A győzelmet tűzte ki célul a rajt előtt?
Az volt a célom, hogy többet fussak, mint tavaly – mondta Kádár Kitti, aki tavaly 126 kilométert tett meg a martonvásári 12 órás országos bajnokságon, míg idén 127.1-gyel nyerte meg a versenyt. – Mivel nagyon nehéz a pálya, voltak bennem kétségek, hogy összejön-e. Ráadásul nem is voltam olyan mentális állapotban, mint tavaly, de végül nagyon boldog voltam, hogy sikerült többet megtennem, mint egy éve, és még aranyéremmel is párosult.
Milyen volt a futás?
Hullámzó, akárcsak a pálya. Volt több kisebb hullámvölgyem, és egy nagyobb, amiből a mai napig nem tudom, hogy hogyan jöttem ki. Akkor azt hittem, hogy vége, ennyi volt nekem a verseny. Ám azt mondták, kívülről látszott, hogy koncentrált, motivált futás volt, és utólag én is ezt éreztem. A pálya alattomos volt, sok-sok lejtővel és emelkedővel, igaz, nem ért meglepetés, erre számítottam, hiszen tavaly is combos és nehéz volt.
Milyen volt a frissítése?
Teljesen rendben volt. Újfajta frissítést próbáltam ki, és úgy néz ki, marad is.
Korábbi futásaimnál azt vettem észre, hogy rendre eléheztem, rosszalkodott a gyomrom, de most kipróbáltam egy energiakekszet, ami nagyon jól bevált.
Az országos bajnokság előtt edzésen próbáltam már, de a versenyen is remekül működött. Elegendő folyadékot is ittam, jól összerakott frissítés volt.
Tíz éve van már az ultrafutásban, hova helyezi ezt a sikert?
Kétezertizenhatban voltam a csúcson, abban az évben robbantam be, akkor sokan megismertek. Második lettem az Ultrabalatonon, majd pályacsúccsal megnyertem a Deseda Ultramaratont – ahol a mai napig én tartom a pályacsúcsot –, továbbá a franciaországi huszonnégy órás Európa-bajnokságon kétszázhárom és fél kilométert tettem meg. Kiváló év volt. Azóta voltam már huszonnégy órás országos bajnok, de a mostani tizenkét órás országos bajnokság mindent visz. Ez volt a legjobb versenyem, fizikailag és mentálisan is remek állapotban voltam. Úgy érzem, most értem meg az ultrafutásra.
Milyen céljai vannak ebben az évben?
Május végén Franciaországban indulok egy kétszázhuszonkét kilométeres versenyen, amely négyezer-ötszáz méter szintemelkedéssel lesz fűszerezve. Valamelyest tartok tőle, de izgatottan várom.
Jobban szeretem a körözős versenyeket, mert tudom, hogy ott nem tévedek el. Ha A-ból B-be kell futnom, bennem van a félsz, hogy rossz irányban haladok. Ám kellenek az ilyesfajta karakteres futások is a fejlődésem érdekében.
A Spartathlonra szerettem volna bejutni, ám a várólistán az ötödik helyen vagyok, illetve a Korinthosz 80-on is ott leszek. Ezek mellett lesz egy hatórás futásom, szóval nem fogok unatkozni.
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
