Coffeerun Momma: minden megszépül

Marton-Mlecsenkov Éva, futóberkekben Coffeerun Momma, az ország futómamája. Nemcsak szervezi, hanem aktívan közreműködik a közösségi futásokon – erről is beszélt Futóarcok című könyvünkben.

Hetente öt alkalommal vezet közösségi futóedzést, életkortól, nemtől, edzettségi szinttől függetlenül. Mekkora tömegeket szokott megmozgatni?

A Facebookon meghirdetett futásainkra általában ötven ember szokott stabilan eljönni, de volt olyan, amikor nyolcvanan voltunk. A résztvevők száma függ a futás útvonalától, időpontjától. Heti szinten a közösségi futásokon velünk tartó százak mellett fontos megemlítenem, akik edzéseinken nem tudnak ugyan részt venni, de erőt merítve futásainkból rendszeresen futócipőt húznak. Távol tőlünk, de mégis velünk futnak.

Ez a rövid interjúrészlet Futóarcok című könyvünkből való: a nemrég megjelent kiadványban több mint harminc ismert magyar futót mutatunk be részletesen, természetesen Marton-Mlecsenkov Éváról is sokkal bővebben írunk. A 236 oldalas könyv megvásárolható a könyvesboltokban és a Spuri boltokban, megrendelhető a lapcentrum.hu oldalon.

A Coffeerun két éve már sportegyesületként működik. Hogy lett a kétgyermekes családanyából, feleségből, a multinál dolgozó marketingspecialistából az ország futómamája?

Elhízott, terhesség utáni depresszióval küzdő, otthon ülő anyuka voltam, fogyási és kikapcsolódási célból kezdtem el futni. Mindennek már hét éve. Először egyedül róttam a köröket a Kiscelli erdő futókörén, miközben a férjem a kisbabánkat tologatta babakocsival. Ezután egy óbudai csapathoz csatlakoztam, mert jól esett tartozni valahová, és meríthettem a csapat erejéből. Eleinte a sor végén kullogtam levegő után kapkodva, de mindenki támogatott. Ez egyébként egyik alapköve máig a CoffeeRun csapatnak. Mindenkit a legnagyobb szeretettel várunk, és támogatunk, hogy a teljesen kezdő szinttől eljusson oda, ahova szeretne. Ha ez szereplés a közösségi futásokon, vagy beleesik az ultrázásba, ezt már mindenki maga dönti el. Nagyon élveztem, hogy a rendszeres mozgás hatására a túlsúlyom elkezdett csökkenni, s automatikusan jobban figyeltem a táplálkozásra is. A férjem is nagyon örült, hogy végre kimozdulok otthonról, olyankor mindig vigyázott a gyerekekre. Nehéz volt megtenni az első lépést, pláne leküzdeni a bennem lévő gátlásokat, de nagyon örülök, hogy összeszedtem magam, és anno elmentem életem első futóedzésére. Azóta a futás az életem, a mindennapjaim részévé vált.

A sikert nem adják ingyen, ezt a sport előtti életében is megtapasztalta, a versenyszférából érkezett. Élvezi a kihívásokkal teli, éles helyzeteket, a futóversenyek világát?

A versenyen nekem nem a tét a fontos, a verseny nekem ünnep. Igazságos mérőfoka a befektetett munkának, amikor képet kaphatok az addigi felkészülésem állapotáról. Persze mindig lehetnek váratlan fordulatok, mint például az idei Ultrabalatonon, de az utazásnak, amelyet az ultrafutás világa jelent számomra, ez is fontos állomása.

A versenyeken sosincs velem a családom, mert akkor nem volnék képes száz százalékig önmagamra figyelni, pedig az ultrázásban ez is lényeges: a mély önismeret.

Amikor igazán önmagam lehetek, minden fájdalmammal, problémámmal, szenvedéssel együtt, ami a végén a sok órás küzdelem után megszépül és beépül a tudatalattiba. Viszont ha velem lennének a gyerekek vagy a férjem, előtörnének az anyai ösztönök, kibillennék a koncentrációból. Amikor futok, futó vagyok, nem feleség és anya. Otthon viszont, amikor edzésből hazaérek és leveszem a futócipőm, onnantól kezdve száz százalékig a családomé vagyok.

A legjobb verseny

„Amikor a Korinthosz először startolt el Bajáról, még nem is gondoltam volna, hogy egyszer ezzel a versennyel kvalifikálok a Spartathlonra – mondta Marton-Mlecsenkov Éva. – Eddig négyszer álltam rajthoz. Az első nyolcvanasom maga volt a flow, diadalmasan értem célba. Következő évben ledarált a táv és a hőség, negyvenhárom Celsius-fokot mutatott a hőmérő, amikor beértem Bajára. Komoly mélypontok, hatalmas feltámadások szegélyezték az utamat. A tavalyi százhatvan kilométeres versenyem igazi mérföldkőnek számít. Megküzdöttem a hőséggel, megvívtam belső harcaimat és itt élhettem át először egy katartikus, mindent elsöprő célba érkezést. Az idei nyolcvanasomat már a Spartathlon előfutásaként éltem meg.”

 

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.