Mint a régi Bécs–Budapest szupermaratonin

Szász Norbert és Belák Balázs már célba ért a Transalpine Run rövidebb, kétnapos megméretésén. A hangulat olyan volt, mint a régi kedvelt versenyen, a szintidő nem okozott problémát, és még a tájban is gyönyörködhettek.

A Runnabe csapata Szász Norberttel és Belák Balázzsal Trail is my art néven az előkelő hetedik helyen végzett, míg a Csécsei Team néven futó duó, azaz Bálint Ildikó és német társa, Julia Biedert huszadikként zárta a versenyt. Az egyhetes viadalon indulókkal együtt tették meg az első két nap távját. A szombati szakasz során 39.4 kilométert és 2343 pozitív szintemelkedést kellett leküzdeni, míg vasárnap a 27.7 kilométerhez 1787 méter pozitív szintemelkedés társult.

Az első napot a szokatlanul meleg időjárás jellemezte, és tovább nehezítette a versenyzők dolgát, hogy a csaknem maratoni távhoz mindössze két frissítőpontot állítottak fel a rendezők, és azok között is igen nagy távolság volt.

Vasárnapra hűvös, esős, viharos időt jósoltak, így a rajt időpontját is előrébb hozták, az eredetileg kiírt nyolc óráról hét órára. A versenyzők végül ideális futóidőben, tíz fok körüli hőmérsékletben és száraz körülmények között indultak útnak, a beígért csapadék is elmaradt. A szintidő szombaton nyolc és fél óra, míg a vasárnapi etapra hét óra volt, ami természetesen egyik magyar csapatot sem veszélyeztette.

Sok befutóérem még gazdára vár

Szász Norbert a versenyt követően elmondta, hogy mindkét napon olyan idővel értek célba, amit előzetesen is elvárt maguktól. Egyikőjük számára sem célverseny volt, sokkal inkább szerették volna kiélvezni a lehetőséget, hogy csodás környezetben futhatnak. A szakaszok során így nem is foglalkoztak a helyezéssel, csak arra figyeltek, hogy végig jól érezzék magukat, élvezzék a táj szépségét, a verseny hangulatát.

„A nevezési díj viszonylag magas, de éppen emiatt hozza azt a színvonalat, ami a nyugat-európai futóversenyeken elvárható és megszokott. Még sohasem vettem részt többnapos kihíváson, de kifejezetten élveztem.

Különösen azt tetszett, hogy a teljes versenytáv két rövidebb szakaszra volt felosztva, így a mezőny reggelente közösen rajtolt, és a pályán is mindig volt körülöttünk futótárs.

A verseny hangulatát amúgy a hajdani Bécs–Budapesthez tudom hasonlítani. Zömében itt is osztrákok és németek versenyeznek a többi harmincnyolc ország résztvevői mellett, akik jól ismerik egymást más versenyekről, így a hangulat kifejezetten családias és közvetlen volt. Tényleg nagyszerűen éreztük magunkat, amihez az is hozzájárult, hogy igazán jó csapatot alkottunk. A párosversenyen fontos az összhang, és mi nagyon jól tudtunk együtt működni Balázzsal.”

Belák Balázs hozzátette, neki rendkívül nagy élmény volt első alkalommal magashegyi körülmények között, az Alpokban versenyezni. Az első napot nehezebbnek tartotta, a második szakasz már könnyebbnek bizonyult, és kedvet is kapott a többnapos versenyhez, ugyanakkor nem irigyeli a másik két magyar párost, hiszen a futókra még hat nap kemény kihívás vár.

Két magyar csapat még versenyben

A kétnapos párosversenyben külön értékelték a férfi-, a női és a vegyes csapatok első három helyezettjét. A nyolcnapos viadalon több korosztályban hirdetnek dobogósokat minden este a közös vacsorán, mindegyik csoportban külön díjazzák a női, a férfi- és a vegyes párosokat is. A „senior master” kategóriában versenyeznek azon csapatok, amelyeknél a csapattagok együttes életkora száz év fölött van, míg a „master” korosztály azon futók duóját jelenti, amelyeknél a tagok együtt legalább nyolcvanévesek. Ebben a korcsoportban értékelik a Salomon Team Hungary csapatát, melyet Lőrincz Olivér és Nedjalkov Balázs alkot. Az első két nap után a páros a tizenharmadik helyen áll. Kertész Kata és Szigeti Csaba a vegyes párosok között versenyez, és két nap után a huszonharmadik helyről várják a folytatást.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.