A 496-os kísérlet, 28. nap: Energiabomba-sms érkezett

Vége a 496-os kísérlet kritikus hetének, amikor is 175 kilométert kellett lefutni, ám egy apró üzenet a finisre nagy erőt adott!

Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 406 kilométer)

Napi huszonöt kilométer – a mögöttünk hagyott héten minden egyes nap ennyit kellett átlagban lefutni, szóval hála az égnek, hogy utólag kezdtem számolgatni, nem pedig hétfőn, mert akkor tuti nem jutok el a vasárnapi huszonnyolcadik kilométer végéig. Ráadásul ez a huszonnyolcezer méter elég kemény volt, leginkább azért, mert az edzés (és apropó: egyáltalán edzés ez még vagy inkább inkább testfaragás?) tekintélyes hányadában jeges szembeszél fújt. Nem szeretnék siránkozni (azért sem, mert a hobbifutók tudják jól, hogy a szél az mindig fúj, és mindig szembe…), a kellemetlenséget az jelentette, hogy északi irányba kocogva átfagytam, majd amikor hátulról elkezdett tolni ez a tavaszi fuvallat, akkor kelet felől a nap melegített, tehát a hátam megfagyott, az oldalam pedig megsült.

S akkor ezen a ponton előreugranék az időben pár órácskát és kilométert: szépen alakul a tipikus nyári futószín is, azaz miközben barnul a szabadon hagyott bőrfelület, aközben a következő testfelszínek hófehérek maradnak:

1. A bal csukló a futóóra helyén;
2. könyökhajlat, hiszen kocogás közben akkurátusan, sportosan felemelem a karom, és már virít az ék alakú fehérség;
3. térdtől felfelé a combomnál szabályosan elválik egymástól a kávébarna és paplanfehér bőrszín.
Mire beköszönt az igazi strandszezon, addigra pontosan látszik, kik azok, akik szintén a futócipő talpának koptatásával múlatják a szabadidejüket. Persze nem csoda, hogy megkapott a nap, ugyanis a mai teljesítés már bőven túlugrott a három órán.

Sokak szemében nyilván arcpirítóan gyenge a futóidő, de a korábbi hosszabb távokhoz képest megint javítottam pár másodpercet

Amúgy a küzdelem (nehézség) egyik foka éppen a kocogásra szánt időből eredeztethető, mert bár jó lenne hajnalban elindulni, de egyre nehezebben veszem rá magam arra, hogy legkésőbb reggel hét órakor vagy picivel utána nekiveselkedjek. A 496-os kihívás huszonöt kilométer felett kezd igazán izgalmassá és fájdalmassá válni. Kimondva, illetve leírva nem akkora sztori az, hogy valaki fut nap nap után egy-egy kilométerrel többet, de félmaratoni felett már pont az újabb (utolsó) ezer méter tűnik a legkeservesebbnek… Ráadásul a monotonitás miatt az ember úgy érzi, hogy egyre vacakabbul halad előre, holott például nekem ma például pár másodperccel megint jobb lett az átlag futóidőm, mint a korábbi napok edzésein, és itt jön képbe a 496-os kihívás ötletgazdája, Sean Conway analízise, miszerint az erőnlét és a futókedv a combosabb távok során kezd ismét emelkedni.

Mondjuk a motivációt most igencsak szűkmarkúan mérték nekem a futóistenségek – húsz kilométertől úgy kellett magamat előrelökdösni szinte lépésről lépésre, s mindent kitaláltam annak érdekében, hogy gyorsabban múljon az idő.

Mindenkinek nagy köszönet a biztatásért – ahogyan az a fizimiskán látszik is, nagyon rám fér!

A leginkább kritikusnak tűnő szuszogás során (idézve önmagamat: a franc egye már meg, hogy még mindig hátravan háromezer méter!) pársoros sms érkezett, mégpedig dr. Lubics Györgytől, aki gyakorló orvosként tökéletesen kitapintja a pulzust, s most kiderült, hogy ragyogó ultrafutóként több száz kilométer távolságból ugyanilyen mesteri érzékkel tapint rá arra, mikor van az embernek szüksége rendkívüli inspirációra – íme: „Kedves András! Az első kilométer óta olvaslak, követlek minden nap az úton. Nagyon ügyes, erős vagy fejben, testben, lélekben. Kitartást az utolsó napokra, szurkolok, szurkolunk!”
Na, innentől kezdve rohanni kezdtem!

Szembe a széllel és minden akadállyal, bokabirizgáló repedéseken szökelltem át, és úgy éreztem, ha lehetne, akár egyben is lefutnám a hétfőt, keddet, szerdát – olyan hihetetlen energiát adott az az aprócska üzenet.

Most már az sem érdekel, hogy a 496-os kísérletben még mindig kilométerről kilométerre nőhet a táv: huszonkilencre harminc jön, és arra harmincegy…

Lefutom!

 

Lefutom?

 

A BLOGSOROZAT EDDIGI RÉSZEI:

27 km: Ne gondolkozz, fuss!
26 km: A szurkolók jó fejek
25 km: Jég veled!
24 km: Üdv a háromszázas klubban!
23 km: Forró vizet a futóra!
22 km: Kacsákra azért nem számítottam
21 km: Mi legyen a konyhakredenccel?
20 km: Nyári zivatar
19 km: Szélvihar utáni Piedone-módszer
18 km: A hozzászólónak üzenem…
17 km: Nicsak, Táska közelében járok!
16 km: A futás nem akkora szívás…
15 km: Lassan, de biztosan haladok a mélypont felé
14 km: Végre csapolhatnak a futók is!
13 km: Találkozás az igazi Jedivel
12 km: A nyűgös futó „szobra”
11 km: Számmisztika, avagy kezdek belegörbülni
10 km: Fuss, futballista, fuss!
9 km: Hajrá, hajnali futók!
8 km: Futóút a semmibe
7 km: Örülni az utolsónak is szabad!
6 km: Hosszú árnyék az éjszakában
5 km: Nem sikerült, megbuktam…
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért

CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!

Ezek is érdekelhetnek

Hozzászólások

Kövess minket a Facebookon!

AJÁNLÓ

Friss

Hetvenévesen úgy futotta le a száz métert, hogy leesett a nézők álla
A triatlon a szabadidősportban is hódít
A tarahumara csodafutók titka évszázadok óta megfejthetetlen
Otthon, Erdélyben még kesztyűben futott, Horvátországban 27 fok várt rá
A lengyel pletykák igazak: jó Magyarországon versenyezni

Videók

Mint egy sosem látott világ: merülés a jég alá, egyetlen mély levegővel
A rendőrök biztos nem örülnek neki, de így is át lehet bringázni egy hídon
Ha a vadvízi kajakozásnak vannak fokozatai, akkor ez a legerősebb

Hegymászás

Minden férfi szerelmes volt belé, ő viszont csak a hegyekbe: az első nő a K2-n
Varga Csaba az utolsó nyolcezresre indult, amelynek csúcsán még nem álltak magyarok
A Mount Everest első nagy tragédiája, amelyből semmit sem tanultunk

Receptsarok

Paleo citromtorta
Egyszerű zöldséges tészta
Zöldségleves húsgombóccal

Ausztria

8 tipp az éjszakai baglyoknak
Tekerni, feltöltődni, jót enni! – így lesz teljes a nagy tókerülés
A magasság mámora: 14 lenyűgöző látnivaló a magyar határ mellett
Csodálatos panoráma Majomheggyel és sasreptetéssel
A világ legfélelmetesebb túrája: ki mer felmenni ezen a létrán?

Fallabda

Jótékony célú nevezés fallabdában
Irány a fallabdapálya!
Fallabda: nem olcsó, cserébe élvezetes

Horgászat

Jimmy Carter: emlékezetes horgászatok
Nagy fogások: Beckham lazaca, Ibra csukája
Huszonhat tonna ponty a Balatonból
Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.