Facebook-oldalán azt olvastuk, addig teker, amíg a pénze, az egymillió forint kitart. Tényleg így van?
Igen, bár napról napra változik a helyzet – mondta Horváth László. – A napokban – teljesen spontán – újabb támogatók jelentkeztek a Facebookon, s különböző pénzbeli felajánlásokat tettek. Hálám jeléül képeslapot küldök nekik onnan, ahol éppen vagyok. Az úthoz szükséges pénzt pedig úgy szereztem, hogy eladtam az autómat egy kereskedésben. Kicsivel több mint egymillió forintot kaptam érte.
Szerény ebéd az út szélén.
Biztosan kisebbségben vannak, akik eladják az autójukat csak azért, hogy a pénzből kerékpártúrára menjenek.
Lehet. Régóta járom kamionnal Európát, de most úgy döntöttem, hosszabb szabadságra megyek. Otthagytam a munkahelyemet, és néhány hétre, talán hónapra felfüggesztem a melót. Az az igazság, hogy nincs olyan munkahely, amely megengedné, hogy több hétre szabadságot vegyek ki. Szerencsés vagyok, mert mindig nagyon könnyen találok állást, a kamionsofőröket mindenhol keresik. Sokat dolgozom Németországban, ahol jobban keresek, mint itthon.
Honnan jött az ötlet, hogy ilyen túrákra vállalkozzon?
Hat évvel ezelőtt, kétezertizennégy márciusában vettem egy kerékpárt egy unalmas pillanatomban. Minden ekkor kezdődött. Emlékszem, az év májusában elmentem kerékpárral Győrből Mátészalkára. Három napig tartott az út, alsóbbrendű utakon mentem, összesen ötszáz kilométert. Ekkor jöttem rá, milyen jó a bringázás. Előtte gyakorlatilag nem sportoltam semmit, de jó volt látni, hogy saját erőmből milyen sok helyre eljuthatok. Rá egy évre Londonból akartam hazatekerni, de »csak« Innsbruckig jutottam, igaz, az is ezernyolcszáz kilométer volt. Akkor még nem voltam felkészülve a nagy kihívásokra. Azóta sokat tanultam, a mostani túrán sem szállok nyeregbe mindennap, néha kihagyok egy-egy napot. Már több helyen is jártam Európában, legutóbb tavaly novemberben Tenerifén.
Erre a túrára mennyit készült?
A mostani túra ötlete egyik pillanatról a másikra született meg bennem.
Egyik szerdán eldöntöttem, hogy irány Európa, rá egy hétre pedig már nyeregben voltam. Ebben az évben jó, ha kétszáz kilométert mentem, nem többet. Mindez azért volt nekem is meglepő, mert általában hét-nyolc hónapig tervezek egy túrát.
A mostani túra koncepciója rendkívül egyszerű, lemegyek a Földközi-tengerig, aztán ott tekergetek körbe-körbe. Szeretnék eljutni Lisszabonba is, terveim szerint valamikor szeptemberben, de egyelőre nem látom, hol lesz a végállomás. Most az a biztos, hogy lemegyek Szicíliába.
A sok vezetés miatt döntött úgy, hogy lecseréli a kamiont kerékpárra?
Nem. Régen egy autógyárban dolgoztam, de ott olyan sok volt a kötöttség, hogy inkább elmentem kamionsofőrnek.
Vezetés közben az ember a maga ura, és ez így van a kerékpározással is. A bringázás nekem a szabadságot jelenti.
Bár még távol a túra vége, biztosan érték már kellemes élmények.
Az eddigi leglenyűgözőbb látvány a Plitvicei-tavak voltak. Mesebeli a táj, szebb, mint a horvát vagy az olasz tengerpart. Ezt annak ellenére mondom, hogy rengeteg helyen jártam már életemben. Ha teheti, senki se hagyja ki!
Volt rossz élményben is része?
Minap egy olaszországi vasútállomáson éppen egy automatából akartam szendvicset venni, amikor azt láttam, hogy valaki eldugította a nyílást. Közben észrevettem, hogy valaki a bringám körül settenkedik, és el akarja lopni a pénztárcámat a kormánytáskából. El akarták terelni a figyelmemet, de nem jött össze. Hamar leléptek, ráadásul a rendőrök is gyorsan ott voltak, mert a biztonsági kamerán látták, mi történt.
Oriago di Mira – kis pihenő Olaszországban
Számolja, naponta hány kilométert tesz meg vagy ez másodlagos?
Azt nem mondanám, hogy nem fontos, de mindennap más és más. Túlságosan nem erőltetem meg magam, átlagban napi száz kilométert teszek meg. Van olyan, amikor csak nyolcvanat, máskor akár százhatvanat is. Sík terepen többet, hegyekben kevesebbet. Ötven kilogrammos biciklivel nem egyszerű.
Milyen kerékpárja van?
Egy megbízható Dawes, amelyet kifejezetten túrára ajánlottak. Nagyon meg vagyok vele elégedve, mindig is erre vágytam. Sajnos Magyarországon nehéz ilyet kapni, öt évvel ezelőtt – nagy szerencsémre – egy ismerősöm talált nekem egy három hónapos járgányt. Újonnan sem drága, háromszázezer forint.
Tekintélyes távolság jó két hét alatt.
Spontán vágott neki a túrának, nem sokat foglakozott a tervezéssel. Így van ez az étkezéssel és a szállással is?
Részben igen. Ami az étkezést illeti, reggelire péksüteményt eszem, van nálam sonka és konzerv is, útközben pedig sós mogyorót, diót, mandulát és aszalt gyümölcsöket rágcsálok. Az édest a sóssal váltogatom. Sokszor a szabad ég alatt, sátorban az út szélén alszom, de néha nem kerülhetem el, hogy valamilyen szálláshelyen húzzam meg magam. Hálával tartozom a Túrakerékpározás/Mountainbiking-csoportnak is, amelyet én hoztam létre még évekkel ezelőtt azzal a céllal, hogy túrákat szervezzek. Sokat tanultam a tagjaitól és ők is tőlem. A mostani túra magyarországi szakaszán minden éjjel volt szállásom, mert a csoport egy-egy tagja felajánlotta, hogy aludjak nála.
Fél a járványtól?
Nem. Sohasem szedtem gyógyszert, még vitaminokat sem. Mindig is a természetes táplálkozásban és a saját immunrendszeremben bíztam, és persze a sörben.
Fotók: Millió forintos bringatúra Facebook-oldal/Horváth László
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
