Nagy ambíciókkal, egyéni legjobbjára törekedve utazott el Bogárdi Szilvia a franciaországi Albiba a 24 órás világbajnokságra, no meg azért, hogy élvezze élete első világbajnokságát. Aztán ahogyan haladt az idő, a 2018-as Ultrabalaton győztese úgy szakadt le a többiektől, a 64. hely és a 186.5 kilométeres teljesítmény nemcsak azt jelezte, hogy elmaradt a céloktól, hanem más problémát is sejtetett.
„A vébé kezdete előtti másfél hétben már fájt a bokám – válaszolta megkeresésünkre Bogárdi Szilvia, aki a verseny után közösségi oldalán is írt a kihívásokról. – Jó formában és nagy reményekkel utaztam a vébére, reméltem, hogy a fájdalom nem akadályoz meg céljaim megvalósításában. Hiába, mindenki azt hiszi, majd ő lesz a kivétel… Már az elején fájni kezdett a bokám, és egyre rosszabb lett, folyamatosan újra kellett tervezni a versenyt és fokozatosan feladni az álmaimat.”
Két-három körönként kiállt, hogy jegeléssel, különböző praktikákkal futásra alkalmas állapotba hozzák a fájó testrészt. A fájdalomcsillapító szóba sem jöhetett, mert nem akarta annyira elnyomni a test jelzését, hogy a háttérben esetleg nagyobb probléma, például fáradásos törés alakuljon ki.
Bár a kísérők mindent megtettek, fmozgása szétesett, a gyaloglás-csoszogást pedig lelkileg is nehezen viselte.
Bokasérülése miatt Bogárdi Szilvia folyamatosan újratervezte céljait a verseny alatt
„Kosarasmúltamból fakadóan rossz a bokám, tudtam, hogy a szalagjaimra gyakorlatilag »nem számíthatok«. Komolyan, még az is jobb lett volna, ha régen elszakad… Egyre csak fokozódott a fájdalom, tulajdonképpen a hazaérkezés óta azon gondolkodom, mikor vált egyértelművé, hogy el kell engednem a terveimet.
Próbáltam nem figyelni az eredményeket, de nagyjából tizenkét óra után már nem bíztam abban, hogy összeszorítom a fogamat, és majd lesz valahogy.
A huszonnégy órás futásnak mindig része a holtpont, ám ezen, ezeken most nem lehetett túllendülni, mert a fájdalom okozta. Vészhelyzeti üzemmódba kapcsoltam, és új cél került a zászlóra: helytállni.”
Hangsúlyozta, akármilyen fájdalmakkal is küzdött, a verseny feladása egy pillanatig sem volt opció, mert a csapatversenyben mindhárom futó eredményét számításba vették.
„Érzelmi hullámvasúton ülök, mert többet akartam elérni, de egyszerűen nem ment. Szívesen lennék idősebb két nappal, hogy valamennyire túllendüljek a történteken.”
Ráadásul nemcsak lelkileg, fizikailag is gyorsan rendbe kell jönnie, mivel rangos tajpeji 24 órás versenyre kapott meghívást, párjával már a repülőjegyet is megvették decemberre. Már a világbajnokság előtt is felkeresett egy gyógytornászt, s ahogyan akkor, most is az izmok megerősítésén dolgozik.
„Létezik a mondás, miszerint ha nem az van, amit szeretnél, akkor szeresd azt, ami van. Ráadásul nagyon nagy élmény volt válogatottnak lenni, remekül teljesítettek a társaim. Zétényi Szvetlana futása emlékezetes, a fiúk meg extrát nyújtottak. Elképesztő volt magyarnak lenni Albiban!”
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
