Ahogy öregszik, egyre könnyebb

A tavaly világbajnoki hatodik nyílt vízi úszó, Székelyi Dániel sokkal jobban szeret versenyezni, mint edzeni – ott lesz a Balaton-átúszáson is, amelyen ismét átjárhatja őt a versenyszellem.

Hogyan tudott edzeni a karanténidőszakban és azóta?
Viszonylag jól átvészeltük ezt az időszakot – felelte a Csupasport megkeresésére Székelyi Dániel, az FTC 25 éves nyílt vízi úszója, aki tavaly hatodik lett a világbajnokság öt kilométeres számában. – Relatíve kevés idő, egy jó hónap kiesett, de szárazföldi felkészülést akkor is tartottunk. Az erőnléti állapot úgy-ahogy megmaradt – miután visszakerültünk a medencébe, nem végeztünk olyan megerőltető munkát, mint ami akkor várna ránk, ha a közeli hónapokban lennének jelentős versenyek. Sokáig napi egyet edzettünk, három hete összeszedettebb a felkészülés, ezért már napi két edzés a penzum.

Mennyi idő alatt múlik el a rozsdásodás?
Nekem általában kicsit több idő kell hozzá, ugyanakkor furcsa módon ahogy öregszem, egyre kevesebb – ennek valahogy fordítva kellene lennie. Egyre könnyebben megy a visszaszokás, noha inkább olyan úszó vagyok, akinek több felkészülés kell ahhoz, hogy azt érezze, formába lendült. Ezen az úton haladok, egy-másfél hónap múlva akár versenyezni is tudnék normális szinten, de most nem ugranék neki tíz kőkemény kilométernek.

Tervezi a szereplést az Open Water Tournamenten és a Balaton-átúszáson?
Motiváció-fenntartás gyanánt mindenképpen.

Azok közé a sportolók közé tartozom, akik sokkal jobban szeretnek versenyezni, mint edzeni, bár egyébként a tréninggel sincsenek problémáim.

Kihasználom tehát a lehetőséget. Sajnáltam, hogy az Open Water Tournament első, balatonfűzfői állomása elmaradt, jó lett volna ott is vízbe ugrani, de nem baj, a többit megtartják, és a Balaton-átúszáson is részt veszek.

A Balaton-átúszáson a győzelem is a szeme előtt lebeg?
Ez attól is függ, kik szeretnének elindulni, például Rasovszky Kristóf beugrik-e, és ha igen, mennyire veszi komolyan. Inkább az a fontos, hogy újra átjárhat a versenyszellem, ez hiányzott az elmúlt hónapokban, ezt szeretném első körben visszacsepegtetni a sportolásomba, aztán jöhet az eredményesség is.

Székelyi Dániel célba ér a tavalyi Lidl Balaton-átúszáson – Fotó: MTI/Varga György

Később lesz még lehetőség az éles versenyzésre?
Ami biztos, hogy október vége felé az úszószövetség megrendezi a medencés hosszútávúszó-bajnokságot, ami nekem abszolút nem testhezálló. Az elmúlt öt évben nem sikerült utolérnem magam, a legjobb tíz kilométerem négy-öt évvel korábbra datálható. Szeretnék jól felkészülni erre az őszi versenyre és a legjobb időmhöz közel úszni. Alapvetően úgy tartottam, hogy a medencés és a nyílt vízi úszás nagyon távol áll egymástól, nem lehet következtetést levonni az egyikből a másikra, ám a lelkemnek is jót tenne, ha a medencében, ahol mérhető időeredmények vannak, a „csúcsformás” énemhez közeli teljesítményt nyújtanék.

A tíz kilométeres, olimpiai távon Rasovszky Kristóf a tavalyi világbajnokságon megszerezte a kvótát, önnek van még rá esélye?
Nincs. Kristóf azzal, hogy megszerezte a kvótát, el is törölte a további esélyeket. A lányoknál annyi a különbség, hogy mivel a vébéről senki sem jutott ki Tokióba, nekik még van lehetőségük harcolni. Én akkor szerezhettem volna kvótát, ha sikerült volna a vébén a legjobb tíz között zárnom, így viszont

száz százalékig a néhány hónappal korábbi Európa-bajnokságra összpontosítok a jövő évben, amit Magyarországon rendeznek. Ott szeretnék minél jobb eredményt elérni.

Ha minden így marad, a februári válogatóverseny alapján öt és tíz kilométeren is indulhatok, öt kilométeren a dobogóközeli helyezést sem tartom elképzelhetetlennek. A tíz kilométeres táv a 2024-es olimpia szempontjából lehet érdekes, hogy akkor esetleg két kvótát is tudjunk szerezni.

Mennyivel jobb lenne, ha az öt kilométeres táv is az ötkarikás program részét képezné, akkor már zsebben lenne a kvótája…
Sajnos nem tervezik belevenni a programba. Én örülnék neki a legjobban, de egyelőre nem hallottam erre utaló híreket.

Ön hisz benne, hogy jövőre megrendezik a játékokat?
Optimista vagyok. Első körben nyilván új jelenség volt mindenkinek a koronavírus, az országok meghozták a saját intézkedéseiket – jogosan, hiszen nem tudtuk, mivel is állunk szemben. A sportéletet tekintve azt láthatjuk, hogy nagyon koordinált keretek között még akkor is lehet versenyezni, ha esetleg jön a fertőzés második vagy harmadik hulláma. Akár nézők nélkül, akár egyéb más óvintézkedéssel remélhetőleg meg lehet tartani a játékokat. Az olimpia persze nagyobb rendezvény, mint az Európa-bajnokság vagy a világbajnokság, folyamatosan olvasom a híreket, és kívánom a legjobbakat, mert biztosan demotiváló lenne, ha jövőre sem sikerülne megrendezni az olimpiát.

A nyílt vízi úszásra milyen hatással van a közönség?
A három évvel ezelőtti balatonfüredi vébé pályája például nagyon jó volt, már-már olyan közelségbe került a saját szurkolótáborom, hogy kivettem az arcokat is, láttam, kik vannak ott. Mindenki integetett és kiabált, amit a vízben, mondjuk, nem hallunk, de nagyon motivál. Vannak olyan helyszínek, ahol a szurkolók is csak kivetítőkről látják az úszókat; az olimpiai pályát nem ismerem, de a Lupa-tavi Eb-pálya nagyon kedvező lesz. Szinte az egészet körbe tudják állni az érdeklődők, mi is közel úszunk hozzájuk a táv minden pontján, szóval végig lehet majd szurkolni nekünk. Ezek az impulzusok ránk is nagy hatással vannak.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.