Nagyszerű programunk volt a futós és bringás kollégákkal az elmúlt hét végén. Nem, nem az Ultrabalatonon vettünk részt, mert az idén sajnos nem állt össze a csapat, viszont hogy kárpótoljuk magunkat, kitaláltunk egy, éppen az UB napjaira eső balatoni kihívást, ami ugyan nem volt hivatalos verseny, de nekünk szükségünk volt arra, hogy valami kerete és feltétele legyen a futásunknak. Az egyik bármikor teljesíthető instant kihívás nyomvonalára esett a választásunk, egészen pontosan a hosszú távokat kedvelő futók, túrázók és a kerékpárosok által rajongott Balathlon 59 kilométeres résztávját, a Balatonaliga–Fonyód távot vettük célba. Csak a rend kedvéért: a Balathlont egyénileg lehet teljesíteni (tehát futva, kerékpárral vagy túrázva), aki benevez, a QR-kód beolvasásával igazolhatja, hogy elhagyta az adott ellenőrzőpontot – remek kihívás, de mi most kicsiny csapatként a saját váltásunk szerint haladtunk előre.
Ami pluszban rendkívülivé tette ezt a kis „házi versenyt”, hogy az Ultrabalaton-mezőnnyel szemben haladtunk (el is neveztük a kihívásunkat „Rükverc UB-nak”), és így kicsit mi is ünnepelhettük, biztathattuk az egyéni indulókat.
Balatonaligánál például megtapsolhattuk az élen haladó, s végül a tókerülő versenyt új pályacsúccsal megnyerő Bódis Tamást, aki fantasztikus tempóban és gyönyörűen futott alig negyven kilométerrel a cél előtt, azaz már több mint 170 kilométerrel a lábában és a kisebb létszámú, de gyors UB-csapatokat is, szóval, dupla élmény volt ezúttal a balatoni futásunk.
Miután „majdnem félmaratoni” távot kellett futnom, Krátky Egon edzőm ellátott taktikai és frissítési tanácsokkal, ezeket figyelembe is vettem, betartottam a szakmai intelmeket, annak tükrében főleg, hogy a B-terv az volt, ha jól haladunk, s ha bírjuk, akkor a majd’ hatvan kilométerhez hozzácsapjuk a Keszthelyig tartó 33 kilométeres szakaszt is, de Egon ezt alapból sem javasolta – igaza is lett. Fonyódra érve hallgatunk a józan eszünkre, hiszen itt fájt, ott szúrt, emitt dörzsölt, úgyhogy – bár kedv, lelkesedés lett volna – nem mentünk tovább, főleg, mert a Balaton nyugati kanyarja előtt már sűrűbb volt az UB-mezőny is, lehet, idegesítő lett volna a mezőnynek, ha mi pedig szembemegyünk… Összesen 20.3 kilométert futottam négy részletben, s az utolsó, egyben befejező szakasz háromezer métere már kicsit bajosabb volt. De remekül sikerült a balatoni futás, azóta is a „Rükverc UB-ról” beszélünk, nevetünk, de ezt az érzést nyilván minden UB-n, és más csapatversenyen részt vevő pontosan tudja – fantasztikus élményt és energiát ad egy-egy ilyen csapatfutás, még akkor is, ha kisebb létszámú. A hazaérkezés után pár órával már mentünk volna vissza, úgyhogy biztos vagyok benne, folytatjuk még ezt a kihívást, mert nagyszerűen éreztük magunkat! Fantasztikus két nap volt, olyan agytisztító kúra, ami után sok mindent másképp látok a világból: ami korábban nagyon bonyolult problémának tűnt, az most végtelenül egyszerűen megoldható aprósággá zsugorodott.
Receptre kéne felírni mindenkinek – éljen a futóturizmus!
ZSUZSI MEG A FUTÁS (Facebook)
A szerzőnek ez volt a második egyéni UB-teljesítése, gyakorlatilag különösebb probléma nélkül, stabilan sikerült futnia és célba érnie 27:23 óra alatt. Arra pedig vajon mennyi esély van, hogy ugyanazt a rajtszámot kapja meg, amit a korábbi versenyénél is?!
FUTNIMENTEM.HU
Evetovics-Balla Hajnalka is az egyéni UB-futásáról írt beszámolót, ő 26:10 óra alatt teljesítette a 210 kilométert! A beszámolójában olvasható, mit jelent neki ennyit futni, milyen a nappal, az éjszaka, a nehézségek s a boldog pillanatok, no és persze a korábbi teljesítéseiről oly ismerős szakaszok felbukkanása.
A MAGAM ÚTJÁT FUTOM (Facebook)
Hogy ne csak balatoni beszámoló legyen, íme egy terepverseny, a WTF sorozat börzsönyi szakaszáról. Combos emelkedők, sár, pára, szóval volt minden, amitől csodás egy-egy ilyen verseny.
BARATRUNNING.COM
Hát van az úgy, hogy minden összejön, és a versenyhez sincs kedve az embernek, de ez csak addig tart, amíg oda nem ér a helyszínre, ott aztán már alig várja, hogy futhasson! Jó kis Muzsla Trail-beszámolót olvashatunk!
