Rózsaszínbe borult a nap a Giro d’Italián

A híres magyar szabadidő- és versenysportolók legemlékezetesebb napját felidéző sorozatunk utolsó részében Valter Attila országúti kerékpáros idézi fel május 12-ét, amikor az első helyen állt a Giro d’Italián.

A hazai futók nagy pillanatait felidéző sorozatunkban már írtunk Szőnyi Ferencről, Csécsei Zoltánról, Bódis Tamásról, Lubics Szilviáról, Beda Szabolcsról, Sperka Tamásról, Nagy Péterről, Jenkei Péterről, Maráz Zsuzsannáról, Merényi Krisztináról, Bogár Jánosról, Lehmann Csongorról, Rakonczay Gáborról, Lőw Andrásról és Ferenczi Istvánról, a sorozat zárásaként Valter Attila eleveníti fel a felejthetetlen napot, amelyen először viselhette a rózsaszín trikót az olasz kerékpáros körversenyen, a Giro d’Italián.

„Úgy ébredtem a hatodik szakasz reggelén, hogy én viseltem a legjobb fiatal versenyzőnek járó fehér trikót. A Grotte di Frasassi és a San Giacomo közötti százhatvan kilométeres etap volt soron, és meglehetősen korán kezdődött a nap. Csak hosszabb buszozás után jutottunk el a rajt helyszínére, ahol sok időt töltöttem bemelegítéssel, ám mint később kiderült, megérte.

Nehezen sikerült a szökés, volt egy szeles rész, amellyel meggyűlt a bajom. Kis idő után elkezdett zuhogni az eső, hirtelen lehűlt a levegő. Szokatlanul kemény hideg szakadt ránk, mondtam is az egyik csapattársamnak, menjen hátra, és hozzon nekem meleg ruhát.

Oda is hozták a fehér esőkabátot, amelyet a fehér trikó mellé készítettek elő nekem a szervezők. Sajnos kényelmetlen volt, és a minősége sem volt az igazi. Öt perc után ebben is fázni kezdtem, mert nagyon gyorsan átázott. Ismét ruhát váltottam, és a csapat szürke, meleg esőkabátját vettem fel. Szerencsére kis idő múlva elállt az eső.

A szakasz felénél következett egy nagy hegy, amelyet nyugodt tempóban, jól helyezkedve másztam meg. A tetejére érve éreztük, hogy felerősödik a szél, ami nem volt jó hír, hiszen csaknem tizenöt kilométert kellett tekernünk több mint ezer méter magasan a tengerszint felett. Olyan erős volt a szél, hogy vízszintesen esett az eső. Közben riválisunk, az Ineos óriási sebességre kapcsolt, de sikerült átvészelnem a kritikus helyzetet, és nem engedtem lerázni magam. Nehéz pillanatok voltak ezek, mert nemcsak az ellenfelekkel, hanem az időjárási körülményekkel is meg kellett birkóznom.

 

 

Szerencsére az élbolyban, az első harminc-harmincöt bringás között húztam ki a szakasz e rendkívüli részét. Miután túljutottunk a fennsíkon, hosszú lejtmenet következett. Ahogyan gurultunk lefelé, egyre inkább kezdtem kiolvadni, éreztem, ahogy melegszik a levegő. Csuromvizes ruhában tekertünk a csúszós aszfalton.

Az utolsó hegyhez érve – szökésben – remek segítséget kaptam az egyik csapattársamtól, és amikor körbenéztem, láttam, egyre kevesebb riválissal kell számolnom. Ekkor éreztem először, megszerezhetem a rózsaszín trikót. Nem volt más hátra, mint kibírni a táv hátralévő részét.

Tizenkettedikként értem célba, és szinte biztos voltam benne, hogy aznap enyém lesz a rózsaszín trikó. Ott álltam a célban a masszőrömmel, és vártuk, hogy kihirdessék az összetett verseny állását. Miután kiderült, hogy valóban én kapom a rózsaszín trikót, lerohant a sajtó, és életemben először interjút adtam az Eurosportnak és az olasz közszolgálati tévécsatornának, a Rai Unónak. Arra a pillanatra is emlékszem, amikor Dina Marci átgurult a célvonalon, no meg arra is, hogy térerő hiányában nem tudtam felhívni édesapámat és a páromat. Szerencsére a csapatmenedzser odaadta a telefonját, és mivel fejből tudtam apukám számát, felhívtam. Bár nem volt jó a vétel, váltottunk egy-két szót. Mondanom sem kell, mindketten zokogtunk az örömtől.

 

 

A szálláshelyre vezető több mint egyórás út azzal telt, hogy igyekeztem feldolgozni az aznapi élményeket, és elraktározni a legszebb pillanatokat. A szállásadók rózsaszínű lufikkal és díszekkel dekorált szobával fogadtak, sőt még rózsaszínű süteményt is kaptunk a vacsoránál. Ittunk egy kortyot a verseny hivatalos pezsgőjéből, majd lefeküdtünk. Nagyon sokáig nem tudtam elaludni, de hát ez érhető.”

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Angyalbőrbe bújik Haile Gebrselassie olimpiai bajnok hosszútávfutó
Video-összeállítás kilenc félelmetes és veszélyes sípályáról
Keresztszalag-szakadása után hamarosan ismét futhat a csinos táncművész
Heti aktuális: három-négy órás téli kajakozás a Hévíz-patakon
27 ezer kilométert tett meg 429 nap alatt a német Jonas Deichmann

Videók

Életveszélyes trükkök során győzte le a félelmét a falakon tekerő BMX-es
Erdőben is lehet síléccel száguldozni, de senki se csinálja utána
Mint a rajzfilmekben: lufikkal az égig

Hegymászás

Siklóernyő-balesetben szilánkosra tört Lengyel Ferenc három csigolyája
A sziklát érteni kell, a mászás művészet
Eltűnt három francia a Himalájában

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

Az osztrák Grand Canyon és más szépségek
Kiterjesztett szabályozás síelőknek
Kizárólag negatív teszttel lehet síelni
Játszótérnek 28 méteres jégmászótorony
Megtelnek a parkok asztaliteniszezőkkel

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.