Garázsban edz a bajnok tűzoltó

Juhász Péter nyerte az HSMA legrangosabb sorozata, a Prémium Liga idei első fordulóját. A huszonhat éves mádi tűzoltó mesélt a versenyzésről, a karrierjéről, és arról, hogyan edz a járvány sújtotta időszakban.

Ezt az évet is győzelemmel kezdte. Hogyan emlékszik vissza a versenyre?
Vegyes érzéseim vannak. Furcsa volt, mert a koronavírus-járvány miatt nem lehettek nézők a helyszínen, ami ebben a sportágban is rengeteget számít. Engem nagyon tudnak motiválni a szurkolók, sokszor ők jelentik azt a kis plusz, ami a sikerhez kell. Sajnos ezúttal nélkülük kellett helytállni, valamint az óvintézkedések miatt szét voltunk szedve, és a szokásosnál pörgősebb volt verseny. Természetesen minden jó, ha a vége jó, nyertem, de így azért nem volt az igazi.

Hány fordulóból áll majd az idei sorozat?
Tavaly hét volt, előtte hat, most az is nagy kérdés, hogy a járvány miatt egyáltalán mikor és hogy folytatódik majd a Liga. A sportolók számára több szempontból nehéz ez az időszak.

Önnek mekkora problémát jelent, hogy megfelelően készüljön a következő versenyekre?
Szerencsére ezzel nincs gond. Az édesanyám házában a garázs már korábban át lett alakítva, ott minden eszköz adva van ahhoz, hogy megfelelő módon edzhessek.

Juhász Péter szerint szurkolók nélkül nem igazi a győzelem

Van kedvenc vagy éppen kevésbé kedvelt versenyszáma?
Egyedül a lakattartás az, amit nem tudom miért, de mindig is utáltam. Nem is vagyok jó benne. A nyomószámok sem az erősségeim, azokat mégis szeretem.

A gyorsaságot és ügyességet igénylő számokat szeretem a legjobban, és ezek is mennek a legjobban.

Térjünk vissza kicsit a kezdetekhez. Hogy lesz valakiből erős ember?
Tizenöt éves koromban kezdtem el edzeni, nagyjából fél év múlva indultam el egy területi versenyen, és egyből megtetszett a sportág. Volt egy idős bácsi, akinek a házában a földszinten volt egy negyven négyzetméteres edzőterem. Oda jártunk le, nagyon jó volt a hangulat, és ennek köszönhetően jutottam el arra a területi versenyre, amelynek köszönhetően elkezdődött a karrierem.

Mígnem 2013-ban jött egy súlyos sérülés.
Egy prágai versenyen szakadt el a mellizmom, utána elég nehéz időszak következett. Alig találtam orvost, aki vállalta a műtétet, és akkor is azt mondták, hogy már soha nem lesz a régi. Nem hangzott jól. Szerencsére nem lett igazuk, erősebb lett, mint korábban. Néhány hónappal később már elkezdhettem edzeni, de a versenyzést csak kétezertizenhatban kezdtem újra. Időközben csatlakoztam a tűzoltósághoz is, ami szintén sokat segített abban, hogy folytathassam a versenyszerű sportolást.

Nem nehéz összeegyeztetni a munkát a sporttal?
Egyáltalán nem, sőt, a tűzoltóságnál minden segítséget és támogatást megkapok. Ha épp nincs riasztás, tudunk edzeni, minden adva van a megfelelő sportoláshoz. Nagyjából nyolcan-tízen szoktunk lejárni, nagyon jó kis társaság gyűlt össze. Van néhány erőemelő is, a két sportág egyébként is közel áll egymáshoz, így kölcsönösen motiváljuk egymást.

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.