A 496-os kísérlet, 8. nap: Futóút a semmibe

Harminchat kilométer nyolc nap alatt, ez a táv csupán morzsája annak, amit az egy hónapon át tartó 496-os kísérlet során le kell futni, szóval, csak most kezdődik a tánc…

Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 36 kilométer)

Egy hete kezdtem el a 496-os kísérletet, és nem mondhatnám, hogy eddig unatkoztam volna. Az első részben írtam arról, hogy elkezdem vezetni, pontosabban firkálgatni a „Futókedvtérképet”, amelyen két görbét rajzolok be, az egyik az erőnlét, a másik a mentalitás grafikonja. Nos, az ábra egyelőre nem túl látványos, egyetlen pont csupán, ugyanis az eddigi futásaimra egytől egyig 10-es osztályzatot adtam (az egyes lenne ugyebár a legrosszabb kalkulus). Erőm van, motivációm van – és ugyebár pont ez a lényege a 496-os kísérletnek: csináljon még több kedvet a kocogáshoz, ahogyan nekem, úgy (remélem) másnak is.

Bekarikáztam, hogy a teljesítményem nyolc futásnap után nagyszerű (103 százalékos), míg az edzésterhelést közepesnek értékeli a Coros edzésnaplója

Az rendben van, hogy az elmúlt nyolc nap futás során nem voltak hatalmas távok beiktatva, de inkább arra számítottam, hogy valami kis visszaesés lesz, s – mondjuk – legalább egy alkalommal vakargatom a fejemet, most jó lesz-e kimenni futni, vagy nem lesz jó.

A kérdés ezek után nem lehet más: melyik kihívás volt a legklasszabb?

Az első kilométeren ugyebár máris rohanni kellett, mert a környékünkön valami csatornajavítás miatt elzárták a vizet, úgyhogy az ezer méteres táv máris egyéni rekorddal indult. A második futás a két kilométeres távhoz való ragaszkodásomat szimbolizálta, nálam nincs olyan, hogy kétezer méterért ne húznék futócipőt – szóval, ez is remek volt. A harmadiknál öltöztem, vacakoltam, vetkőztem, talán ott lehetett valamit megérezni abból, milyen az, amikor egy-egy hosszabb távú edzés előtt az ember elgondolkodik azon, hogy „futni vagy nem futni, ez itt a kérdés!”, míg a negyedik futásnál inkább lesújtó élményt jelentett a bringautak mentén szanaszét dobált vicikek és vacakok, egyszóval a szemetelés látványa.

S ha már választanom kell, akkor talán az öt kilométeres viccfutásom áll e pillanatban a legközelebb hozzám: különleges terepen, a használaton kívüli, ám még így is gyönyörű panorámát kínáló gödi golfpályán próbáltam a GPS-jelek segítségével felrajzolni az edzésnaplóm térképére egy 5-ös számot.

Azon túl, hogy összevissza kanyarogtam, az ötezer méteres dimbes-dombos futás olyan príma, izomlazító edzés lett, hogy a mai napig hálás lehetek a lelki feltöltődésért, nem beszélve arról, hogy végül így elég mulatságos lett az edzésnaplós „krikszkrakszom”. Ez a miniterepfutás ráadásul feltöltött még pluszkedvvel és -energiával, annyira, hogy pár órával később, egészen pontosan szombaton 0:01 órakor elstartoltam az éjszakában, s megtapasztaltam, milyen az igazi csendben futni – amikor pedig a 496-os kísérlet félmaratoni távjához, azaz az összteljesítés huszonegyedik kilométeréhez érkeztem, úgy éreztem, minden tökéletes ebben a kihívásban!

A vasárnapi Midicitta-verseny hét kilométeres távján a záróbusz „tolt előre” az úton: bolondos, régi vágyam volt, hogy megtapasztaljam, milyen lehet az utolsók egyikeként célba érni. A lassú haladás ellenére az elmúlt évek során itt kaptam a legtökéletesebb leckét abból, hogy az akarat milyen sokat számít a hobbifutásban.
Így jutottam el a hétfői nyolcadik számú futásig, egyben a nyolc kilométeres távig, és a 496-os kihívás harminchatodik kilométeréig.

Lépésről lépésre haladok a cél felé – persze még nem számolok vissza, azért az túl korai lenne…

Mi több, ma eljött a pillanat, hogy nem volt kaland, nem volt kihívás – csak futottam.

Olyan volt ez a nyolcezer méter, mint az út a semmibe…
Valami megváltozott volna – innentől fogva kezdődik a tánc?

A BLOGSOROZAT EDDIGI RÉSZEI:

7 km: Örülni az utolsónak is szabad!
6 km: Hosszú árnyék az éjszakában
5 km: Nem sikerült, megbuktam…
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Disznóbendő-rugdosástól az Európa-bajnokságig
Csordás Csaba ezerszer futott fel az Írott-kőre
Hogyan eddzünk a kánikulában? Schwarzenegger tippjei a nyári edzésekhez
A kisbabájával állt fel a dobogóra, mert mindketten megérdemelték a tapsot
Úgy taktikázott, hogy ne szálljon el a pulzusa, pályacsúccsal győzött az UTH-n

Videók

Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla
Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon

Hegymászás

A Mount Everest máig megoldatlan százéves rejtélye
Minden férfi szerelmes volt belé, ő viszont csak a hegyekbe: az első nő a K2-n
Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.