Elöljáróban annyit, lékhorgászatra valóban csak az adja a fejét, aki rendkívül elhivatott horgász, esetleg szereti a kihívásokat, vagy nagyon unja már odahaza az asszonyt… Manapság hazánkban is terjed ez a típusú téli horgászat, a korábbi évtizedekben főként az Egyesült Államokban, Kanadában, a skandináv országokban és Oroszországban volt népszerű. Lássuk, mire érdemes odafigyelni, ha az ember jégbe vágja a fejszéjét.
Végezzünk próbavágást
Ha valaki bedob indulás előtt egy pálinkát, mondván, ne fázzon annyira a jeges tavon, akkor sem árt az elővigyázatosság. Mielőtt rálépnénk a befagyott vízfelszínre, a partszélen vágjunk próbaléket, így láthatjuk a jég vastagságát. Ha a jég színe egyenletesen fehér akkor biztonságos. A túl sok buborék a jégben vagy a foltos színű jég is veszélyeket rejthet.
Rövid botot vigyünk
Van, aki a hosszú botokra esküszik, ám ezek a lékhorgászatra gyakorlatilag használhatatlanok. A fagyos tavon való horgászathoz legfeljebb egy-két méteres horgászbotot használjunk, és fontos, úgy támasszuk le, hogy a damil ne érjen a jéghez. Érdemes úgy elhelyezni, hogy a bot spicce pontosan a lék fölé kerüljön. A horgászbot elhelyezése a jégen nem egyszerű feladat. Egy cső, ráhegesztve egy nagyobb facsavarral, ami a jégbe csavarható, praktikus támasztéka a horgászbotnak. A jeget félóránként a lékben meg kell törni mert befagy.
Fárasszunk okosan
Ha mázlink van, és fárasztásra kerül a sor, a bot spiccét dugjuk a vízbe, hogy a zsinór ne sérüljön meg a lék szélétől. Használhatunk kis méretű multi-, tároló vagy esetleg egy harcifékes orsót. Zsinórnak monofil, 25-30-as vastagságú a megfelelő. A nagyobb csukák is gyengébbek télen, ezért elegendő ez a vastagság.
Mire érdemes horgászni?
A jég fölé görnyedve hamar elüli a hátsóját az ember. Mégsem érdemes ide oda járkálni, hiszen a halak még ilyenkor, télen is meglehetősen félénkek. A téli hónapokban leginkább csukára, süllőre, sügérre és bodorkára horgászhatunk. Az igazán elszánt horgászok még pontyozással is próbálkoznak. A csukázáshoz, süllőzéshez az élőhalas úszózás a legbeváltabb módszer. A 10-20 grammos úszók tökéletesen megfelelnek. A legjobb terepek a csukázásra a medertörések határai. Jó helyeknek bizonyulhatnak még a víz fölé benyúló fák vagy bokrok alatti részek. A lékhorgászat azért lehet sikeres, mert a zsákmány kevés és a csukák éheznek.
