681 kilométer futás keresztül az országon

Rakonczay Gábor a Déli-sark expedíció sikereit kipihenve egyik legjobb barátjával, a Csongrádon élő Ötvös Ádám ultrafutóval nem kisebb teljesítményt hajtott végre, mint hogy keresztülfutottak Magyarországon.

A legkeletibb fekvésű település, Garbolc volt a rajt helyszíne, és nyolc nappal később érték el Felsőszölnök határát. Változatos útvonalon, aszfalton és terepen egyaránt futottak: minden reggel 6-7 óra között vágtak neki az aznapi etapnak, és este 9 óra környékén állították meg a stoppert. Átlagosan naponta 70-90 km közötti szakaszok lefutását tűzték ki célul. A leghosszabb táv a második napra esett, amikor Nyírgelsétől Tiszacsegéig 90 km-t futottak, míg a legrövidebb etap a 7. napra eső 35 km volt. Ötvös Ádám elárulta azt is, hogy ez a nap volt egységesen mindkettőjüknek a legnehezebb, mentálisan és fizikailag is ekkor éreztek egyedül mélypontot a nyolcnapos, 681 kilométeres futás alatt.

Csendélet – néhány száz kilométer után, néhány száz kilométer előtt

Egy éjszaka a Margitszigeten

Ádámnak és Gábornak nem ez volt az első közös kalandja, tavaly ősszel például egy egész éjszakán keresztül köröztek a Margitszigeten, péntek estétől szombat reggelig 19-szer futották körbe az 5.2 km-es kört. Ezen az éjszakán született meg az ötlet, hogy csináljanak valami olyat, amire eddig még nem volt példa az országban. Több ötlet is felvetődött bennük a 100 km lefutása alatt, de mire hajnal lett, abban maradtak, hogy legközelebb keresztülfutják az országot. Közben Gábor elment a Déli-sark expedícióra, így az őszre tervezett program kora tavaszra tolódott.

 

„Összesen hattagú csapat dolgozott felváltva azon, hogy minden gördülékenyen menjen, és kizárólag a futásra kelljen összpontosítanunk. A szervezés során Gábor megjegyezte, csak lányok jöhetnek végig segítőnek, amit a főszponzorunk annyira komolyan vett, hogy végül tényleg csak hölgyekből állt a support team. Velünk volt egy fotós, aki végig dokumentálta a történéseket, szerintem ő még nálunk is jobban elfáradt” – mesélte Ádám.

Az időjárással is többé-kevésbé szerencséjük volt a futóknak, hiszen egy-két hideg szeles délutántól eltekintve nem voltak kifejezetten nehéz körülmények. Ádám elmondása szerint inkább néha túl meleg volt, de nem okozott az időjárás különösebb problémát.

Reni támogatása nagyon sokat jelentett

„A célba érkezés után egy üveg pezsgővel és eredeti felsőszölnöki házi diópálinkával vártak bennünket, de nem tartott sokáig az ünneplés, hiszen a fáradtság azért legyőzött bennünket. Először Gábort vittük haza Budapestre, majd engem hoztak el Csongrádra, így hajnalra már a saját ágyamban pihenhettem ki az elmúlt napok fáradalmait. A barátnőm, Reni támogatása nélkül nem sikerült volna, így neki különösen hálás vagyok, hogy hitt bennem, és végig biztatott” – számolt be Ádám az utolsó nap történéseiről.

Ádám nem klasszikus értelemben vett ősultrás, hiszen mindössze 4-5 évvel ezelőtt kezdett el futni, a hosszútávfutás világa azonban egyből beszippantotta. Négy hónappal az első futása után már túl volt egy száz kilométeres megméretésen. Nem vesz részt túl sok versenyen sem. Tavaly sikeresen teljesítette a Korinthosz 160-at, valamint futott már 200 km-t is – igaz, azt versenykörülmények nélkül, csak úgy magának.

Az Ultrabalaton még várja

„Az Ultrabalatonon eddig sajnos még nem sikerült egyszer sem körbe érni, melynek nyilván lelki okai is vannak – mondta Ötvös Ádám. – Az igazság az, hogy gyógyíthatatlan betegség következtében négy és fél évvel ezelőtt elvesztettem a feleségem. Én utána kezdtem el futni. Az ultrafutásért együtt kezdtünk el rajongani, de nem volt időnk futni, mivel rengeteget dolgoztunk. Amikor már kórházban feküdt, az utolsó napjaiban ott voltam végig mellette, és akkor ígértem meg neki, hogy egyszer körbefutom a Balatont. Azonban nem adja könnyen magát a kör. Az idén nem is volt tervben az indulás, azonban a hatodik országfutó napon épp Balatonfürednél jártunk, amikor megállt mellettünk Zelcsényi Miklós főszervező, aki pályabejáráson volt a környéken. Extra frissítést is kaptunk tőle, és miután elment, megbeszéltük Gáborral, hogy ő úgyis megy, én meg annyira jól bírom a mostani sorozatterhelést, hogy miért is ne vágjak neki – úgyhogy miután célba értünk, másnap már be is neveztem. Eddig mindig volt velem kísérő, és egyszerűbb volt beszállni az autóba, ezért az idén egyedül vágok neki a körnek. Még kerékpáros kísérőm sem lesz.”

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.