A 496-os kísérlet, 10. nap: Fuss, futballista, fuss!

Győzelem a gyepen, győzelem az aszfalton: a labdarúgó-válogatott északírek elleni sikere inspirálta a 496-os kihívás tíz kilométeres teljesítését!

Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 55 kilométer)

Fuss, Forrest, fuss! Nos, a könyv- és filmbéli Forrest Gump (bölcsen!) akkor és annyit futott, amikor annak – szerinte – itt volt az ideje, más kérdés, hogy ő speciel oda-vissza meghódította Amerikát.

Azonban a „gumpi elmélet” a 496-os kísérlet mai napra rendelt tízezer méterére is ráhúzható lett: most is volt miért futnom!

A labdarúgó-válogatott ugyebár kedd késő este 1–0-ra győzött Belfastban Észak-Írország ellen, és a meccs, azon túl, hogy magyar sikerrel végződött – ami mindig nagy boldogság, még akkor is, ha nem bombagóllal nyer a nemzeti csapat –, külön is belelkesített, hogy van remény, sőt a lefújás után eszembe jutott az is, mi, újságírók (is) hányszor, de hányszor legyintettünk a futballisták produkciójára, ráadásul kritikaként nem egyszer azt ráncigáltuk elő, hogy a mi fiaink nem futnak eleget.
Hát most futottak.
Persze futniuk is kellett, ha másért nem, azért, mert olyan ellenféllel szemben kellett kibrusztolni és aztán őrizni is az előnyt, amelytől a trükközés és „pengézés” helyett nem áll messze a „kéttüdejű” hadakozás. No most… Amikor azt olvassuk, hogy egy-egy játékosunk tízezer méter körül teljesít a kilencven (és még egynéhány) perc során, rögvest hajlamosak vagyunk összehasonlítgatni ezt a másfél órás stoplis cipős sportolást a mi kocogó tíz kilométereinkkel.

Szóval, hogy hosszabbra ne nyújtsam ezt a bevezetőt: a magyar csapat győzelmének tiszteletére változó iramú és tempófokozó edzéssel rukkoltam ki.

Még inkább sport-, sőt kifejezetten fociihletetté tette a kihívást, hogy a tízezer méteres táv felépítését a blogsorozat második fejezetében már emlegetett egykori bajnok öttusázó, cseppet sem mellékesen a labdarúgó-válogatott hajdani erőnléti edzője (Verebes József második kapitánykodásának idejéről, vagyis az 1993–1994-es időszakról van szó), Buzgó József állította össze nekem.

Íme a 10 kilométeres edzésterv szöveges részletezése!

Miután a tréningben volt lazább, felpörgetősebb és kifejezetten a saját erőmet is feszegető részlet, mondhatom, hogy labda nélkül kellett lejátszanom a magam meccsét, annak fényében főleg, hogy annyit futottam, amennyit a jobb állóképességű, sokat mozgó középpályás, szélső letud penzumként a komolyabb erőkifejtést igénylő összecsapásokon. Ehhez a bloghoz fotóként mellékeltem az edzéstervet, amit a futóórám akkurátusan lecsipogott nekem (ugyebár a különböző szakaszoknál sípolással és rezgéssel is jelzi a kütyü, hogy éppen melyik távrészélet következik), de talán a tanulság és a tapasztalás okán nem árt papírra vetni ennek a mai tíz kilométernek a részleteit.

Tehát: két kilométer volt a bemelegítés, kocogós tempóban, majd ezt követte az 5×100 méteres repülő, azaz fokozatosan gyorsuló és lassuló futás, közte 5×100 méter laza kocogással, majd pedig jött a tréning fénypontja, a 4×1000 méteres nekibuzdulás, mégpedig a kilométeres szakaszok között kétperces pihenővel (ami nem ácsorgást, hanem laza izomátmozgatást jelentett). De! A 4×1000 méter külön kihívása az volt, hogy negatív splitet illett produkálnom, azaz mindegyik kilométernek kicsivel gyorsabbnak kellett lennie, mint az előzőnek.
Nincs jobb jelző erre az edzésre: fantasztikus volt!
A negyedik ezer méternél ugyanis olyan érzésem volt, mint amit (elméletben) Forrest Gump tapasztalhatott a kontinenst átszelő mániája során: sohasem tudnék elfáradni!
S hogy mi a tanulság?

Szép edzésgörbék: minden hegy és minden ív olyan lett, ahogyan azt a futás megkívánta!

Nos, számomra az, hogy a sportsikerek mindig, minden élethelyzetben arra inspirálják az embert, hogy többet, jobbat produkáljon a maga erejéből, vagyis a labdarúgók (és persze minden más sportoló) hajtása, sikere, akarása átragadhat az amúgy önfejű, a saját világában elmerülni képes hobbifutóra is.

S igen, ennek így kell lennie, hiszen a tíz kilométer során mindvégig az dobolt a fejemben: nincs mámorítóbb érzés annál, mint amikor az ember azt érzi, hogy győzött. Saját magával szemben is.

A BLOGSOROZAT EDDIGI RÉSZEI:

9 km: Hajrá, hajnali futók!
8 km: Futóút a semmibe
7 km: Örülni az utolsónak is szabad!
6 km: Hosszú árnyék az éjszakában
5 km: Nem sikerült, megbuktam…
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Izgalmas helyzetek, nehéz emelkedők és egyéni csúcs a Kiss Péter-emléktúrán
Amikor még a kaland volt a lényeg: egy könyv, ami közelebb hozza a hegymászást
Bokasérülése ellenére minden a tervek szerint ment a privát Ub-n
Nem látott a jobb szemére, meg is büntették, mégis megnyerte az Ultraman Floridát
Íme, 4 gyakorlat: a nőknek is fontos tesztrészük a válluk, figyeljünk oda rá

Videók

Mikor méterek döntenek életről és halálról: több mint százzal siklott át két épület között
A kötélen egyensúlyozás csúcsa, amikor csak egy hiba választ el a biztos haláltól
Te meddig tudsz dekázni? Ő a Mount Everestig!

Hegymászás

Kihívástól függ, hogy futva, gyalogosan vagy kerékpárral járja a hegyeket
Küldetéstudata volt, tudása viszont semmi: az őrült mászón a hite sem segített
Három nap és két éjszaka a halálfalban: kőzápor után magyar siker az Eigeren

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.