BOGI BLOGJA Zene nélkül mit ér(t)ek én?

Vágó Boglárka a futóközösség egyik legvitatottabb témájában merül el, s gyorsan kiderül, a muzsika nincs hatással pulzusra, tempóra, sőt a különféle esésekre sem – ellenben jókat lehet futni.

Számos alkalommal szóba került itt is – de még többet a futócsoportokban – a zenehallgatás kocogás közben pró és kontra. Sokan szentségtörésnek tekintik, hogyan képes valaki Slayerrel megbecsteleníteni a futás felszentelt pillanatait – igen, igen, tudom, madárcsicsergés, meg fák suhogása, vaddisznók röfögése, szarvasok bagzása, s hogy befelé figyelünk, mert az olyan meditatív.

Van is benne valami. Ha netán a susnyásban kötök ki, akkor én sem hallgatok zenét, mondjuk, nem a flow miatt, hanem azért, mert nehéz egyszerre a muzsikára koncentrálni meg a földre, hogy el ne taknyoljak valami porszemben.

No de amikor abban a szituban vagy, hogy a város közepén van a territóriumod, és éppen nem áll módodban az Irhás-árok mellé költözni, akkor a radai rossebnek sincs kedve hallgatni, hogy elhúz melletted ötvenhatezer autó, negyven villamos és körülbelül ugyanennyi busz. Mondják, hogy balesetveszélyes, mert nem figyelsz a forgalomra. Erre van egy jó tanácsom: figyelj a forgalomra. Zebránál, meg a necces helyeken kikapcsolom a muzsikát, fene se tudja, mikor jön valami őrült, és darál belőled mekis húst.

A másik rettenetes probléma, hogy negatív hatással van a futás ritmusára. Személy szerint ezt nem tapasztaltam, mivel pulzuskontrollal döcögök (tudom, sokak szerint ez a módszer is humbug), és ha meg vagyon adva, hogy 150 a pulzus, felőlem szólhat akármilyen rekviem, azt fel kell vinni 150-ig, nincs mese (az egy dolog, hogy sokszor nem tudom, de nem a rekviem miatt). Illetve, a metáltól meg felpörögsz, mint Pumped Gabó a Soundon.

Erre is azt tudom mondani, hogy senki fejéhez sem tartanak fegyvert, hogy már pedig itt van a Darkthrone-tól a Transilvanian Hunger, és nyomassad, brácsám.

Sőt, annyira amatőr vagyok, hogy igazából ritmust sem érzek a futásban, nem véletlenül kellett egy évig gyakorolnom a szalagavatós denszelést, főleg úgy, hogy az ivararány egyenetlensége miatt a legtöbbször hímnemű nélkül, egyedül kellett salsáznom.

Pedig vannak tök jó kis futós számok, lassúak is, de úgyis a hangulat határozza meg, mihez van éppen kedved.

Placebo: Running up that hill

A Gellért-hegy meghágására pont ideális. Ha nem a rakparton unod éppen magad, de nem is a Mont Blanc-on szenvedsz éppen, akkor a brit rock egyik ikonikus bandájának kellemesen lassú, de magával ragadó muzsikája pont passzol, hogy felcaplass a hegyre.

 

Infected Mushroom: Cities of the future

Na, a goa fénykorában felbukkant két DJ már úgy kezdi a mókát, hogy: „We gonna run run run to the cities of the future.” Ennyi elég is. Jó, nem egy Ligeti-színvonal, de nem is ez a céljuk.

Fajintosan pörgős, és a goa nemcsak arra jó, hogy full beállva arcon pörögj, magad sem tudod hol, hanem már így, a mi korunkban teljesen jól megteszi, ha cicanadrágban kerülünk módosult tudatállapotba délután – valószínű, amúgy az a napszúrás miatt lesz.

 

Bronksi Beat: Smalltown Boy

Elismerem, Jimmy Somerville orgánuma sokaknak baromi idegesítő lehet, s bár túl sok minden nem fogalmazódik meg a szövegben, viszont igen filozofikus a klippel együtt. Bevallod-e a szüleidnek, hogy meleg vagy, vagy sem, ha mégis, számolnod kell azzal, hogy apád elküld a vérbe. A mi esetünkben viszont van még egy fontos szempont, ami Jimmy fejében talán meg sem fogalmazódott: rengetegszer ismétli, hogy „Run away, turn away, run away, turn away…”. Nos, amikor a város közepén kap el a hascsikarás, pont ezek a gondolatok vetődnek fel bennem is: visszaforduljak-e a sarki pizzériába, vagy fussak tovább a következő benzinkútig, számolva azzal, hogy közben ki tudja, mi történhet az ötszáz méter alatt.

 

Deepchord presents Echospace: Sunset

Itt nem kell bíbelődni a szöveg értelmezésével, mivel nincs szöveg, csak minimál techno, viszont baromi hangulatos, amikor estefelé mész ki futni, és szemtanúja vagy, amint a nap fokozatosan megy le – ennél passzentosabb zenét nem tudok ehhez elképzelni.

 

Haemorrhage: Mortuary Riot

Legyen akkor egy kis spanyol grindcore már!

Itt is az van, hogy nem kell filozofálni – ha valaki nagyon, de baromira felbosszantott, erre a muzsikára bármilyen válogatott kínzást el tudsz neki képzelni.

Ja, és megdobja a futás ritmusát, ha éppen nem salsázol.

 

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.