróbálja, azt rabul ejti, de drága mulatság a fából készült kerékpár
Elképesztő: 237 maratoni mezítláb, 390 liter véradomány
Cseke Lilla: a legjobb futótippek karácsony előtt

Videók

Akikben nincs félelem: veszélyes sportágak elképesztő pillanatai
Nem kell lépcső, nem kell lift: néhány másodperc alatt irány az épületek teteje!
Elképesztő sportos pillanatok, amelyek rácáfolnak mindenféle fizikai törvényre

Hegymászás

Klein Dávid: a Tátra kiismerhetetlen, ahol még számos jelentős célt lehet elérni
Testvére tragédiája sokáig beárnyékolta a legendás Messner pályafutását
Magyarok a világ tetején: Erőss Zsolt sikere új távlatokat nyitott

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

11 jó ok arra, hogy Karintiába utazzunk
A legjobb módja az adventi várakozásnak
Öt csodálatos túraútvonal, amelyek néhány óra alatt teljesíthetők
Öt remek tipp a könnyű karintiai túrázáshoz
Utazzon Karintiába: evezős túra a Dráván vagy 36 hajtűkanyar a panorámaúton

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.