BLOGRA FUTOTTUNK Ne fussunk el a hűvöstől!

A kánikula elmúlt, így kellemesebb időben lehet teljesíteni a kihívásokat és nekiindulni az edzéseknek. Blogszörfösünk örül is meg nem is, mert manapság minden köhintést gyanakvó szemekkel figyelnek…

Végre reggelente hűvösebb az idő, amit nagyon szeretek, mostanság mégis inkább parázom miatta. Az utóbbi hónapokban az elviselhetetlen meleg miatt rászoktam a korai indulásra, és remekül bevált, hogy ekkorra időzítettem a futásokat. Az elmúlt két hétben pedig már volt olyan reggel, amikor már kifejezetten hűvös volt – hét Celsius-fok körül –, és én boldogan nyargalásztam, mert imádok ilyen időben futni. Ráadásul azért is fontos a fokozatosan lehűlő időszakban edzeni, hogy elkezdjem felkészíteni a torkomat a téli futásokra. Ez ugyanis olyan időszak, amikor néha megfájdul a torok, náthás lesz az ember, ami csak átmeneti kellemetlenség. Idővel hozzászokom, így a téli időszakban is jól bírom a futást, nem szoktam meghűlni, sőt semmi bajom sincs.

Az idén viszont – sajnos – új helyzet állt elő, és én egyáltalán nem akarok kicsit sem köhögni vagy orrot fújni; rögtön ferde szemmel néznek ugyanis az emberre, ha látszik, hogy kissé megfázott, én pedig automatikusan szabadkozom, hogy ez csak a futás miatt van.

Az egész vacakolás a torkommal persze körülbelül három napig tart, de arra éppen elég, hogy kihagyjak edzést, nehogy rosszabb legyen a helyzet. Legutóbb, amikor korán felkeltem, és kitipegtem a kertbe készülődés közben, ijedten vettem tudomásul, hogy ebből megint torokfájás lesz (még kapart a torkom az előző futás miatt), ezért eltoltam délutánra az edzést, amikor is dög meleg volt. Bosszantott, hogy abban az időben, amikor imádok futni, nem merek elindulni, és inkább a meleget választom, amit utálok – a fránya vírus miatt már meg sem fázhatok nyugodtan. Szóval, parázom, sok C-vitamint viszek be, aztán ha szükséges lesz, lassan előkerül a szekrényemből a vékony csősál is. Nemsokára napközben is hűvös lesz, elkerülhetetlen a hidegben futás, amit ugye egyébként imádok!

IRUNMOM.COM

Túróczi Réka az ausztriai Podersdorfban vett részt élete első hosszú távú triatlonversenyén, ami az alábbi távokból áll össze: 3.8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás és maratoni futás. Réka a vágyott szintidején belül, 10:55:26 óra alatt ért célba, ezzel kategóriájában a harmadik helyen végzett.

A fantasztikus versenyről részletes beszámolót írt, így azok is megismerkedhetnek a triatlonozás világával, akik sohasem próbálták még.

CHICKENLEGS (youtube)

Nagyon sok sportoló, futó szenved a talpi bőnye gyulladásától, ezzel kapcsolatban készített videobejegyzést Kálmán Teréz és Szilvási Péter. Jól tették, hogy beavatják a kíváncsiakat, mert így kapunk információkat a sérülés kialakulásának okairól, és a lehetséges kezelésekről. Hasznos eszközökkel és gyakorlatokkal ismerkedhetünk meg!

HOSSZUTAV.BLOG.HU

Az nem fordulhat elő egy hosszútávfutóval, hogy ősszel kimaradjanak a terepfutások.

Ha nem sikerül versenyen indulni, csak össze kell dobni egy saját tracket és egy baráttal nekiindulni a „Dömösről jöttünk” útvonal rövidített változatának.

A 27 kilométeres terepezés beszámolóját olvashatjuk fotókkal illusztrálva!

FUTAS.ASROMA.HU

Triatlon amatőrkupa-beszámoló Lengyeltótiból, kategóriájában a szerző a kilencedik helyet csípte meg. Az eső egész nap ömlött, ez kissé megnehezítette a körülményeket, s persze az is, hogy nem minden versenyszámban sikerült megfelelően felkészülni a vírusidőszak alatt.

 

MIRŐL ÍR A FUTÓBOLOND?

Hirtelen száznyolc

KREMLICZA LEVENTE

 

Fókuszban az egyik legszebb útvonalú hazai terepultraverseny, a Vadlán Ultra. Tavaly ezen a kihíváson kilencven kilométernél ki kellett szállnom, mert megsérült a térdem. Az idén úgy gondoltam, hogy revansot veszek, de a Korinthosz 80 után valahogy nem éreztem kedvet az ilyen hosszú távokhoz, így végül nem véglegesítettem a nevezésem, gondolván, úgyis törlik. Nos, a múlt héten érkezett az e-mail, hogy meghívtak a versenyre, amit örömmel elfogadtam, és úgy döntöttem, hogy mégiscsak nekimegyek a száznyolc kilométernek. Szerencsére folyamatosan futok terepen, néha hosszabbakat is, a Korinthosznak köszönhetően pedig az öt-hét óra feletti futások sem maradtak ki az elmúlt időszakban, így nem okoz gondot, hogy nincs már idő komolyabban készülni. A korábban futott nyolcvan-kilencven kilométeres terepversenyek is jók alapnak, így ha nem is lesz álomidőm most, de mindenképp befutok a célba.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.