Mottó: Nem a távolság, az iram öl… (teljesítve: 325 kilométer)
Vannak, akik hiányolják a szenvedéstörténetet a 496-os kísérletről szóló blogcunamiból, de sajnálom, szerdáig egyszerűen nem fájt még semmim. Na jó, van egy pici vízhólyagpukli a talpamon, kicsit szúr, meg izélget néha… Van is némi lelkiismeret-furdalásom is már, hogy a huszonnégy kilométeres etap után is optimistán fejeztem be a blogot: háromszáz kilométer már a lábban, jöhet a „maradék” hétnapnyi (pontosan 196 kilométernyi) futás. Viszont, ha mélyebben belegondolok, akkor ez már átlagban naponta huszonnyolcezer méter lesz – jesszusom, leírni is rettenetes… És mégis élvezem!
Ugyanakkor azt is hozzá kell tenni (mármint a kínlódássztorira vágyakozóknak), hogy a 496-os kísérlettel nem megutálni, illetve megutáltatni szeretném a hobbifutást, hanem inkább a kalandosabb részét megtapasztalni, vagyis hogy mi, hétköznapi emberek vajon mit és hogyan bírunk az ilyesféle harmincegy napig tartó „élet-ultratávban”.
Na szóval…
Azért a nagy „happyfutóvagyok” kezdetű történet is enyhe túlzás, mert a szerdai teljesítést és blogírást követően úgy két-három órával később már nem nagyon tudtam hova tenni magam.
Lefeküdtem.
Felpolcoltam.
Masszíroztam.
Görbítettem.
Nyújtottam.
Tekertem.
Ettem.
Ittam.
Sétáltam.
Sótablettáztam.
Vitaminoztam.
És semmi sem segített. Az a különleges, az izomlázak idejéből ismerős érzés birizgálta belülről a combomat – kellemetlen volt, na. Olybá tűnt, mintha a görcs már-már születgetne, de még gondolkodik, hogy rántsa-e össze az izmomat, vagy hagyja a fenébe az egészet, ám őszintén szólva, roppant kellemetlenül izgett-mozgott, úgyhogy valamit csinálnom kellett.
Eszembe jutott, hogy olvasgattam már a hideg vizes fürdő jótékony hatásáról, sőt futókörökben is volt már szó és cikk arról, hogy a félkádnyi, pontosabban combközépig érő jeges fürdővel egész jól felfrissíthetők a megfáradt izmok, inak, erek…
Ugyanakkor kiböngésztem már azt is, hogy ez az egész jeges fürdős történet nagy humbug, talán picit segít a gyulladásos folyamatokat kezelni, amúgy semmiféle extra regeneráló szerepe nincsen – azaz, tök mindegy, hogy az ember tíz percig vacog a kádban, vagy próbál normális körülmények között ellazulni.
Gondoltam, akkor most a hülyébb részét (mármint beleereszkedek a csapvízbe) mégis inkább kipróbálom.
Jéghideget engedtem a kádba, és…
Hát nem mondom, hogy nem üvöltöttem fejhangon, mert bizony üvöltöttem. Zengett minden, és két perc után muszáj volt kiemelnem a lábfejemet, ugyanis a rüsztöm szó szerint szétfagyott. Minden más „alkatrész” jobban bírta ezt a rohadt hideget, de a talp környéki berendezéseim, így a bokám extra fájdalommal tiltakozott a hideg ellen.
Mindenesetre kitartottam, amíg csak lehetett, de bevallom, még a katonaságnál – ahol aztán tényleg nem volt nagy kunszt hideg vízben tusolni – sem éreztem ezt a fajta kínt.
Megváltás volt, amikor lejárt a tíz perc…
De!
Mondhatnak bármit a szkeptikusok, ez a jéghideg vizes minikúra valóban csodát tett a megfáradt izmokkal, mert a kiszállás és átdörzsölés után negyedórával, mintha kicseréltek volna. Azt azért nem mondtam, hogy kapásból nekiindulok a (csütörtöki) következő huszonöt kilométernek, de hogy a lefagyasztás megnyugtatta a feszítő, csipkedő, kellemetlenkedő izomfájdalmat a combomban, az biztos.
Kellemes kocogás volt – így terveztem, és szépen sikerült is végigdöcögni a 25 kilométert, márpedig a 496-os kísérletben ez a lényeg
Persze a legfontosabb felmérés bő tizennégy órával később következett: csütörtökön reggel ugyanis várt rám a huszonötezer méteres út.
S lehet, most megint csalódást okozok majd azoknak, akik arra számítanak, hogy na, most jön a… De nem: (j)ég veled, fájdalom, én futok tovább pénteken is!
A BLOGSOROZAT EDDIGI RÉSZEI:
24 km: Üdv a háromszázas klubban!
23 km: Forró vizet a futóra!
22 km: Kacsákra azért nem számítottam
21 km: Mi legyen a konyhakredenccel?
20 km: Nyári zivatar
19 km: Szélvihar utáni Piedone-módszer
18 km: A hozzászólónak üzenem…
17 km: Nicsak, Táska közelében járok!
16 km: A futás nem akkora szívás…
15 km: Lassan, de biztosan haladok a mélypont felé
14 km: Végre csapolhatnak a futók is!
13 km: Találkozás az igazi Jedivel
12 km: A nyűgös futó „szobra”
11 km: Számmisztika, avagy kezdek belegörbülni
10 km: Fuss, futballista, fuss!
9 km: Hajrá, hajnali futók!
8 km: Futóút a semmibe
7 km: Örülni az utolsónak is szabad!
6 km: Hosszú árnyék az éjszakában
5 km: Nem sikerült, megbuktam…
4 km: Szemét ügy négyezer méteren
3 km: Na, a vetkőzést inkább hagyjuk…
2 km: Kocogás a halál elől…
1 km: Versenyfutás a fürdővízért
CSAK EGY KATTINTÁS, ÉS MÁRIS BÖNGÉSZHETI CÍMLAPUNKAT: ÖTVEN-HATVAN CIKK, FOLYAMATOSAN FRISSÜLŐ TARTALOM!
